Hordozás Hajnallal

Biztos írtam régebben ide is, hogy nagyon vártam már, hogy ismét pici babát hordozhassak. Vágytam a mindkettőnk számára élvezetes, fincsi, folyamatos testközelségre, ami már Nándornál is annyira jó volt! Egész különleges élmény egy szuszogó, picurka babát hordozni!
Majd eljött az idő, Hajnal kibújt. :) Persze, tanulmányaimból (is) tudom, hogy a gyermekágy alatt, főképp az első 2-3 héten nem ildomos sokat hordozni, mert a testnek regenerálódásra van szüksége a várandósságot és szülést követően. És éreztem is ezt!! Nándornál fittebb voltam... most meg a gyakori elszédülés (a vérszegénység miatt), plusz a gáttájéki fájdalom épp elég komoly visszatartó erőként hatott. Az első 3 héten alig hordoztam, de ekkor még úgyis első sorban az ágyban töltöttük az időt a pici lánnyal.
Ezután szépen lassan bátrabban vettem már magamra őt. És meg kellett lepődjek: lányunknál a képlet közel sem volt olyan egyszerű, mint Nándornál!! - akinek gyakorlatilag kerek volt a világ, mihelyt magunkra kötöttük. No Hajnalnál nem így történt! Az első 3 hétben, míg inkább apja hordozta, szépen, békésen alukált a kendőben, de amikor "elkezdett kinyílni a csipája", változott a dolog. Sokszor inkább mellénk letéve tűnt jobb kedvűnek, és gyakran sírt, mikor felkötöttem. Nem esett jól a dolog, csodálkoztam, hogy neki miért nem jó így, nem értettem az egészet. Aztán elkezdtem dolgozni az ügyön. :)
Hátha több cici kell! - így mindig, mikor sírt, levettem/cicire engedtem, és bizony gyakran ez volt a megoldás! Szopizni szeretett volna, és ezért nem nyugodott meg csak úgy a kendőben.
Aztán a másik: valószínűleg túl is öltöztettem az elején, és melege volt rám kötve. Ezen is változtattam, egy réteg ruhával kevesebbet adtam rá. Valamennyit ettől is változott a helyzet.
Próbálkoztam továbbá más kötésekkel (mint elől csomós x ), csípőn hordozással. Előbbi nem tűnt meghatározónak, utóbbi sokszor bevált.
Ami a leginkább működött: megpróbáltam, ahányszor sírt a kendőben, erősen a lányunkra figyelni és az intuíciómra hagyatkozni. És legtöbbször egy idő múlva jött a válasz, mi a gond!
Így aztán, ahogy múltak a hetek, egyre harmonikusabban tudtunk együtt működni. Rá kellett jöjjek, hogy Hajnal érzékenyebben működik, mint Nándor picinek. Ahhoz, hogy béke legyen rajtam, kell, hogy teli legyen a pocak, ne legyen melege, száraz legyen a pelus (tényleg!), ne legyen túlontúl fáradt.
Szépen lassan vezetgetem most be a háton hordozást, mert bizony elől nagyon nehéz már a lányunk. Csípőn jól érzi magát, de kicsit jobban "útban van" így, mint háton.
Egyelőre azt látom, hogy picilány valamiért nem szeret igazán batyuban lenni, sokkal inkább a háti zsebes kötés az, amiben jól érzi magát. Így napi többször ily módon kötöm, nagyokat alszik benne, meg nézelődni is tud, ha akar, és ezt szereti. Én meg tudok szépen dolgozni, Nándorral foglalkozni. :)
Odakint egyelőre még elől van, így érzem most jobban őt a hidegben. Várom a melegebb időt azért is, hogy ha úgy adódik, hogy szopizni szeretne, míg kint vagyunk, ne kelljen szegény bátyját hazacibálnom a játszóról azért, hogy enni tudjon a húga. Simán mellre teszem Hajalt kint is, csak ne kelljen már attól félni, hogy bármelyikünk megfázik!

Hát így vagyunk most, majd írom a továbbiakat, ahogy alakulunk. :)