A koncert

Tegnap este adtunk az igényes szórakozásnak, és elzarándokoltunk a Műpába, hogy meghallgathassuk a Pannon Filharmonikusok koncertjét. Úgy képzeltük el az estét, hogy Nándorunk ébrenlététől függően egyik félidőben én hallgatok zenét, és Apa van a fiával, másik félidőben meg fordítva. Végül a koncert kezdete előtt megébredt Nándi, és egy kis szopi után erősen kalapáló szívvel vonultam be a hangversenyterembe. Érdekes élmény volt... nagyon jól esett ismét élő zenét hallani, nem is akármilyen előadásban ugye, de fél füllel végig a termen kívülre próbáltam volna hallgatózni, hisz soha nem voltam még egyhuzamban egy teljes órát távol a fiunktól. A félidő végén felhangzó erőteljes taps alatt én villám módra surrantam ki a teremből, és kint már hallhattam, hogy biza hiányoztam a manónak. Apja elmondása szerint jó fél óráig minden a legnagyobb rendben volt, utána kezdett nyűgösködni a drága, amin már sehogy nem lehetett segíteni. Lehet, hogy éhes volt, mert nem evett sokat a koncert előtt... vagy nagyon elfáradt, vagy zavarta az idegen hely. Ezt nem fogjuk megtudni már úgysem. Mindenesetre gyorsan mellre raktam, amitől rögtön megnyugodott, és szopi után ismét kerek volt a világ. A második részre Apa ment be, mi pedig elsétálgattunk, elnézelődtünk Nándival. Aludni továbbra sem tudott, csak azután, hogy elindultunk hazafelé.
Tanulságos volt az este. Összességében megérte megpróbálni a dolgot, mert ezt is el kell kezdeni valamikor, időnként nekünk is jár némi pihi...
Igaz, a kötődő nevelés elég jól működik nálunk, Nándi az anyja nélkül nem sokat bír még ki, és az anyja sem nélküle. ;) De időről-időre egy óra talán egyre inkább belefér.

És ismét a harisnya...

A harisnyamánia teljesen eluralkodott rajtam. Nem bírok ellenállni a szép színes, vidám daraboknak... az csak az egyik szempont, hogy egy bodyval mennyire praktikus viselet itthonra, de ráadásul piszok jól mutat Nándorunkon. :) Egyik kedvencem a fent látható méhecskés harisnya, nem tudom, ki hogy látja, szerintem ez a szín igen jól áll neki, és nem is lányos. (Vagy dehogynem? Mindegy, élete során még sokat járhat sötétkékben, szürkében, feketében. )

Képződünk ;)

Nándorral hétfőnként hordozókendő tanfolyamvezetői képzésre járunk. Ez nagyon jó program, hisz sokat tanulunk mindketten - én a hordozás oktatásának csínját-bínját, kisfiam pedig az emberekkel, más babákkal való aktív szocializáslódást. :) A képzés légköre nagyon barátságos és vidám, így bármennyire is rohanósak ezek a hétfő reggelek, megéri a gyűrődést.
A képen mellettünk Veronika és Kende látható. Kende baba minden alkalommal nagyon szeretne barátkozni Nándorral, és ez fordítva is igaz, de mivel a 9 hónapos nagyfiú babám fölött igen komoly erőfölénnyel bír, többnyire riadt sírás a dolog vége. Sebaj, majd pár hónap múlva remélem, egymásra találnak.

Négykézláb :)

Hajajj! A kis drága hamarosan mászni fog, és akkor vége a nyugalmunknak! Hmmm, talán itt az ideje, hogy "bababiztossá" tegyük a lakást?

Fogas kérdés

Tegnap délelőtt észrevettem, hogy Nándornak elkezdett kibújni az első fogacskája. Ahogy harapdálta az ujjam, kis tűszúrást éreztem az ínyéből - szívemhez kaptam, ennek bizony a fele sem tréfa! Abba bele se menjünk, hogy egy másodperc alatt lefutott az agyamban, hogy nemrég született meg a mi kis csodánk, most az üvegpoharat kocogtatja a fogával, holnap meg már a ballagásán szipogok... nesze neked, anyai szív, kettőt pislogok, és kirepül a madárka biztonságos, meleg fészkéből.
Visszatérve az eredeti témára, a kis fogacska reggelre már kidugta teljes hosszában a fejét. Egyik napról a másikra, nem semmi! Ugyanakkor azért az éjszakánk is ennek megfelelően alakult. Szegény babánk nagyon szenvedett, éjfélig sírt, semmivel nem bírtuk megnyugtatni. És ez még csak az első fog... hány is van még hátra??? Nem akarom tudni.
Ha valakinek van okos tippje a túléléshez, ami nem gyógyszer-téma, ne hallgassa el! A borostyán nyakláncon is gondolkodom. Tapasztalatok érdekelnek...

Harisnyás szívtipró

Nándor a minap kapott pár új harisnyát, pont olyan szép színes mintásokat, amilyenek egy hippimami gyermekéhez illenek. :) Tegnap ráadtam az egyiket, és nekiálltam fotózni. Az eredmény fent látható... no ez az a mosoly, amivel engem fél másodperc alatt kenyérre ken a kópé.

Második randevú

Tegnap fórumos barátosnőmet, Melindát látogattuk meg Nándorral. Melinda gyönyörű kislányát, Pannát neten keresztül boronáltuk össze a fiunkkal, és azóta már két randira is sor került, melyeknek során megfigyelhettük, hogy a fiatalok érdeklődést mutatnak egymás irányába. ;)
E második alkalommal a kölcsönös szimpátia félreérthetetlen jelei mutatkoztak meg. Míg Panna finoman, nőiesen, szolíd mosolyokkal kacérkodott Nándival, addig rámenős legénykénk rögtön az első perctől a tettek mezejére lépett. Először is testkontaktust kezdeményezett, majd lecsapott Panna csörgőjére, később pedig megrágta a pelenkázó alátétét is. Közeledésének félreérthetetlen jelein nagyokat nevettem magamban, micsoda kis szívtipró! Amúgy meg nagyon egy húron pendültek gyermekeink, egyszer például szinkronban tüsszögtek. :)
Az udvarlás viszont minden bizonnyal igen energiaigényes művelet lehetett, mert Nándorunk két szopi között befalt kétharmad üvegnyi almás-áfonyás pépet. :D

Téliesítve

Így járunk mi télen. :)
Mit nekünk speckó hordozós kabátok, coverek, és egyéb luxusok! Igaz, nemrég leváltottam párom télikabátját erre a nőiesebb fazonra, hogy ki is nézzek valahogy, mert Anyum felhívta a figyelmemet arra, hogy nem utolsó szempont a külcsín sem. És igaza van! Ez a kabát megfizethető volt, egész jól áll rajtunk, de ami a legfontosabb: mindkettőnket jó melegen tart. :)

Ekkora - de mekkora!

Nézegetem Nándorunk fényképeit. Jó sok van belőlük, így ez nem két perces program. A szülés közben készült képek láttán jól eső borzongás fut rajtam végig. (Milyen gyorsan felejt az ember, hja!) A közvetlenül kisbabánk kibújása után készült felvételektől máig könnybe lábad a szemem. És sorjáznak a pillanatok... az első pár hét képein ugyan látszik mindannyiunkon, hogy szokni kell még az új helyzetet, de valahogy ezt az időszakot is belengi a rózsaszín köd az emlékezetemben. És hihetetlenül jó érzés ezt a kis, törékeny lényt ismét megcsodálni, újra beleszeretni!
Aki mostanra már nem is olyan kicsi... Valahogy az új fotókat megnézve jobban feltűnik, mint élőben, hogy micsoda nagy legény már a fiunk. Hiába, fél éves elmúlt már.

2008

Elgondolkodtam, mi mindent hozott nekünk ez az év. Csak címszavakban:
- egy fantasztikus szilvesztert és évkezdést Pécsett, ahová hirtelen ötlettől vezérelve indultunk el 2007 december 30-án
- egy szépséges, meghitt "nyaralást" Mátrafüreden, mikor Nándor 32 hete volt a pocakomban
- június 23-án életem második nagy szerelmét, drága kisfiunkat :)
- júliusban az első házassági évfordulónkat
- októberben pedig a beköltözést első közös otthonunkba

Persze ezek mellett azért történt mindenféle más is, és nem mindegyik ilyen vidám esemény. És jutott azért sok bosszankodás, bonyodalom, időnként szomorúság is. De a 2008-as év nekem már egyenlő a színtiszta boldogsággal, hogy igazi családdá lettünk.