Ma este -nem emlékszem, mennyi idő után ismét- együtt fürödtünk Nándorral. Igazából nem az én ötletem volt... fiunk elkezdte vacsi után skandálni, hogy "fürdeni-fürdeni", én is mondtam, hogy bizony rám is férne egy zuhanyzás, mire Tibor fölvetette, hogy akár együtt is lehetne. Micsoda kiváló ötlet volt!!
Engedtem jó adag vizet a nagy kádba, beleoldottam az egyik karácsonyra kapott rózsás fürdőszivecskénket (valami olajos alapú cucc, nem tudom a nevét), és csüccs. :) Fantasztikus illat lengte be a fürdőszobát, én élveztem az ülőfürdőt (10 hónap kihagyás után), Nándor meg nagyon örült az együtt fürdésnek! Végig boldogan csacsogott, öntözgette magát meg engem, játszott a vízben úszkáló rózsaszirom-darabkákkal. (Úgy érzem, az ilyen élményekből kéne több, hogy normalizálódjon a némileg szétzilált kapcsolatunk.)
Jó sokat voltunk a kádban, amikor én kiszálltam (Hajnal megébredt az apján), Nándor még szerette volna, hogy visszamenjek mellé.
Pár percre rá még azt is megengedte, hogy levágjam a haját!! (Életében először, majd hozok képet.) Olyan jó érzés volt, hogy végre rám meri bízni magát e téren is!
Gyakrabban kéne így együtt lenni, ilyen felszabadultan és meghitten.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése