2010. január 1., péntek

Erről, arról...





Rég nem írtam, kicsit bepótlom a hiányosságokat. :)

Szóval szerettem volna szót ejteni Nándor dolgai közül az alvásról. Igen, megunhatatlan téma, szinte minden babás és kisgyermekes család vesszőparipája ez...
Nos, nálunk úgy áll a dolog, hogy küzdünk. Nándor egyrészről nem alussza át az éjszakát, ami engem mondjuk nem zavar, de általában mindenki nagy, kerek szemekkel néz, hogy jééé, ennyi idősen ugyan miért nem? Passz... vadul fogzik, többször ébred szopizni, majd lesz ez még így sem. :D
Ami nagyobb gond, az a nappali alvás, meg úgy általában az elalvás. Előbbi egyre későbbre tolódik, valószínűleg el akarja hagyni a gyerkő. Például ha felébred mondjuk reggel 8-kor, akkor jó esetben kora délután számíthatunk egy alvásra, tegyük fel, 2 körül. DE!! Ha el is alszik kettőkor (jobbik eset!!), és lenyom kábé két órát, akkor négytől minimum éjjeli 10-11 óráig fent van. Minimum. És nem segít semmilyen esti szertartás, pedig sok mindent megpróbáltunk már, de ha nem álmos, akkor nem alszik, slussz-passz.
Rosszabbik eset: később ébred reggel, vagy valami egyéb miatt még későbbre tolódik a "déli" alvás. Ilyenkor képes akár este 6-ig kihúzni, aztán rázuhan a cicire, és alszik 8-ig. Utána el lehet képzelni, mikor tudom elaltatni. Az sem segít, ha mondjuk egy óra alvás után megébresztem. Eredmény: nyűgösség, álmos kóválygás, ugyanúgy nem alvás, mint kipihenten, csak így sokkal rosszabb a kedve.
És habár segít, ha sokat tudunk levegőn lenni, de legtöbbször nem fárad le kint sem eléggé ahhoz, hogy könnyebben menjen az elalvás. Télen meg napi 2x1 óránál nem is nagyon tudunk többet sétálni...
Az elalvással való problémánk tehát részben kiderült már: végül is arról van szó, hogy sehogy nem bírjuk ágyba dugni a kislegényt addig, amíg ő nem érzi úgy, hogy ez neki megfelel. Egyszerűen pörög, nem álmos, vagy ha már igen, akkor is a "végsőkig" nyújtja az ébrenlét idejét. És ez nekünk sokszor elég megterhelő...
Várom az okos tanácsokat, mit tegyünk, hogy normális időben aludhassunk. (Sajnos az az érzésem, hogy ezt az időszakot egyszerűen túl kell élni, úgyis folyton változnak ezek a dolgok.)

Hogy vidámabb témáról is írjak, Nándi beszédfejlődése hihetetlenül megugrott mostanában!!! :) Napi szinten tanul új szavakat, már nem is bírom megjegyezni, mi mindent mond. Az eddigi sok haladzsa-pár számunkra érthető szó arány igencsak átalakult; most már ha megszólal, szinte csak olyasmit mond, amit azonosítani tudunk. Igaz, nem ejti tökéletesen a szavakat, pl.gyakran lehagyja az első mássalhangzókat (pl.hang - 'an', vakond - 'akkon'), meg kissé át is alakít pár szót (pl. zene - zeze, dió - didó, tüzijáték - tüzlden :D ), de szinte mindent utánozni próbál, amit mondunk, és a kimondottak jelentős részét utána rendszeresen használja. És kétszavas mondatok is vannak már egész szép számban. (Pl. Menjünk haza inni - 'aza inni, add ide a diót - addidó ;) )
Annyira vicces nézni, ahogy időnként megáll gondolkodni, láthatóan pörög az agya, hogy le tudja utánozni az adott szót, amit szeretne... nagyon élvezzük! :)

Pár képet is hozok, van nagymamás, meg sátorban vigyorogva bujkálós is. :)

6 megjegyzés:

Családanyu Viki írta...

Édesek a fotók :)
Alvás kapcsán Laura is így volt kb ennyi idősen és hogy bíztassalak elmúlt, ugyan nem éreztem könnyűnek azt az időszakot (mormota típus vagyok) de elmúlt az is :)
(mázlimra Julinka jobb alvó :D)

Nóri írta...

El fog múlni? Jeeee! :D Alig várjuk... ma 3/4 12-kor aludt el...

Tjuca írta...

nem örülsz annak, amit írok. a próbáltunk már sok mindent nekem arról szól, hogy egy-egy napig. gondolom köztetek alszik, ergo ha ti nem mutattok hajlandóságot az alvásra, akkor ő minek mutasson? nálunk bevált a külön alvás, és a szertartás. persze ki lehet bírni, mindent ki lehet. de ha nándor lesz ovis, iskolás, akkor ha kettes, hármas versenyző csinálja ugyanezt, akkor az már más. ha hagyod nyolcig vagy tovább aludni, akkor jogos, hogy kettőig nem lesz álmos. ha pedig este ráhúz egyet, akkor nem várható, hogy aludjon éjjel.

nálunk a következő a felállás. reggel hétkor ébresztő, ha tetszik, ha nem, mivel menni kell az oviba. egykor alvás, addigra elfárad, és saját maga kéredzkedik az ágyba, vagy az ölembe veszem, és nagyon szorosan ölelem, és puszilgatom a szemhéját, és elalszik. ha ketten vannak kinga automatikusan elalszik. este nincs szendergés, kilenckor (+/- fél óra) alvás, teljes csend és hullaszag. szertartás: be van osztva, hogy melyikük melyik lámpát kapcsolja le, puszik, sorban, utolsó korty víz és alvás. mi még kb. 10 percet várunk, ha utána éledünk, mikor alszanak, tudunk bármit csinálni, fényt, hangot is.

szerintem ez az egész kőkeményen arról szól, hogy ti mit akartok. ha akarnátok, már aludna Nándor is, de mivel ez azért annyira nem kényelmetlen, nincs több gyerek, akik másnap kiesnek a szájukon a suliban, így lehet éjjel mulatni.

a másik, hogy gondolom a párod későn ér haza, és Nándi jogos igénye, hogy vele is legyen, ami szintén érthető, hiszen vágyik nem csak az anyja, de az apja minednnapi szeretetére.

juca

Nóri írta...

Juca, sorban reagálok a felvetéseidre. :)
Először is: esti altatásnál többynyire nem hogy mi nem mutatunk hajlandóságot az alvásra, hanem kb.majdnem elalszunk, csak azért nem, mert félnénk, mit művel magával a lakásban. :D Legtöbbször rém kómásak vagyunk, és mi is aludni szeretnénk.
Aztán az esti "ráhúzásról" : ha élni szeretném kicsit az életet, nem egész nap itthon dekkolni, akkor már cikiben vagyok.
Lásd ma: dokinőnkhöz mentünk a Keletihez, és hazafelé BKV úton (5 körül) N.ráaludt a hátamra. No, ezt pl.hogy védenéd ki?? Dobálhatom, ugrálhatok, akkor is bealszik.

Utolsó felvetésed jogos, ezt én is érzem. Ez van, ezzel per pillanat nem nagyon tudunk mit csinálni. (Habár hétvégén sem megy jobban az elalvás, pedig apa általában egész nap velünk van.)

És nyilván, ha másik gyerkő is lesz a képben, változtatunk majd... vagy addigra kialakul... passz, azon a hídon majd akkor. :)
Amúgy attól, hogy kötődően nevelünk, nem Nándor-uralom van a házban. ;) Nekünk is megvannak az esti szertartásaink, épp csak nincsenek kőbe vésve. És igen, volt, hogy próbálkoztunk "durvább" módszerrel, azaz lekapcsoltunk minden villanyt, hogy no akkor most alvás van, de ilyenkor N.nagyon-nagyon sírt, mint aki fél, bármennyire öleltem. Igaz, mikor ismét villanyt kapcsoltam, hamar elaludt cicin, de nekem nagyon rossz élmény volt az a sírás, így eldöntöttem, amíg bírom szusszal nem akarok ilyesmit bevetni.

Tjuca írta...

Nóri!

egy dolgot sosem hagyok, sírni őket. bármennyire is diktatórikusnak tűnök, nem vagyok az. kofa meg pláne. ezzel együtt ki kellett alakítanunk egy rendszert, mert különben mindenki szív.

mostohaanyám egyszer úgy altatta el kingát mikor még nagyon kicsi volt, hogy egy plüssállattal cirógatta a szemét fentről le. a játék az volt, hogy na melyik szemt simítja. eleinte még nevetett kinga, majd egyre nehezebben nyitotta a szemét, aztán horr. közölte ennyi, én meg csak lestem.

gondolom az nem rendszeres, hogy orvoshoz mész. nálunk is néha előfordul, van, mikor hagyjuk őket, és van, mikor nem. (kocsiban, babakocsiban)

beszéltünk melivel a problémáról, érdekes ez.

ha nem hagyod sírni (ez a normális), ha nem akarod, hogy nyűglődjön, ha nektek nem is olyan rossz így, akkor nincs semmi gond. ha nagyon kinyiffantok, akkor majd változtattok. szerintem ilyen egyszerű ez.

és azért nem megy hétvégén könnyebben, mert mégis csak van egy rendszer ebben is. érdekes is lenne, ha 5 napig így menne, aztán kettőn meg úgy. :-) (nálunk hétvégén laza a gyeplő, sokszor megyünk, és kihagyjuk a fürdést, amit vagy másnap reggel pótolunk, vagy nem), de hét közben űködnünk kell, különben mindenki megzakkan.

Nóri írta...

No igen, nehéz a dolog tényleg, és nyilván a sírni hagyás nem opció. Amikor lekapcsoltam a villanyt, hogy no akkor alvás van, akkor is végig a karomban volt (2 perc volt kb.), és szorosan öleltem, de persze ettől még sírt szegényem. No ez nem jött be.
De olyan fura dolgok vannak...
Ma pl.megnézhetett az apjával jutyúbon pár résznyi kisvakondot (imádja a vakondot :) ), az utolsónál mondta neki párom, hogy no, utolsó, megyünk aludni.
Ahogy bejöttek hozzám a hálóba, jött a bömbölés. Rohant volna vissza a nappaliba. BEcsuktam az ajtót, kézbe vettem, mondtam, hogy ma már nem játszunk tovább, alszunk. Percekig bömbölt "attú-attó" felkiáltással, de mint akit nyúznak, nagyon durva. :O Mentőötletem támadt, behoztam a vakondos plüssünket. Ezzel -meg némi nevettetéssel- sikerült elterelni a figyelmét a bömbiről, cicire kapott, és 5 percen belül aludt.
(Hozzá tartozik mondjuk, hogy ma kivételesen jókor aludt délután.)
No mindegy, szóval majd alakul valahogy, ha nagyon hullák leszünk (első sorban én), akkor kitalálunk valamit nyilván...
De ez a szemsimogatós tetszik, ezt ki fogom próbálni. :)