2010. augusztus 14., szombat

Várandósan

Olyan ritkán esik szó a kicsi tesóbabácskánkról, most úgy érzem, igazán megérdemel egy önálló bejegyzést. :)

Szóval a babatesó (ahogy fiunk nevezi) boldogan él és virul!
26 hete tanyázik a pocakban, és elég szép méretekre növelte az anyukáját már mostanra! 10 kiló van már rajtam, és akkora hasam van most vele, mint Nándival a 30.hét után! Csak teljesen más az alakja... eléggé "lent" helyezkedik el (emiatt az összes nadrágom rém kényelmetlen!), sokkal inkább kerek és terebélyes, nem csúcsos, mint a bátyóval anno. Tényleg nagynak néz ki; sokan azt gondolják első ránézésre, hogy heteken belül szülünk. :O
(Mondjuk szó-szó, sokszor én is úgy érzem, mintha sokkal előrébb tartanánk... gyakran igen bálnának érzem már magam, plusz előjött a régi, kedves symhisys fájdalom, így a mozgásom meg pingvinesre állt be... és hol van még a vége??? )

Mocorog amúgy eleget a picur, elmúltak már az ilyen irányú aggodalmaim... tényleg elég aktív, de máshogy, mint Nándor volt... ő sokkal diszkrétebb, finomabb, nem akar folyton kiugrani a hasfalamon. :D Viszont nagyon szeret kapcsolatba kerülni a családjával: mikor hasamra teszem a kezem, mindig megmozdul, jelentkezik. Apja tenyerébe is szépen rugdal, és Nándor háta sem marad érintetlenül, mikor az ölemben ül. :) Biztos érzi már, hogy várjuk, és kíváncsi ránk!

Amúgy pár érdekes dolog van ezzel a pocakossággal kapcsolatban... ilyen az, hogy kissé ellentmondásosan érzem magam. Kívülről nézve talán úgy tűnik, hogy sokat szenvedek, nehézkes vagyok, itt fáj-ott fáj. És igen, tény, hogy nehezebb, terhesebb ez a várandósság, mint a Nándoros volt. (Picit lelki, de elsősorban inkább testi szinten.)
Ugyanakkor emellett mégis nagyobb nyugalom él bennem, mint annak idején... valahogy érzem belül, hogy minden a legnagyobb rendben, és jó felé haladunk. Sokkal kevesebb bennem a "para", hogy egészséges lesz-e a baba, sikerül-e ahogy kell a szülés, stb.
(Írom mindezt úgy, hogy nőgyógyászt utoljára a 9.héten láttunk, azóta csak egy vérvételen és egy ultrahagon voltunk, semmi egyéb vizsgálat nem történt! És nem is hiányzik... egyszerűen csak tudom, hogy rendben vagyunk, na.)

A napjaink együtt szépen, csendben telnek amúgy... kevesebbet mozgunk Nándorral a városban, többet a közvetlen környékünkön. Neki nagyon kell a szabad levegőn való mozgás, így sok időt töltünk a közeli játszótereken. És amikor jó napja van, nem szükséges folyamatosan utána rohangálnom, eljátszik ügyesen úgy is, hogy nem vagyok fél méteres közelében. Esténként meg gyakran az apjával megy játszózni, és olyankor én vagy itthon végzem a dolgom, vagy passzív szemlélőként vagyok csak velük.
Mikor pedig leülök egy padra, szinte mindig jelentkezik babatesó - beköszön, és emlékeztet, hogy jövő ilyenkor már jóval több pörgés vár rám, szóval addig pihenjek, míg lehet. :)



2 megjegyzés:

Nathaly írta...

Annyira jó olvasni a soraidat!!!!!
Ölelés!!!!!!!

Nóri írta...

Köszönöm! :)))