2010. július 31., szombat

Hát ennyi...

Nándor másfél hete nem szopizik.
Folytatta volna ő, drága szívem, továbbra is, de nekem már nagyon terhes volt a dolog, nem bírtam.
Július 21-én, szerdán délután sokalltam be, ez volt az utolsó csepp a pohárban, ami már egy-két hónapja telítődött szép csöndben. Rá kellett jöjjek, hogy én bármennyire is szeretném neki tovább adni a cicit, a testem ebben már nem partner.
Így aztán a napi 2, elalváshoz adott szopiról kellett lemondanunk. Azért így, többes számban írom, mert egyikünknek sem volt könnyű az első hét. Pár napig volt sírás a ciciért, majd szépen lassan tudomásul vette a kis hősöm, hogy mi a helyzet. (Őszintén megbeszéltem vele, hogy anyának már fáj, bibis a cici, és majd akkor kaphat, ha kibújt a kistesó.)
A délutáni altatások még nehézkések, van, hogy nem is bírom lerakni, bármilyen fáradt.
De esténként már egészen harmonikus a lefekvés... megvárom, míg tényleg elég álmosnak látszik Nándi, akkor irány az ágyikó, ahol mesélek, vagy énekelek neki. És mikor minden jól megy, negyed óra alatt lecsukja a szemeit. Éjjel átlag egyszer ébred, akkor iszik a kulacsból, majd szépen gyorsan visszaalszik.
Hála az égnek, már nem sír az elveszett szopi miatt... néha rám mutat, hogy "ott van a cici", elmondja mellé, hogy bibis, és majd ha meggyógyul, akkor megint ehet belőle. :)
A közelség adásának ezt a módját igyekszünk máshogy pótolni persze. Sok-sok ölelést, puszit, simogatást kap a legényke, plusz időnként a hátamra is veszem kendőben, nehogy hiányt szenvedjen valamiben. (Egyébként ő is nagyon sokat simogat minket, annyira aranyos, el sem tudom mondani, :))) )

Hát így vagyunk. Összességében nem volt annyira nehéz az elválasztás, mint vártam, de azt sem mondhatnám, hogy nem fáj érte a szívem. Mindenesetre Nándi egy kis hős, hogy ilyen okosan felfogta a dolgot, nagyon büszke vagyok rá!

(Azért picit remélem titkon, hogy nem felejti el a híres cicis tudományát, s ha kibújt a lányunk, ő is kaphat még a tejciből addig, amíg igényli. És akkor talán kerekebb vége lesz ennek a történetnek...)

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon szépek vagytok Nóri mindannyian!Nándi pedig nagyon aranyos ahogy ilyen türelmesen megértette, hogy nincs cici!Puszillak titeket!

Nóri írta...

Gló, aranyos vagy, köszönjük! :)