Mostanában...

... örülünk, hogy élünk.
Na jó, ez így túlzás, de húzós időszakon vagyunk túl. Nándor, szegényem pár nap megszakításokkal vagy 2 héten át lázzal küzdött. :( Kezdődött egy húgyúti gyulladással, majd mikor azt felszámoltuk, durva fogzós hét következett. Nem egy alkalommal ment a láza 38.5 fölé, de viburcolon, meg a homeós fogzáskönnyítő bogyón kívül nem kapott mást, mert szinte biztos voltam benne, hogy a fogzás okozza ismét a lázat, mint pár hónapja. Hála az égnek, már vége, mindenki egészséges, ismét bátran megyünk ide-oda. :)
Szombaton például kötős tanfolyáson voltunk a mamami boltban, ahol véééégre kijavíthattam a kötésbeli hibáimat, és tanulhattam pár újdonságot is. Első munkám egy rettentő bonyolult lábszárvédő 50% gyapjú-50% akril fonálból, de hát valahol el kell kezdeni. ;) Még szombaton szereztem a boltban bambusz kötőtűt, amivel számomra sokkkkkkkal jobb dolgozni, mint a körkötőtűvel, és persze nem bírtam megállni, hogy ne szerezzek be egy adag gyönyörű, pihepuha fonalat a leendő alkotásokhoz. :) (Tavaszi sapeszt tervezek például.)

Más téma: szopi! Elképzelésemmel ellentétben (miszerint télen már többet eszik, kevesebbszer kér cicit) az történik most, hogy Nándor gyakrabban szopizik, mint valaha!! :O Én nem tudom, mi van... napi kismilliószor kezd el vetkőztetni, vagy jelenti ki, hogy "áj" (ágy), és rohan a nagyágyhoz cicire várva. Plusz az esték... kábé egy hete nagyjából úgy bír csak normálisan aludni, ha közben folyamatosan rajtam cummoghat... ami igazán kellemes, mikor például zuhanyozni szeretnék, vagy kimenni inni. Ha merészelem otthagyni (alva) az ágyban, pár perc múlva fölébred, és keserves sírás közepette hajtogatja, hogy "didi-didííííí" addig, míg nem adom vissza neki a mellem.
Oké, én imádok szoptatni, de ez már nekem is fárasztó. Remélem, hamarosan megváltozik ez a tendencia, mert nem tudom, meddig bírom így.

Ami még van mostanában, az egész örvendetes módon nagy adag meló! Hála részben a babahordozó héten osztogatott kontaktoknak, részben a hordozo.hu-nak, januárban már 6 családnál voltam hordozást oktatni!! :) Szuper dolog, nagyon élvezem, minden alkalommal annyit tanulok én is! Persze nem az így keresett pézből fogunk meggazdagodni, de most nem is ez a legfontosabb... hanem az, hogy tehetem, amit szeretek, amit fontosnak érzek!
Nándor többnyire jól viseli az oktatást (mindig jön velem), persze ahol van hason korú gyerkő, ott érzi magát a legjobban.
Tényleg, erről is akartam írni... mármint, hogy nem tudom nem észrevenni, hogy kisfiunk mennyire nyitott és barátkozó gyermek, játszón, meg másutt is folyton keresi a többiek társaságát. Komolyan, egy nagytesó kéne neki, de hát ez ugye már nem fog menni. :D
Ami kicsit elgondolkodtat ez ügyben, az az óvoda kérdése. Mert hogy az addig oké, hogy ha lehet, szeretném majd Waldorfba adni, de oda jobbára csak 4 éves kortól veszik föl a gyerkőket. És nem tudom, hogy egy ennyire társasági kisfiúnak nem leszek-e már itthon kevés 3 éves korára... persze reméljük, addigra kistesó is kopogtat, de hát egy pici baba sem az az igazi játszótárs.
Fogós ravasz kérdés, meglátjuk, hogy alakul...