2012. február 12., vasárnap

Testvérek jóban-rosszban

Testvéri szeretet, illetve testvérféltékenység... ezeken gondolkodom sokat mostanság.
Nálunk úgy van, hogy Hajnal minden körülmények között imádja Nándort. Felnéz rá, lesi, mit mond, mit csinál. Sokszor sír utána, ha kimegy a szobából. Egyértelműen és erőteljesen kötődik hozzá. :)
Nándorral már kacifántosabb a helyzet. Ő is imádja Hajnalt, az biztos. Mikor altatom, bármennyire is zavarja a húga kurjongatása, mászkálása, mégis sírva követeli vissza, ha valaki kiviszi. Mindig kínálgatja az ételéből. Nagyon-nagyon aranyosan tanítgatja; hosszú percekig magyaráz neki dolgok működéséről, megmutatja, kezébe igazítja. Sokszor előfordul, hogy ha Hajnal sírva fakad, ő rögtön ugrik, és elkezd bolondozni neki, vagy játékot visz, és azzal vidítja fel. Utána persze nagyon büszke magára! :))) Igazi gondoskodó bátyus tud lenni, és ilyenkor én olyan boldog vagyok!
Máskor meg... figyelmetlenül fellöki, túl erőteljesen bújik játékból, vagy oda- odacsap neki, pl. kezére, ha szétrontja a játékát. Amit amúgy teljesen megértek, persze, hogy idegesíti a dolog, de miért csap a kezére??? Mi soha nem ütöttük őt! Kitől tanulta, miért csinálja? Vagy ez ösztön? No ilyenkor kétségbe esek. És már kismilliószor átbeszéltük a dolgot, hogy miért nem bántunk így senkit, végképp nem a testvérünket, de mintha nem akarna átmenni... túl vagyunk soooook türelmes odaforduláson, erélyes rászóláson, ilyen-olyan büntetéseken (bár utóbbiban egyáltalán nem hiszek, de már egyszerűen nem tudom, mitévő legyek??). És semmi nem hat.
Volt, aki azt mondta, hogy vége lesz ennek a tesóbántalmazásnak, csak túl kell élni... de már olyan jó lenne, ha nem kéne emiatt balhéznunk naponta.
Várom a tapasztalataitokat, szerintetek mi jön be?

9 megjegyzés:

Celesztina írta...

Nálunk is volt ilyen, elmúlt. Persze rászóltunk, stb amiket irtál Te is, nem hagytuk szó nélkül, aztán összenőttek jobban, vagy csak a nagy lett nagyobb? Nem tudom, de idővel elmúlt. (...persze jobban belegondolva kicsit visszajött: már elég nagyok és rendesen hajba tudnak kapni, és nem csak a nagy kezdi ;) de édesek ilyenkor is és meg tudjuk beszélni)

Ági írta...

Nálunk fellökdösés megy...
Én is remélem, hogy kinövi - mert persze nálunk is hiába minden magyarázat - vagy lánykám megnő annyira, hogy már nem lehet csak úgy lazán átgázolni rajta.

Prof írta...

Mondjuk nálunk 2-3 fellökés volt összesen, amiért nagyon kemény letolás volt mindannyiszor, s amennyire tudom, mostanában már nincs is ilyen.

Nóri írta...

Ja, nálunk inkább az odacsapkodás-meglökés a menő... :/

Hudi írta...

Igen, el kell neki mondani, hogy ez nem szép dolog, de szerintem ennyi...ez egy kis harcocska anya kegyeiért, amiből valaki nemrég kilökte, és bármennyire is szereti azt a valakit, néha ösztönösen előjön a harcos kedv...hogy én mennyit püföltem kb 40 éve az én édes kishúgomat! Néha én sírtam a végén, annyira sajnáltam, és ma a világ legjobb tesói vagyunk...szóval, ne búslakodj, elmúlik ez is, a gyerek ettől nem rossz, és te sem csinálsz rosszul semmit, csak nehogy már minden rózsaszínű legyen :)

Nóri írta...

Köszönöm a megjegyzéseket, segítettek!

niola írta...

Valamelyik blogban olvastam, hogy testvérféltékenységkor, amikor a nagyobbik türelmetlen volt a kisebbel, akkor nem vezetett eredményre, ha büntették a rosszaságért. Annál a családnál az volt célravezető, hogy a nagyobbal többet foglalkoztak, szeretgették, hogy ne érezze magát elhanyagolva, így megszűntek a bántalmazások.

Nóri írta...

Köszi, igen, többen mondták már, h ez lenne a jobb út. De hogy őszinte legyek, nálam nagyon vörös posztó a tesóbántás, ilyenkor köd borul az agyamra, és nem tudom jobban szeretgetni, mert mérges vagyok... oké, nincs bünti, de vmiért nem tudom ilyenkor gyengédebben kezelni őt. Gáz?

Hudi írta...

Erre ma bukkantam, olvasd el, pont, amiről beszéltünk :)
amúgy? aggodalom alaptalan volt, bárányhimlő sehol :)
http://www.babanet.hu/cikkek/feltekenyek-verekednek