Apás

Nándi mostanában nagyon-nagyon apás. Reggelente nagy sírás-rívás közepette engedi el páromat dolgozni (miután kézben cipelteti magát vele az egész készülődés alatt :))) , és esténként rajta csüng, miután hazaér. (Persze teljesen meg tudom érteni, mindenféle apaimádattól eltekintve én tényleg unalmas lehetek néha, főképp nap végén, fáradtan...)
Minap ez a ragaszkodás hihetetlen mértéket öltött. Nándor folyton az apja karjában akart lenni, de annyira, hogy mikor egy vacsora erejéig kikerült onnan, panaszosan bolyongott a lakásban, és semmilyen általam kapható megnyugtatás nem érdekelte. (Cici sem!!!) Mint aki teljesen elapátlanodott! :D
Majd mikor Tibor végzett, elégedetten fészkelődött vissza az ölébe, és kezdeményezett játékot, táncot, kópézódást. :)

Ui.: Párom kérdése: miért csak elanyátlanodást regisztrál a nyelvünk, elapátlanodást miért nem??? :D