Így alakulunk

Az utóbbi két hét arról szólt, hogy újraszervezzük a mindennapjainkat.
Nándor szerencsétlen módon gyakorlatilag elhagyta a nappali alvást, aminek most nem nagyon örülök, tekintve, hogy elvileg mennyit kéne pihennem naponta... és ez csak a dolog egyik része, ami zavar.
A másik, hogy látszik rajta, hogy szenved, hiányzik neki a pihenés, de nem és nem hajlandó. :( Pedig mindent, tényleg mindent megpróbáltam már. Hosszú játszózások délelőtt (3 órások akár), melyek után hazafelé a babakocsiban régebben sokszor bealudt... na mostanában soha. Aztán az is működött egy ideig, hogy itthon szépen besötétítettem, irány a nagyágy, mese-ének, és ő elaludt szépen fél óra alatt. Ez is csak este megy már. Aztán volt, hogy zenét hallgattunk (Gingalló a nagy kedvenc), és a kanapén üldögélve sikerült álomba merülni. Már nem. Próbálkoztam már lekenyerezéssel, cipelgetéssel-ringatással, semmi nem működik. :( Ez van, el kell fogadni. Csak ne lenne a szenvedés, ami alvás helyett van... szegénykém minden "nem szabad-dolgot" elkövet egymás után, dobálja a játékokat, látványosan küzd az álommanóval, nehéz túlélni ezeket a kora délutáni órákat.
Amikor sikerül segítséget intézni (Nati vagy Csilla személyében egyelőre), akkor Nándor gyorsan túljut a holtponton, és egész délután jól elvan azzal, aki aktuálisan vigyáz rá. (Csilláéknál pl.imád lenni, az 5 gyermek elég izgalmas társaság neki :). )
(Nekem meg közben rém furcsa, hogy egy héten van pár nap, amikor üres, "gyermektelen" óráim vannak, és tudom, hogy nem az apjával van... ez is az elengedésnek egy fontos része, azt hiszem.)
Jó kérdés, tudunk-e még egyéb segítséget szervezni, majd meglátjuk. Igaz, rengeteget segít Tibor is, csak épp valakinek dolgoznia is kell a betevő falatért. Amúgy nagyon hálás vagyok neki, hogy ilyen példásan gondoskodik a fiáról és rólunk akkor is, amikor pedig a lakásos bonyodalmak miatt óriási stressz nyomasztja őt nap, mint nap. Mi lenne velünk nélküle?!
De igaz, ami igaz, hogy jól esik nekem a pár óra pihenés, amikor sikerül valakire rábízni Nándort. Jó, ha van egy kis idő, amit a pici pocakbabánkkal kettesben tölthetek...

...aki egyébként szépen fejlődik idebent! :)))
Ma a dokinőnél bekukucskáltunk hozzá, és ügyesen növekszik, épp a korának, azaz 29 hetes magzatnak megfelelő méretekkel bír. 1335 grammosnak saccolják, mindene rendben van, és továbbra is leányzónak mutatja magát. :) Lassan tényleg kezdem elhinni a dolgot (bár határozottan ez volt a megérzésem a legeleje óta), és már merek csajos ruhákat beszerezni. ;)

Várom már nagyon a szülést, s persze hogy köztünk legyen ez az aprócska lény, aki ha kicsi is, de idebent már óóóriási bulikat tud csapni! :D