2012. szeptember 28., péntek

Majd' egy hete...

... történt, szombat délelőtt, hogy Nándor fél óra alatt megtanult biciklizni!!
Az úgy volt, hogy vele, meg Hajnallal lementünk a térre egyet levegőzni. Hajnal elég álmos, meg nyűgös volt, így az idő nagy részét az esernyőkocsiban csücsülve töltötte.
Bezzeg a bátyja! Felfedezett egy kicsike kétkerekűt, ami épp a földön pihent (egy ismerős gyermekének kisbringája volt). Kölcsönkérte, és felpattant rá. Azaz pattant volna, de hát ugye nem tudott még bringázni. No, üsse kavics, ő azért nekiesett a dolognak!! Pár mondatban segítettem neki, hogy induljon el, mire figyeljen... és ő nekiindult, és próbálta.
Felpattant, elindította a bringát, lábakat a pedálra, majd eldőlt. Először rögtön, aztán később nagy kanyarogva már ment egy-egy métert. Minden esésnél nyűgösködött kicsit, de véletlenül sem hagyta abba!! S én csak szóban segítettem, biztattam, rohangáltam utána a babakocsiban pihenő Hajnallal. Sokszor esett, volt, hogy nagyon elkeseredett, de mindig visszaült. És rövid időn belül ráérzett az egyensúlyra! Mivel tekerni már tudott, s futóbringás előéletének köszönhetően az egyensúly is hamar megvolt, kettőt sem pillanthattam, és ő már a teret tekerte körbe! :) Hihetetlenül ügyes és kitartó volt, no és persze nagyon boldog. Megható volt látnom a büszke mosolyát, a csillogó szemeit, hogy ő most tényleg megtanult bringázni! :) Tapsoltunk is neki Hajnallal sokat.
Amikor visszakérték a bringát, csak nagyon nehéz szívvel adta. S azóta is, ahányszor a téren vagyunk, mindig az figyeli, felpattanhat-e valakinek a kétkerekűjére.

0 megjegyzés: