Csak lustulok...

... és nem bírom soha összegyűjteni az erőt ahhoz, hogy új bejegyzést kreáljak. Most azt hiszem, már nem halaszthatom tovább, még akkor sem, ha nem ez lesz minden idők legderűsebb posztja. Ez van.
Szóval az a helyzet, hogy nagyon nyögjük már a tél végét, több, mint elég már a hideg, a sötét, az alig kimozdulás... várjuk a tavaszt, szeretnénk sokkal több időt kint tölteni a levegőn, energikusabbnak lenni a mostaninál. Mert így február végére bizony erősen kifogytak a raktáraink...
Nándi ezerrel fogzik (szemfogak), náthás, rondán köhög és rekedt, egy hete próbálom kikúrálni a nyavalyából.
Párom sincs épp csúcsformában, tegnap lázat mért már ő is, szóval nála sem kerek minden.
Én meg egy hete (azt hiszem) kificamítottam a bokámat, ami mindmáig fáj, és kék színű, annyira jól mutat, hogy csak na. Plusz kapar a torkom.
Nem panaszkodom tovább, vannak azért jó napjaink is, csak tényleg összejött kicsit minden már.
(Talán az sem véletlen, hogy újabban -ha rajtam múlna- szívem szerint csak Cure-t hallgatnék??)
No mindegy, legközelebb remélem, hogy már a szokott, pozitív hangnemben írok ismét. De addig is, íme egy kis zene. :)

Erről, arról...

Rég nem írtam, kicsit bepótlom a hiányosságokat. :)

Szóval szerettem volna szót ejteni Nándor dolgai közül az alvásról. Igen, megunhatatlan téma, szinte minden babás és kisgyermekes család vesszőparipája ez...
Nos, nálunk úgy áll a dolog, hogy küzdünk. Nándor egyrészről nem alussza át az éjszakát, ami engem mondjuk nem zavar, de általában mindenki nagy, kerek szemekkel néz, hogy jééé, ennyi idősen ugyan miért nem? Passz... vadul fogzik, többször ébred szopizni, majd lesz ez még így sem. :D
Ami nagyobb gond, az a nappali alvás, meg úgy általában az elalvás. Előbbi egyre későbbre tolódik, valószínűleg el akarja hagyni a gyerkő. Például ha felébred mondjuk reggel 8-kor, akkor jó esetben kora délután számíthatunk egy alvásra, tegyük fel, 2 körül. DE!! Ha el is alszik kettőkor (jobbik eset!!), és lenyom kábé két órát, akkor négytől minimum éjjeli 10-11 óráig fent van. Minimum. És nem segít semmilyen esti szertartás, pedig sok mindent megpróbáltunk már, de ha nem álmos, akkor nem alszik, slussz-passz.
Rosszabbik eset: később ébred reggel, vagy valami egyéb miatt még későbbre tolódik a "déli" alvás. Ilyenkor képes akár este 6-ig kihúzni, aztán rázuhan a cicire, és alszik 8-ig. Utána el lehet képzelni, mikor tudom elaltatni. Az sem segít, ha mondjuk egy óra alvás után megébresztem. Eredmény: nyűgösség, álmos kóválygás, ugyanúgy nem alvás, mint kipihenten, csak így sokkal rosszabb a kedve.
És habár segít, ha sokat tudunk levegőn lenni, de legtöbbször nem fárad le kint sem eléggé ahhoz, hogy könnyebben menjen az elalvás. Télen meg napi 2x1 óránál nem is nagyon tudunk többet sétálni...
Az elalvással való problémánk tehát részben kiderült már: végül is arról van szó, hogy sehogy nem bírjuk ágyba dugni a kislegényt addig, amíg ő nem érzi úgy, hogy ez neki megfelel. Egyszerűen pörög, nem álmos, vagy ha már igen, akkor is a "végsőkig" nyújtja az ébrenlét idejét. És ez nekünk sokszor elég megterhelő...
Várom az okos tanácsokat, mit tegyünk, hogy normális időben aludhassunk. (Sajnos az az érzésem, hogy ezt az időszakot egyszerűen túl kell élni, úgyis folyton változnak ezek a dolgok.)

Hogy vidámabb témáról is írjak, Nándi beszédfejlődése hihetetlenül megugrott mostanában!!! :) Napi szinten tanul új szavakat, már nem is bírom megjegyezni, mi mindent mond. Az eddigi sok haladzsa-pár számunkra érthető szó arány igencsak átalakult; most már ha megszólal, szinte csak olyasmit mond, amit azonosítani tudunk. Igaz, nem ejti tökéletesen a szavakat, pl.gyakran lehagyja az első mássalhangzókat (pl.hang - 'an', vakond - 'akkon'), meg kissé át is alakít pár szót (pl. zene - zeze, dió - didó, tüzijáték - tüzlden :D ), de szinte mindent utánozni próbál, amit mondunk, és a kimondottak jelentős részét utána rendszeresen használja. És kétszavas mondatok is vannak már egész szép számban. (Pl. Menjünk haza inni - 'aza inni, add ide a diót - addidó ;) )
Annyira vicces nézni, ahogy időnként megáll gondolkodni, láthatóan pörög az agya, hogy le tudja utánozni az adott szót, amit szeretne... nagyon élvezzük! :)

Pár képet is hozok, van nagymamás, meg sátorban vigyorogva bujkálós is. :)

Ó!

Ez Nándor nyelvén a hó. :)
Bizony-bizony, ma végre megélhettük az idei tél első igazi havazását, sikerült még délelőtt úgy lemennünk, hogy a sűrű hóesésben sétálhassunk! Nándinak már sokat mutogattam a Téli böngészőben a havat, de most, hogy végre testközelben találkozott vele, azért nagyon csodálkozott. :D Mi ez a hideg, ragadós, fehér dolog, amin ennyire furcsa a járás, és amit nem lehet csak úgy leporolni a kesztyűről??!
Szóval kissé meg volt illetődve mai kintlétünk kezdetén a gyermek. Először csak kézben akart lenni, aztán szép lassan megbarátkozott a dologgal, és a téren lekéretőzött. Itt találkoztunk Dórival és Bálinttal, meg az őket kísérő anyukákkal, s míg a gyerkők a hóval ismerkedtek, mi békésen trécseltünk. Aztán egyszer csak Anna, Bálint anyukája látván a behavazott teret gondolt egyet, és felfutott a szánkójukért. Jó ötlet volt! A három gyermek élete első szánkózását élhette át! :) Dóri végig vigyorogta az akciót, Bálint és Nándi pedig nagy komolysággal vette tudomásul az új élményt.
Főképp Nándi... amint a képeken is látszik, igencsak meg volt rendülve, vagy ki tudja... lehet, hogy a szánkózás apró mozzanatait elemezte fejben fizikai szempontból? :)
(A képekért köszönet Dórianyunak!)