Új családtagunk: Mihály :)

Nos, itt az ideje, hogy bemutassam. :)
Új hordozóval bővült a létszám, mivel Nándi szép lassan kinövi a hőn szeretett Hunbabát (legalábbis téli ruházatban sajnos több centivel a hóna alatt ér véget a mei tai, ami nem annyira tetszik nekem). Tehát új, nagyobb méretű kötős kenguru után kellett nézzek. Még szerencse, hogy kaptam egy kis dugipénzt Anyumtól, így a fent említett drágaságtól nem kell megválnunk; megmarad itthoni hordozónak (kisebb mennyiségű ruházatban még nem vészes a helyzet), meg majd a leendő kistesó(k)nak. Hogy őszinte legyek, nagyon fájna érte a szívem, nem az én stílusom csak úgy "túladni" a hordozókon.
Szóval az egy és imádott Lana kendőnk és a Hunbaba mellé Mihály is fölsorakozott.
Őt (is) egy otthon dolgozó mamami, Savitri (Lili) varrta. Gyönyörű darab, színei egy kis tavaszt lopnak a szigorú télbe. :) Olyannyira nem "tömegtermék", hogy csak egy van belőle. És ami nem kevésbé fontos, nagyon kényelmes, párnázott kötős kengururól beszélünk ez esetben is - a madárkás után furcsa is lett volna egy kevésbé minőségi munkában hordozni.
Nándor első reakciói azt hiszem, árulkodnak: amint megkaptam a mei tait, kisfiam kiráncigálta a papírzacskóból, közölte, hogy "áttán" (hátán - hátunkra kéretőzés), majd miután felkötöttem, öt percen belül elaludt. ;) (Írtam ugye, milyen alvó a drága, no ennek ismeretében tessék olvasni a dolgot!!)
Egy szó, mint száz, szépséges új hordozónk van, reméljük, sokáig használjuk. :)
(A képeken a kötést ne nézzétek, nem ez lett életünk legszebb mt-kötése.)