A nagy nap

Éééééééés ez is eljött, ma töltöm babácskával egíyütt a 40.hetet, eljött "a nagy nap"!
Mit gondoltok, kedves olvasóink, kapunk mára babát? :)))

Nándor, a légtornász :D

Tegnap a Tibor cége által rendezett családi nap keretében mindenféle izgalmas programon vehettünk részt. Volt babás játszóház, alkotósátor, príma játszótér, és kalandpálya felnőtteknek és gyerekeknek is. :) Ez utóbbi Nándor kedvence lett rögtön! Nem is tudom, hányszor ment be a kötélpályára, de legalább három alkalommal... még az ebéd alatt is azon aggódott, hogy nem marad idő még egy menetre. :D Egy kis ízelítő a kalandokból:

Zene, hangulat...

Így vagyok ma... összes hócipőm tele a nagy pocakommal, naaaaaaaaagyon szeretnék már szülni. Körülbelül jól festi le a hangulatomat ez a szám:

Bringás Nándor

Hajnal beteg volt...

Kicsi lányunk elkapta az oviban grasszáló vírust, és múlt hétvégére belázasodott. Péntek este nagyon levert volt, fáradt és nyűgös, de nem bírt elaludni az ágyban, csak sírt egyfolytában. Apjának mentőötlete támadt: magára kapta a kendőt elől keresztben, és minden tiltakozás ellenére belerakta a leányzót. Két percre rá a kis beteg megnyugodott, és a kendőt rágicsálva lassan-lassan elaludt.
Annyira aranyosak voltak, mutatok képet.




Aznap éjjel lázas volt Hajnal, reggel pedig többször hányt is.Két napig még nagyon zaklatott lelkiállapotban leledzett, mondhatni, végigsírta a hétvégét... de hétfőre szerencsére elmúlt az egész, és azóta ismét van egy vidám, énekelgető és csacsogó lányunk. :)

Minden nap Anyák napja :)

Nándornál minden nap Anyák napja. :)
Ugyanis ez a drága kópé nap, mint nap meglep egy-egy szál virággal. Akármerre megyünk, akárhol talál százszorszépet, pipacsot, vagy épp trombitavirágot, már ugrik, s szedi. És aztán hozza nekem.
S hát ilyenkor engem persze kanalazni kell.:D
Ez a nagyfiú többnyire nem szavakkal árulja el a szeretetét, a ragaszkodását, ami talán nem is olyan óriási baj. :)

Királyság :)

Nándor és apja minap az asztalnál beszélgettek erről-arról, én meg fél füllel hallgatóztam.
Kíváncsi nagyfiunk megkérdezte Tibort, kik azok a bárók. Apja válaszában mesélt neki a királyságról röviden.
Kis gondolkodás után Nándor egyszer csak nagy vigyorogva bökte ki:
-Mikor felnőtt leszek, Magyarország királyává teszem magam!

:DDD

Így vagyunk most

Ahogy ígértem, írok egy kicsit az utolsó hetekről-napokról, hogy mi van velem és pocaklakóval, hogy telik az idő mostanában.
Szóval betöltöttük már a 38.hetet is, és még egyben vagyunk. Ami azt illeti, az utóbbi pár hét nem volt könnyű, sokat idegeskedtem. Parák jöttek-mentek, úgy is, mint "csak töltsük be a 37 hetet, addig ne induljon meg kifelé", meg "legyen meg minden a szüléshez", stb. Aztán szépen lassan meglett minden kellék, és a 37 hét is. :) Voltunk úgy egy hete az utolsó bábatalálkán, ahol is Ági megállapította, hogy nagyjából egy ujjnyira vagyok már nyitva, és eléggé úgy fest a helyzet, hogy nem húzzuk már hetekig. Megbeszéltünk mindent, amit kellett, s elég nyugodt szívvel jöttünk tőle haza. :)
Egyébként türelmetlen hárpia voltam mostanság a gyerekeimmel és a férjemmel, gyakorlatilag másra sem vágytam, csak hogy hagyjon mindenki békén, s lehessek egyedül.
Azért írok múlt időben, mert pár napja sokkal nyugodtabb vagyok, és talán türelmesebb is. És jó is ez így, örülnék, ha ebbe a nyugalomba születne bele a kicsi lányka. :)
Amúgy érdekes és vicces tüneteim vannak vagy egy hete. Minden nap vajúdgatok szép csendben pár órát, azaz jönnek-mennek a kósza, rendszertelen kontrakciók, s amikor lefekszem este aludni, el is múlnak rendre. Nem bánom, legalább szépen előkészíti a sok jósló a terepet egy gördülékeny szüléshez!
Az éjszakák egész nyugisak, többnyire sikerül viszonylag kipihenten ébredni reggelente.
A legzavaróbb dolog így az utolsó egy-két héten a sok-sok combtőgörcs. Elég fura az egész, nem rémlik, hogy első két várandósságom során lett volna ilyen. Megyek ide-oda, intézem a dolgaimat, aztán egyszer csak beleáll a görcs a combtövembe úgy, hogy fel kell kapjam a térdem hasig pár másodperc erejéig. Mindig a bal oldalon. Elég vicces látvány lehetek ezzel mondjuk az utcán... Valószínűleg a baba nyomhat valami ideget, hiszen nagyon-nagyon lent van már őnagysága.
Ja, és még egy humoros újdonság: vagy másfél hete szinte csak nyers koszton élek. Tudniillik az van, hogy amikor eszem valami főtt/sült ételt, rosszul vagyok tőle órákon át!! Ólomnehézzé válik mindenem, álmos leszek, hányinger tör rám. Tisztára belassulok, mint valami rossz drogos. :O Ezek így együtt nem annyira viccesek, így aztán inkább hagyom a dolgot, és eszem egész nap friss gyümölcsöt, zöldséget, magvakat, csírákat. És ezektől nem hogy nem vagyok rosszul, hanem tiszta energikusnak érzem magam! Evés után nem jön az elálmosodás, nehéz gyomor, egyszerűen csak energiát kapok a nap folytatásához!  Nem tudom, meddig marad ez, hogy őszinte legyek, nem terveztem mostanság nyers-vegánságra való átállást. :O
A gyerekeknek, és Tibornak persze főzök-sütök, ők nagyjából annyit érzékelhetnek ebből, hogy sokkal több itthon a friss zöldség-gyümölcs, meg mindenhez van saláta. :) Ja meg azt, hogy folyton turmixolok valami rémes színű löttyöt (lásd: zöld smoothie). :D
Hát kábé ennyi, most más nem jut az eszembe.
Várjuk már a babát nagyon. :)