2013. november 14., csütörtök

A tesókról






A három testvér köszöni szépen, jól van. :) Élnek, mint hal a vízben, mindenki a saját kis világában, de mégis nagyon együtt.
Nándor igazi nagyfiú. Sok újat tanul az oviban, naponta áll elő újabb dalokkal, mondókákkal. Gyakran mesél az ovistársairól, kivel mi történt, milyet játszottak... nehéz eljönni délutánonként az oviudvarról, ahol ő mindig tovább szeretne még maradni, mint amennyit a tesói bírnak.
Itthon persze inkább unatkozik... rend szerint Hajnalt próbálja rávenni, hogy játsszon vele, de ez csak addig elégíti ki, míg ő diktálhatja a szabályokat. Ha éppen nem úgy alakul a játék, ahogy elképzeli, akkor bizony sokszor sírás a vége.
Nándor írni tanul... azaz rá-rákérdez egyes betűkre, szavakra, hogy kell őket leírni. És fogja a ceruzát, és levési a papírra, amit megjegyez, megért. Ezeket írja mostanság: anya, apa, Lili, Hajnal. Mindezt kizárólag saját indíttatásból, mert véletlenül sem tukmálnánk rá ilyen korán az írást.
Egyre bátrabb, önállóbb, mindent egyedül szeretne csinálni... és közben mégis olyan védtelen még. Egy édes, ragaszkodó, bújós fiúcska. Esténként, elalvás előtt meg szokott kérni minket, hogy vigyázzunk rá nagyon... és alvás közben is bújik, akárki van a közelében... Lili, apja, vagy én, mindegy, csak meglegyen a testkontakt. :)
Hajnal bizony sokszor jelent kihívást mostanában! Tombol szegényen a dackorszak. Amire csak lehet (és arra is amire nem), csattanós nemet mond. Ha valami nem tetszik neki, visít, méghozzá nagyon hangosan. Ha rámosolyog egy idegen... ha kettétörik a kezében a ropi... ha Nándor bohóckodik... ha meg találom simogatni engedély nélkül... és sorolhatnám, csupa-csupa véresen tragikus dolog, melyek a kicsi lányt óriási ordításra késztetik. Ez van, majd csak lecseng ez a túlreagálós időszak is, és akkor remélem, visszakapjuk az egész nap éneklő bájos tündért, aki Hajnal volt pár hónappal ezelőttig. :) (Jobb napjain egyébként megvillantja ezt az énjét is, hála az égnek.)
Pozitív irányú változás is van azért: egyre jobban ragaszkodik ő is Lilihez. :) A kezdeti alig tudomást vétel helyébe kedves, gyengéd figyelem költözött. Sokszor odaül mellé, megsimogatja, beszél hozzá, produkálja magát neki - és ez mindannyiunknak nagy örömöt jelent! :)
Ja, és majd elfelejtettem: Hajnal pár nap múlva három éves!
Lili továbbra is egy édes drága tündérbogár. Cukisága napról-napra fokozódik, nem is tudom, hová tudja még fejleszteni. :))) Ő egyszerűen csak boldog. Jól van a világban. Mosolyog, gőgicsél, ismerkedik a környezetével. Mindent meg szeretne kaparintani, és amit sikerül, azt teszi is a szájába. :D Természetesen az ételeinkre is nagyon izgul, remegve üli végig az ölemben az étkezéseket. (Kíváncsi vagyok, egy hónap múlva is így fogja-e érdekelni az evés, mint olyan. ;) )
Fogai készülődhetnek, hisz erősen nyálzik, mindent ráááááág, és újabban nyugtalanabbak az éjszakai alvásai. De egyelőre nincs mire panaszkodnom, mert így is elkényeztet ez ügyben. :)
Mozgása is fejlődik, ahogy kell: forog ide-oda, hason tologatja fölfelé a popóját, meg repül, meg kúszás-félével próbálkozik. Szeretne már helyet változtatni, az tisztán látszik!
Szépen lassan kezdi megszokni, hogy a hátamon utazik, nem elől... hiába, 7 kiló környékén van a súlya, elég nehéz már elől.
És ami a lényeg: oda és vissza van a tesóiért. :)

3 megjegyzés:

Hudi írta...

Cukik vagytok!
BOLDOG SZÜLINAPOT HAJNAL!!!
Panka sokat emleget benneteket!
Puszi

Nóri írta...

Köszönjük! :)
Apropó, Kriszta: Nándor imádja a csengettyűmanós mesédet!! Múlt héten vagy öt estén át csak ezt kérte esti mesének, minden alkalommal többször olvastatva. :)

Hudi írta...

Örülök :)Van ízlése a gyereknek :P