Majdnem ovis :)

Remegő kezekkel gépelem be e sorokat, mert millió érzelem, gondolat és benyomás kering bennem annak kapcsán, hogy Nándor óvodás lesz. Bizony, a mi kicsinyke kópénk életének hamarosan lesz egy része, melynek már nem leszünk olyan magától értetődő módon részei, részesei... a fiunk lassan négy éves, és ősztől óvodába megy!
Nagy álmom látszik megvalósulni, mert felvételt nyert a Kispesti Waldorf Óvodába! Már jó ideje jártunk ide baba-mama foglalkozásra ("kisoviba") heti egyszer, és  Nándor megszokta, megszerette a helyet, a gyerekeket, a szokásokat, a Waldorf pedagógia egyes elemeit. Engem egyre erősebben húzott ide a szívem, hétről-hétre nehezebben tudtam elképzelni, hogy a fiunk máshová járjon, ha ide is lehet... igaz, hogy lehet-e, annak komoly feltételei voltak/vannak. Ezek közül azonban az egyik központi megoldódott, hiszen felvették!! :)))
A többi pedig hiszem, hogy szintén megoldódik, ha tényleg itt a helyünk. (És szerintem igen!)
Ma utolsó alkalommal voltunk a baba-mamán, ahol Nándort szépen elbúcsúztatták. Ma őt ünnepeltük, énekeltünk neki, és kapott búcsúajándékot is. Megható volt az egész!
Baba-mama után pedig kezdetét vette a "beszoktatás", azaz Nándor először vendégeskedett az ovis csoportok udvari játékán! (Meg kell jegyezzem, hogy ezt már nagyon várta!! Minden nap meg kellett számolnunk az ujjain, hogy mennyit kell még aludni, hogy együtt játszhasson az ovisokkal!)
Mivel kicsit fáradt volt (rossz éjszaka, korai kelés), döcögősen indult a dolog, inkább az óvó nénit nyaggatta, mint a gyerekeket. :D De aztán egy idő múlva megjelent az ő barátkozós természete; feloldódott, és vidáman hancúrozott együtt a többiekkel! Mikor elbúcsúztunk a végén az óvó néniktől, kicsit el is szomorodott, hogy nem maradhat még. Jól sikerült hát az első kinti játék! :)
Május végéig heti egyszer hasonlóan fog vendégeskedni. Utána meglátjuk, hogyan tovább; gondolom attól függ a "beszokás" üteme, hogy mennyire érzi majd otthon magát az új környezetben. Az biztos, hogy ő már nagyon szeretne ovis lenni, bemenni az óvodába, és ott is együtt játszani a többiekkel.
Azért aranyos volt nagyon, hogy miután hazaértünk, azt mondta, nem akar elbúcsúzni a kisovitól. Tovább szeretne járni oda is, nagyon megszerette Zsuzsát (ő tartja ezeket a foglalkozásokat). Megértem őt, de nem féltem, mert egyfelől többen a kisoviból vele együtt vendégeskednek már heti egyszer, tehát 1.: lesznek ismerősök, 2.: fél perc alatt ismerkedik egyébként is. :) Ma délelőtt is már több kisfiú úgy búcsúzott tőle, hogy a nevén szólította!

Nagyon boldog vagyok a tudattól, hogy ha minden igaz, Nándor olyan közegbe járhat majd nap, mint nap,  ahol igazi értékeket kap. Szerető (és nem nyesegető!) gondoskodást, igazi, személyének szóló odafigyelést; ahol temperamentumához passzoló tevékenységekkel ismerkedhet, meg hagyományokkal, átitatva mindez az antropozófia szellemiségével.

Száz szónak is egy a vége: örömmel, izgatottan várjuk a folytatást!