Bátor Nándor

Sokszor vagyunk mérgesek Nándorra a hihetetlen keményfejűsége miatt, hogy csak azért is, már megint mi hajmeresztőt produkál? Mikor mondtuk, hogy nem kéne?!! Miért ugrál a csúszda tetejéről? Meg úgy általában mindenhonnan? Tényleg égnek áll a hajam időnként attól, hogy mennyire nem fél dolgoktól.

Ma délután viszont nagyon-nagyon büszke voltam rá. :) Mert határtalan bátorságát az első komolyabb fogorvosi kezelése alatt is megmutatta. Sajnos tömni kellett az egyik zápfogát, és ez nem az utolsó... már vagy négyszer voltunk nála Nándorral, és Huba úgy tűnik, rászolgál jó hírére. Bárcsak ilyen fogorvosom lett volna gyerekként! Akkor talán nem rettegnék most így ettől...
Szóval az eddigi látogatások alkalmával mindig csiszolgatta-tisztogatta a problémásabb helyeket, semmi durvább beavatkozás nem történt. És közben mindig mindent magyarázott, mutatott, és Nándort egyszer sem érintette rosszul, amit csinált vele.
Engem igazából meglepett a mai, nem számítottam erre (talán jobb is), és izzadó tenyérrel izgultam végig Nándor mellett azt a kb. öt percet, amíg Huba tisztogatta, s tömte a fogát. Fogta a nyálcsövet, fiunk kezébe adta, hogy erre figyeljen, jó alaposan elmagyarázta, mivel mit csinál, sőt, több esetben hagyta is, hogy Nándor kipróbálja az adott eszközt. :) (No ez persze naaaagyon tetszett neki!!) És Nándor az egész idő alatt hősiesen tátotta a száját, meg sem moccant, egyszer sem jelzett, hogy álljanak le. Teljesen együttműködött mindenben, szerintem felnőtteket megszégyenítő komolysággal.
Esküszöm, én jobban izgultam, mint ő. :DDD
Olyan boldog vagyok, hogy ő ezek után sem retteg a fogorvoslástól! Én nem mondtam neki (és nem is fogom), hogy az a két tömés, amit eddigi életemben elkövettek rajtam, mennyire fájt, nem akarom elültetni a fejében, hogy ez a dolog borzasztó is lehet.
És hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen orvoshoz járhatunk vele, ha már egyszer szükség van rá.

Mi fáj?

Minap délelőtt a konyhában tevékenykedtem, háttal Hajnalnak, aki egy könyvet lapozgatott. Egyszer csak keserű, fájdalmas zokogást hallok, rohanok rögtön.
Kérdem, megütötted magad a könyvvel?
Zokogva válaszol:
- Iiiigen!
- Nagyon fáj?
- Iiiiigen!
- S mi fáj?
(Elgondolkodik egy pillanatra:)
- Aaaa... Hajnaj!

:D

Majd' egy hete...

... történt, szombat délelőtt, hogy Nándor fél óra alatt megtanult biciklizni!!
Az úgy volt, hogy vele, meg Hajnallal lementünk a térre egyet levegőzni. Hajnal elég álmos, meg nyűgös volt, így az idő nagy részét az esernyőkocsiban csücsülve töltötte.
Bezzeg a bátyja! Felfedezett egy kicsike kétkerekűt, ami épp a földön pihent (egy ismerős gyermekének kisbringája volt). Kölcsönkérte, és felpattant rá. Azaz pattant volna, de hát ugye nem tudott még bringázni. No, üsse kavics, ő azért nekiesett a dolognak!! Pár mondatban segítettem neki, hogy induljon el, mire figyeljen... és ő nekiindult, és próbálta.
Felpattant, elindította a bringát, lábakat a pedálra, majd eldőlt. Először rögtön, aztán később nagy kanyarogva már ment egy-egy métert. Minden esésnél nyűgösködött kicsit, de véletlenül sem hagyta abba!! S én csak szóban segítettem, biztattam, rohangáltam utána a babakocsiban pihenő Hajnallal. Sokszor esett, volt, hogy nagyon elkeseredett, de mindig visszaült. És rövid időn belül ráérzett az egyensúlyra! Mivel tekerni már tudott, s futóbringás előéletének köszönhetően az egyensúly is hamar megvolt, kettőt sem pillanthattam, és ő már a teret tekerte körbe! :) Hihetetlenül ügyes és kitartó volt, no és persze nagyon boldog. Megható volt látnom a büszke mosolyát, a csillogó szemeit, hogy ő most tényleg megtanult bringázni! :) Tapsoltunk is neki Hajnallal sokat.
Amikor visszakérték a bringát, csak nagyon nehéz szívvel adta. S azóta is, ahányszor a téren vagyunk, mindig az figyeli, felpattanhat-e valakinek a kétkerekűjére.

Kesztyűs kézzel...

...bánik a jégkockával. :D

Ovis nagyfiú

Nándor elkezdte az ovit! :)
Igaz, még csak két napon vagyunk túl, azaz kb. 2x1,5 óra udvari játékon, de eddig igazán jó élmény neki az oviba járás! Hétfőn még a környéken voltunk Hajnallal, ma pedig ott hagytuk, és nagyjából föl sem tűnt neki, hogy elmentünk. :) Az egyetlen baja mindkét napon az volt, hogy el kellett indulni haza. Márti, az egyik óvónéni ma búcsúzáskor azt mondta neki, hogy látja, mennyire szeretne már igazi ovis lenni, így holnap maradhat a mesére is (azaz zárásig).
Örülök nagyon, olyan jó érzéseim vannak most! :) Felszabadító a tudat, hogy teljesen megbízom azokban, akikre Nándort mostantól minden nap bízom.
És büszke is vagyok erre a kedves, okos, akaratos, csupa energia kópéra, hogy első perctől oldottan vegyül a gyerekek közé. Azt hiszem, a közösségbe járásnak nála már valóban elérkezett az ideje.
Izgatottan várom, hogy alakulnak a továbbiak... mi lesz, ha az első pár izgalmas napnak vége, megmarad-e a lelkesedése azután is... tele vagyok kérdésekkel, s kíváncsisággal, hogy vajon mit hoz majd ki drága elsőszülöttemből az óvoda.

Reggeli vicces

Hajnal az imént valamin rágódott, kérdem tőle:
-Hajnal, mi van a szádban?
Erre ő szájára teszi a kezét, s mondja:
-Szádban...
Újra kérdem:
-De mi van a szádban?
Válasz:
-Fogad.

:DDD

Csak röviden erről-arról :)

Megőrülünk a hőségtől. Gyerekek folyton nyígnak, én meg idegbajos, álmos, szédelgős vagyok. Ajjj, legyen már pár fokkal hűvösebb!
Várjuk az ovit. Nándor bárkinek, aki kérdezi, nagy büszkén számol be arról, hogy ősszel megy már oviba, és neki lesz a legkedvesebb óvónénije. :) ((Engem meg esz a kíváncsiság, hogy alakul majd a beszokása.))
Ha minden jól megy, pénteken leutazunk az Őrségbe. Várom. Igazából most tudatosult bennem, hogy egész nyáron nem voltunk, és hogy nagyon hiányzik. Szóval nekivágunk együtt a nagy utazásnak, apa-anya-gyerekek, juhéjj! :D
Hajnal hihetetlenül ügyesen énekel, aki csak hallja, csodálja. És nem hiszik el nekem, hogy csak 21 hónapos. :D Vagy 25-30 dalt csicsereg tisztán, ritmikusan, saját szövegezéssel. ;) Népdalok, gyerekdalok, Gryllus Vilmos dalocskák, Palya Bea... színes a kisasszony dalkincse.
Ja, és egy hete megindult nála a beszéd is hirtelen. Napról napra tanul új szavakat, amiket rögtön jól alkalmaz. Az utóbbi napok termése pl.: golyó, kumpli, azsola (mazsola), szőlő, busz, kocsi, autó, könyv, kösz, zele (zene), inni, toljad, akajom, ninc (nincs), szejetem, indulom, fogolaj, pelus. Ami mellett nincs zárójel, azt egészen tisztán ejti.

Hát ilyenek vannak... egyébként meg általában elmondhatom, hogy szinte minden szép és jó, sok vidámság, boldog perc és élmény jutott nekünk mostanság. Hálás vagyok a sorsnak azért, amink van, s legfőképp, hogy egymásnak vagyunk.