2009. május 27., szerda

In memoriam Kékségem





Ez a bejegyzés nagyobb részt nem Nándorról fog szólni, hanem egy, a szívemhez igen közel álló eszközről, amit orvul vettek el tőlem.
Kékségem az első igazi bringám volt. Fősuli harmadik évében vásároltuk, hosszas válogatás és gondolkodás után. Fél évig kuporgattam rá a forintokat, még párom is besegített. Így tudtam megvenni a gyönyörű és szuper Kelly's Saphixot, amit Kékségemnek neveztem el. Sok-sok kilométeren és élmény során volt mellettem (meg alattam), melyeket nem felejtek el soha. Csak egy-két példát ragadok ki... ott volt az az évem Győrben, mikor szinte minden nap Kékségemmel közlekedtem a kollégiumból, albérletből a suliba. Mennyivel gördülékenyebb, vidámabb volt így, mint a tömött busszal!
Vagy a nyaralásaink. Mióta megvolt a kékség, bringákkal utaztunk nyaranta mindenhová. Ausztria hegyei közé, a Balaton mellé, Egerbe, vagy Pécsre - itt töltöttük pl. a nászutunkat.
Aztán ott voltak a Gruppettós túrák - szuper társaság, szép tájak, végigküzdött emelkedők, katartikus lejtők...
A Dolomitok lélegzetelállító, hatalmas hegyei, melyek közé páromat kísértük.

Még Nándorral a pocakban sem hanyagoltam el a bringám, kicsit átalakítva, kismamabaráttá téve a nyolcadik hónapig fel-felpattantam rá időnként. Aztán Nándor kibújt, és vele a hátamon is elgurultunk párszor a közeli erdőbe.

Kékséget Tibor bringájával együtt ellopták a lépcsőházunkból vasárnap. Brutális, vastag lánncal voltak egymáshoz rögzítve, de úgy tűnik, ez kevés volt, a láncot átvágva találtuk meg.
A tolvaj vajon mennyit kaszál velük? Szerintem töredékét annak, amennyit nekünk értek a bringák.
Képekkel búcsúzom Kékségemtől.

2 megjegyzés:

Celesztina írta...

Fú, nagyon sajnálom :( remélem, azért hamar lesz majd másik bringád, bringátok, és azt is hamar meg tudod kedvelni!
Ez rémes hogy így ellopták :(

Nóri írta...

Celesztina, köszönöm az együttérzést.
Rémes, igen.
Tegnap este óta van új bringánk, de egy idő lesz, míg ennyi élményt össze tudunk szedni vele...