2012. november 29., csütörtök
2012. november 28., szerda
Búcsúcsúzom a szoptatástól...
... immár másodjára. De ezúttal másképp - szépen, lassan, harmonikusan.
Leírom hát, hogyan alakult szoptatásunk története Hajnallal.
Kezdetben, az első pár hónapban úgy tűnt, ő nem lesz olyan cicifüggő, mint a bátyja. Persze szeretett rajta lógni, de nem állandó jelleggel, napi kismilliószor. Már-már elbíztam magam, aztán nem jött be a dolog, tudniillik, erőteljes ragaszkodást épített ki ő is a melleim irányába. :D Így aztán igény szerint (értsd: minden nyikkra) szoptattam egészen másfél éves koráig, azaz olyan nyár közepéig.
Akkor kezdett nekem sok lenni a dolog.
Kemény menet volt átírni a betáplált belső programot, miszerint "jó-anya-három-évig-szoptat-minimum" (ezt persze csak és kizárólag magamra értettem mindig is!!). Rá kellett jöjjek, hogy bármennyire szeretném, nem én leszek ez az anya, mert nekem a nagyjából két év az, ami harmonikus és boldog tud lenni, ennyit tudok adni tiszta szívvel.
Szóval nyár közepén elkezdtem a kisasszonyt leállítani a napi 73582164 szopiról, és megpróbáltam tartani a minimum két órás közöket.
Először nagyon rosszul viselte, óriási könnyhullatások közepette követelte a jussát. Aztán pár hét után beálltunk a három órákra, majd szépen lassan a napi kb. hat alkalomra. (Éjjel nem korlátoztam.) Ősszel, mivel bekopogott hozzánk harmadik gyermekünk, és várandósan nem igazán szeretek már szoptatni, további ritkításba kezdtem: már csak elalváskor és ébredéskor kapta a cicit.
És ez egész addig ment, amíg egy fogzási etap után elegem nem lett a végenincs éjszakai cicitépázásból. Akkor összeállt bennem a kép: nem szerettem volna, hogy úgy, mint annak idején Nándornál beteljen a pohár, és egyik napról a másikra, elvágólag napi párról nullára redukáljam a cicizést. Úgy éreztem, most már inkább a bennem lakó új életkének van nagyobb szüksége a testemre, az energiáimra, s le kéne álljunk. Csak ugye első trimeszteres fáradsággal, álmossággal küzdve rettegtem az előre látható virrasztós-ringatós éjjelektől, hisz minden perc alvásra szükségem volt... tudtam, hogy itt a történetünk vége, de nem láttam, hogyan tudnánk úgy befejezni, hogy az mindenkinek jó legyen.
És akkor valahonnan megérkezett a megoldás. :) Egyszerűen olyan három hete elkezdtem azt, hogy nem hagytam már a cicin bealudni - kapott valamennyit, pár percnyit, majd énekléssel-meséléssel próbáltam tovább altatni. Nem mondom, hogy teljesen simán ment, voltak próbálkozásai, kicsit erőlködött, hogy többet akar. De szépen lassan hozzászokott az új rendszerhez, és egyre gördülékenyebben ment az altatás. Tiszta szerencse, hogy ennyire odavan az éneklésért, mert a dalok segítségével egész gyorsan le tudom nyugtatni, és alvás közeli állapotba tudom hozni. :) Ja, és kapott egy aranyos alvós marokmanót, kedves Nati barátnőm keze munkáját, ami igazán jó kis morzsolgatnivaló lett.
Szóval lassan egyre szebben mentek az altatások, már csak pár másodpercig kapott cicit a dalolás előtt, és az éjszakai nyűgösködések, felsírások is ritkultak. Első átaludt éjszakáinkon is túl vagyunk már.
És ma este volt az első olyan elalvás, amikor nem kért szopit.
Vizsgálom magamban, milyen érzés ez... és azt találom, hogy teljesen kerek. :) Lassan, fokozatosan búcsúzunk a szoptatástól, nem voltak hosszú, átsírt éjszakák, egyszerűen sokkal gördülékenyebb és természetesebb most így, mint Nándornál volt. Persze másik gyerek. Meg én is más lettem. Bárcsak a drága kópé nagyfiammal is ilyen kerek lett volna...
Mindenesetre nagyon örülök, és hálás vagyok, hogy ezúttal így alakult. :)
Leírom hát, hogyan alakult szoptatásunk története Hajnallal.
Kezdetben, az első pár hónapban úgy tűnt, ő nem lesz olyan cicifüggő, mint a bátyja. Persze szeretett rajta lógni, de nem állandó jelleggel, napi kismilliószor. Már-már elbíztam magam, aztán nem jött be a dolog, tudniillik, erőteljes ragaszkodást épített ki ő is a melleim irányába. :D Így aztán igény szerint (értsd: minden nyikkra) szoptattam egészen másfél éves koráig, azaz olyan nyár közepéig.
Akkor kezdett nekem sok lenni a dolog.
Kemény menet volt átírni a betáplált belső programot, miszerint "jó-anya-három-évig-szoptat-minimum" (ezt persze csak és kizárólag magamra értettem mindig is!!). Rá kellett jöjjek, hogy bármennyire szeretném, nem én leszek ez az anya, mert nekem a nagyjából két év az, ami harmonikus és boldog tud lenni, ennyit tudok adni tiszta szívvel.
Szóval nyár közepén elkezdtem a kisasszonyt leállítani a napi 73582164 szopiról, és megpróbáltam tartani a minimum két órás közöket.
Először nagyon rosszul viselte, óriási könnyhullatások közepette követelte a jussát. Aztán pár hét után beálltunk a három órákra, majd szépen lassan a napi kb. hat alkalomra. (Éjjel nem korlátoztam.) Ősszel, mivel bekopogott hozzánk harmadik gyermekünk, és várandósan nem igazán szeretek már szoptatni, további ritkításba kezdtem: már csak elalváskor és ébredéskor kapta a cicit.
És ez egész addig ment, amíg egy fogzási etap után elegem nem lett a végenincs éjszakai cicitépázásból. Akkor összeállt bennem a kép: nem szerettem volna, hogy úgy, mint annak idején Nándornál beteljen a pohár, és egyik napról a másikra, elvágólag napi párról nullára redukáljam a cicizést. Úgy éreztem, most már inkább a bennem lakó új életkének van nagyobb szüksége a testemre, az energiáimra, s le kéne álljunk. Csak ugye első trimeszteres fáradsággal, álmossággal küzdve rettegtem az előre látható virrasztós-ringatós éjjelektől, hisz minden perc alvásra szükségem volt... tudtam, hogy itt a történetünk vége, de nem láttam, hogyan tudnánk úgy befejezni, hogy az mindenkinek jó legyen.
És akkor valahonnan megérkezett a megoldás. :) Egyszerűen olyan három hete elkezdtem azt, hogy nem hagytam már a cicin bealudni - kapott valamennyit, pár percnyit, majd énekléssel-meséléssel próbáltam tovább altatni. Nem mondom, hogy teljesen simán ment, voltak próbálkozásai, kicsit erőlködött, hogy többet akar. De szépen lassan hozzászokott az új rendszerhez, és egyre gördülékenyebben ment az altatás. Tiszta szerencse, hogy ennyire odavan az éneklésért, mert a dalok segítségével egész gyorsan le tudom nyugtatni, és alvás közeli állapotba tudom hozni. :) Ja, és kapott egy aranyos alvós marokmanót, kedves Nati barátnőm keze munkáját, ami igazán jó kis morzsolgatnivaló lett.
Szóval lassan egyre szebben mentek az altatások, már csak pár másodpercig kapott cicit a dalolás előtt, és az éjszakai nyűgösködések, felsírások is ritkultak. Első átaludt éjszakáinkon is túl vagyunk már.
És ma este volt az első olyan elalvás, amikor nem kért szopit.
Vizsgálom magamban, milyen érzés ez... és azt találom, hogy teljesen kerek. :) Lassan, fokozatosan búcsúzunk a szoptatástól, nem voltak hosszú, átsírt éjszakák, egyszerűen sokkal gördülékenyebb és természetesebb most így, mint Nándornál volt. Persze másik gyerek. Meg én is más lettem. Bárcsak a drága kópé nagyfiammal is ilyen kerek lett volna...
Mindenesetre nagyon örülök, és hálás vagyok, hogy ezúttal így alakult. :)
2012. november 27., kedd
2012. november 18., vasárnap
Hajnal 2 éves
Ez a drága, imádnivaló lányka két éve hajnalban látta meg a napvilágot. S azóta beragyogja minden napunkat!
Mára igazi nagylány: beszél, énekel (mennyit! és hogy!), mászik, futkározik, ugrik, és eszik egész nap. :) Már szinte meg sem ölelgethetem tisztességesen, mert neki kérem dolga van, folyton szalad, intéz, tesz-vesz. A haját lófarokban hordja. ;)
Jókedve általában véve határtalan, nagyon nyitott a világra! Szereti a testvérét, az apját, engem, és egyébként még csomó embert.
Mi is szeretjük. :)))
Boldog szülinapot kívánunk Neked, drága kicsi-nagy lánykám!
Mára igazi nagylány: beszél, énekel (mennyit! és hogy!), mászik, futkározik, ugrik, és eszik egész nap. :) Már szinte meg sem ölelgethetem tisztességesen, mert neki kérem dolga van, folyton szalad, intéz, tesz-vesz. A haját lófarokban hordja. ;)
Jókedve általában véve határtalan, nagyon nyitott a világra! Szereti a testvérét, az apját, engem, és egyébként még csomó embert.
Mi is szeretjük. :)))
Boldog szülinapot kívánunk Neked, drága kicsi-nagy lánykám!
2012. november 5., hétfő
Nemes gondolatmenet
Egyik este vacsorát készítettem magamnak, Nándor körülöttem sertepertélt. Épp egy kicsit öregebb sajtról vágtam le egy kisebb penészes darabot, hogy kidobjam. Természetesen rögtön kifigyelte, és kérdezte, hogy miért.
Mondtam neki, hogy azért, mert már elkezdett penészedni, és ez a penész mérgező, ezért nem jó megenni. Hozzátettem, hogy ami pl. a Camembert sajton van az is penész, de azt azért lehet megenni, mert az nemes penész. De ez nem olyan.
Erre a következő kérdést kaptam:
- Hanem ez igenes penész?
Hát, majdnem eldobtam mindent a nevetéstől. :)
2012. október 8., hétfő
Bátor Nándor
Sokszor vagyunk mérgesek Nándorra a hihetetlen keményfejűsége miatt, hogy csak azért is, már megint mi hajmeresztőt produkál? Mikor mondtuk, hogy nem kéne?!! Miért ugrál a csúszda tetejéről? Meg úgy általában mindenhonnan? Tényleg égnek áll a hajam időnként attól, hogy mennyire nem fél dolgoktól.
Ma délután viszont nagyon-nagyon büszke voltam rá. :) Mert határtalan bátorságát az első komolyabb fogorvosi kezelése alatt is megmutatta. Sajnos tömni kellett az egyik zápfogát, és ez nem az utolsó... már vagy négyszer voltunk nála Nándorral, és Huba úgy tűnik, rászolgál jó hírére. Bárcsak ilyen fogorvosom lett volna gyerekként! Akkor talán nem rettegnék most így ettől...
Szóval az eddigi látogatások alkalmával mindig csiszolgatta-tisztogatta a problémásabb helyeket, semmi durvább beavatkozás nem történt. És közben mindig mindent magyarázott, mutatott, és Nándort egyszer sem érintette rosszul, amit csinált vele.
Engem igazából meglepett a mai, nem számítottam erre (talán jobb is), és izzadó tenyérrel izgultam végig Nándor mellett azt a kb. öt percet, amíg Huba tisztogatta, s tömte a fogát. Fogta a nyálcsövet, fiunk kezébe adta, hogy erre figyeljen, jó alaposan elmagyarázta, mivel mit csinál, sőt, több esetben hagyta is, hogy Nándor kipróbálja az adott eszközt. :) (No ez persze naaaagyon tetszett neki!!) És Nándor az egész idő alatt hősiesen tátotta a száját, meg sem moccant, egyszer sem jelzett, hogy álljanak le. Teljesen együttműködött mindenben, szerintem felnőtteket megszégyenítő komolysággal.
Esküszöm, én jobban izgultam, mint ő. :DDD
Olyan boldog vagyok, hogy ő ezek után sem retteg a fogorvoslástól! Én nem mondtam neki (és nem is fogom), hogy az a két tömés, amit eddigi életemben elkövettek rajtam, mennyire fájt, nem akarom elültetni a fejében, hogy ez a dolog borzasztó is lehet.
És hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen orvoshoz járhatunk vele, ha már egyszer szükség van rá.
Ma délután viszont nagyon-nagyon büszke voltam rá. :) Mert határtalan bátorságát az első komolyabb fogorvosi kezelése alatt is megmutatta. Sajnos tömni kellett az egyik zápfogát, és ez nem az utolsó... már vagy négyszer voltunk nála Nándorral, és Huba úgy tűnik, rászolgál jó hírére. Bárcsak ilyen fogorvosom lett volna gyerekként! Akkor talán nem rettegnék most így ettől...
Szóval az eddigi látogatások alkalmával mindig csiszolgatta-tisztogatta a problémásabb helyeket, semmi durvább beavatkozás nem történt. És közben mindig mindent magyarázott, mutatott, és Nándort egyszer sem érintette rosszul, amit csinált vele.
Engem igazából meglepett a mai, nem számítottam erre (talán jobb is), és izzadó tenyérrel izgultam végig Nándor mellett azt a kb. öt percet, amíg Huba tisztogatta, s tömte a fogát. Fogta a nyálcsövet, fiunk kezébe adta, hogy erre figyeljen, jó alaposan elmagyarázta, mivel mit csinál, sőt, több esetben hagyta is, hogy Nándor kipróbálja az adott eszközt. :) (No ez persze naaaagyon tetszett neki!!) És Nándor az egész idő alatt hősiesen tátotta a száját, meg sem moccant, egyszer sem jelzett, hogy álljanak le. Teljesen együttműködött mindenben, szerintem felnőtteket megszégyenítő komolysággal.
Esküszöm, én jobban izgultam, mint ő. :DDD
Olyan boldog vagyok, hogy ő ezek után sem retteg a fogorvoslástól! Én nem mondtam neki (és nem is fogom), hogy az a két tömés, amit eddigi életemben elkövettek rajtam, mennyire fájt, nem akarom elültetni a fejében, hogy ez a dolog borzasztó is lehet.
És hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen orvoshoz járhatunk vele, ha már egyszer szükség van rá.
2012. október 1., hétfő
Mi fáj?
Minap délelőtt a konyhában tevékenykedtem, háttal Hajnalnak, aki egy könyvet lapozgatott. Egyszer csak keserű, fájdalmas zokogást hallok, rohanok rögtön.
Kérdem, megütötted magad a könyvvel?
Zokogva válaszol:
- Iiiigen!
- Nagyon fáj?
- Iiiiigen!
- S mi fáj?
(Elgondolkodik egy pillanatra:)
- Aaaa... Hajnaj!
:D
Kérdem, megütötted magad a könyvvel?
Zokogva válaszol:
- Iiiigen!
- Nagyon fáj?
- Iiiiigen!
- S mi fáj?
(Elgondolkodik egy pillanatra:)
- Aaaa... Hajnaj!
:D
2012. szeptember 28., péntek
Majd' egy hete...
... történt, szombat délelőtt, hogy Nándor fél óra alatt megtanult biciklizni!!
Az úgy volt, hogy vele, meg Hajnallal lementünk a térre egyet levegőzni. Hajnal elég álmos, meg nyűgös volt, így az idő nagy részét az esernyőkocsiban csücsülve töltötte.
Bezzeg a bátyja! Felfedezett egy kicsike kétkerekűt, ami épp a földön pihent (egy ismerős gyermekének kisbringája volt). Kölcsönkérte, és felpattant rá. Azaz pattant volna, de hát ugye nem tudott még bringázni. No, üsse kavics, ő azért nekiesett a dolognak!! Pár mondatban segítettem neki, hogy induljon el, mire figyeljen... és ő nekiindult, és próbálta.
Felpattant, elindította a bringát, lábakat a pedálra, majd eldőlt. Először rögtön, aztán később nagy kanyarogva már ment egy-egy métert. Minden esésnél nyűgösködött kicsit, de véletlenül sem hagyta abba!! S én csak szóban segítettem, biztattam, rohangáltam utána a babakocsiban pihenő Hajnallal. Sokszor esett, volt, hogy nagyon elkeseredett, de mindig visszaült. És rövid időn belül ráérzett az egyensúlyra! Mivel tekerni már tudott, s futóbringás előéletének köszönhetően az egyensúly is hamar megvolt, kettőt sem pillanthattam, és ő már a teret tekerte körbe! :) Hihetetlenül ügyes és kitartó volt, no és persze nagyon boldog. Megható volt látnom a büszke mosolyát, a csillogó szemeit, hogy ő most tényleg megtanult bringázni! :) Tapsoltunk is neki Hajnallal sokat.
Amikor visszakérték a bringát, csak nagyon nehéz szívvel adta. S azóta is, ahányszor a téren vagyunk, mindig az figyeli, felpattanhat-e valakinek a kétkerekűjére.
Az úgy volt, hogy vele, meg Hajnallal lementünk a térre egyet levegőzni. Hajnal elég álmos, meg nyűgös volt, így az idő nagy részét az esernyőkocsiban csücsülve töltötte.
Bezzeg a bátyja! Felfedezett egy kicsike kétkerekűt, ami épp a földön pihent (egy ismerős gyermekének kisbringája volt). Kölcsönkérte, és felpattant rá. Azaz pattant volna, de hát ugye nem tudott még bringázni. No, üsse kavics, ő azért nekiesett a dolognak!! Pár mondatban segítettem neki, hogy induljon el, mire figyeljen... és ő nekiindult, és próbálta.
Felpattant, elindította a bringát, lábakat a pedálra, majd eldőlt. Először rögtön, aztán később nagy kanyarogva már ment egy-egy métert. Minden esésnél nyűgösködött kicsit, de véletlenül sem hagyta abba!! S én csak szóban segítettem, biztattam, rohangáltam utána a babakocsiban pihenő Hajnallal. Sokszor esett, volt, hogy nagyon elkeseredett, de mindig visszaült. És rövid időn belül ráérzett az egyensúlyra! Mivel tekerni már tudott, s futóbringás előéletének köszönhetően az egyensúly is hamar megvolt, kettőt sem pillanthattam, és ő már a teret tekerte körbe! :) Hihetetlenül ügyes és kitartó volt, no és persze nagyon boldog. Megható volt látnom a büszke mosolyát, a csillogó szemeit, hogy ő most tényleg megtanult bringázni! :) Tapsoltunk is neki Hajnallal sokat.
Amikor visszakérték a bringát, csak nagyon nehéz szívvel adta. S azóta is, ahányszor a téren vagyunk, mindig az figyeli, felpattanhat-e valakinek a kétkerekűjére.
2012. szeptember 13., csütörtök
2012. szeptember 11., kedd
Ovis nagyfiú
Nándor elkezdte az ovit! :)
Igaz, még csak két napon vagyunk túl, azaz kb. 2x1,5 óra udvari játékon, de eddig igazán jó élmény neki az oviba járás! Hétfőn még a környéken voltunk Hajnallal, ma pedig ott hagytuk, és nagyjából föl sem tűnt neki, hogy elmentünk. :) Az egyetlen baja mindkét napon az volt, hogy el kellett indulni haza. Márti, az egyik óvónéni ma búcsúzáskor azt mondta neki, hogy látja, mennyire szeretne már igazi ovis lenni, így holnap maradhat a mesére is (azaz zárásig).
Örülök nagyon, olyan jó érzéseim vannak most! :) Felszabadító a tudat, hogy teljesen megbízom azokban, akikre Nándort mostantól minden nap bízom.
És büszke is vagyok erre a kedves, okos, akaratos, csupa energia kópéra, hogy első perctől oldottan vegyül a gyerekek közé. Azt hiszem, a közösségbe járásnak nála már valóban elérkezett az ideje.
Izgatottan várom, hogy alakulnak a továbbiak... mi lesz, ha az első pár izgalmas napnak vége, megmarad-e a lelkesedése azután is... tele vagyok kérdésekkel, s kíváncsisággal, hogy vajon mit hoz majd ki drága elsőszülöttemből az óvoda.
Igaz, még csak két napon vagyunk túl, azaz kb. 2x1,5 óra udvari játékon, de eddig igazán jó élmény neki az oviba járás! Hétfőn még a környéken voltunk Hajnallal, ma pedig ott hagytuk, és nagyjából föl sem tűnt neki, hogy elmentünk. :) Az egyetlen baja mindkét napon az volt, hogy el kellett indulni haza. Márti, az egyik óvónéni ma búcsúzáskor azt mondta neki, hogy látja, mennyire szeretne már igazi ovis lenni, így holnap maradhat a mesére is (azaz zárásig).
Örülök nagyon, olyan jó érzéseim vannak most! :) Felszabadító a tudat, hogy teljesen megbízom azokban, akikre Nándort mostantól minden nap bízom.
És büszke is vagyok erre a kedves, okos, akaratos, csupa energia kópéra, hogy első perctől oldottan vegyül a gyerekek közé. Azt hiszem, a közösségbe járásnak nála már valóban elérkezett az ideje.
Izgatottan várom, hogy alakulnak a továbbiak... mi lesz, ha az első pár izgalmas napnak vége, megmarad-e a lelkesedése azután is... tele vagyok kérdésekkel, s kíváncsisággal, hogy vajon mit hoz majd ki drága elsőszülöttemből az óvoda.
Reggeli vicces
Hajnal az imént valamin rágódott, kérdem tőle:
-Hajnal, mi van a szádban?
Erre ő szájára teszi a kezét, s mondja:
-Szádban...
Újra kérdem:
-De mi van a szádban?
Válasz:
-Fogad.
:DDD
-Hajnal, mi van a szádban?
Erre ő szájára teszi a kezét, s mondja:
-Szádban...
Újra kérdem:
-De mi van a szádban?
Válasz:
-Fogad.
:DDD
2012. augusztus 22., szerda
Csak röviden erről-arról :)
Megőrülünk a hőségtől. Gyerekek folyton nyígnak, én meg idegbajos, álmos, szédelgős vagyok. Ajjj, legyen már pár fokkal hűvösebb!
Várjuk az ovit. Nándor bárkinek, aki kérdezi, nagy büszkén számol be arról, hogy ősszel megy már oviba, és neki lesz a legkedvesebb óvónénije. :) ((Engem meg esz a kíváncsiság, hogy alakul majd a beszokása.))
Ha minden jól megy, pénteken leutazunk az Őrségbe. Várom. Igazából most tudatosult bennem, hogy egész nyáron nem voltunk, és hogy nagyon hiányzik. Szóval nekivágunk együtt a nagy utazásnak, apa-anya-gyerekek, juhéjj! :D
Hajnal hihetetlenül ügyesen énekel, aki csak hallja, csodálja. És nem hiszik el nekem, hogy csak 21 hónapos. :D Vagy 25-30 dalt csicsereg tisztán, ritmikusan, saját szövegezéssel. ;) Népdalok, gyerekdalok, Gryllus Vilmos dalocskák, Palya Bea... színes a kisasszony dalkincse.
Ja, és egy hete megindult nála a beszéd is hirtelen. Napról napra tanul új szavakat, amiket rögtön jól alkalmaz. Az utóbbi napok termése pl.: golyó, kumpli, azsola (mazsola), szőlő, busz, kocsi, autó, könyv, kösz, zele (zene), inni, toljad, akajom, ninc (nincs), szejetem, indulom, fogolaj, pelus. Ami mellett nincs zárójel, azt egészen tisztán ejti.
Hát ilyenek vannak... egyébként meg általában elmondhatom, hogy szinte minden szép és jó, sok vidámság, boldog perc és élmény jutott nekünk mostanság. Hálás vagyok a sorsnak azért, amink van, s legfőképp, hogy egymásnak vagyunk.
Várjuk az ovit. Nándor bárkinek, aki kérdezi, nagy büszkén számol be arról, hogy ősszel megy már oviba, és neki lesz a legkedvesebb óvónénije. :) ((Engem meg esz a kíváncsiság, hogy alakul majd a beszokása.))
Ha minden jól megy, pénteken leutazunk az Őrségbe. Várom. Igazából most tudatosult bennem, hogy egész nyáron nem voltunk, és hogy nagyon hiányzik. Szóval nekivágunk együtt a nagy utazásnak, apa-anya-gyerekek, juhéjj! :D
Hajnal hihetetlenül ügyesen énekel, aki csak hallja, csodálja. És nem hiszik el nekem, hogy csak 21 hónapos. :D Vagy 25-30 dalt csicsereg tisztán, ritmikusan, saját szövegezéssel. ;) Népdalok, gyerekdalok, Gryllus Vilmos dalocskák, Palya Bea... színes a kisasszony dalkincse.
Ja, és egy hete megindult nála a beszéd is hirtelen. Napról napra tanul új szavakat, amiket rögtön jól alkalmaz. Az utóbbi napok termése pl.: golyó, kumpli, azsola (mazsola), szőlő, busz, kocsi, autó, könyv, kösz, zele (zene), inni, toljad, akajom, ninc (nincs), szejetem, indulom, fogolaj, pelus. Ami mellett nincs zárójel, azt egészen tisztán ejti.
2012. augusztus 1., szerda
2012. július 31., kedd
Nagykörű
Idén sikerült egy nagyon kedves falut választanunk nyaralásunk céljául: Nagykörűn töltöttünk el öt szép napot. :)
Nagykörű a Tisza partján található, szép, rendezett település. Országos hírű a cseresznyéje, és nagyon kellemes a strandja!
Ottlétünk alatt három délutánt töltöttünk a tengerpartot is megszégyenítően homokos Tisza parton, amit mindenki nagyon élvezett! A víz kellemesen langyos volt végig, mindannyian sokat fürödtünk benne. A gyerekek imádták a hatalmas homokozót; Hajnal hosszú fél órákig molyolt pár játékkal a parton, Nándor meg a többi gyerekkel szórakozott, építettek például tejszínhabforrást a parton. :))) Mi meg vagy őket szórakoztattuk, vagy pancsoltunk, vagy csak gyönyörködtünk abban, hogy hogy élvezik a parton való játékot. :)
Voltak még falunapok is, azaz jobban mondva Cseresznyefesztivál, aminek köszönhetően sikerült belecsöppennünk pár hangulatos eseménybe. Én meleg szívvel fogok emlékezni a péntek esti fáklyás felvonulásra, a szombat esti templomkerti szalonnasütésre, a helyi kézművesek vásárára, meg a Fabatka társulatra, akik saját készítésű fakörhintájukkal okoztak a gyerekeknek boldog perceket. Igazán kedves emberekkel találkoztunk, mindenki nagyon közvetlen volt velünk. Szuper volt az Élő Tisza panzió a lócával, nagyon finomakat ettünk és jókat lovagoltunk a Suttogóban, és az időjárást illetően sem lehetett okunk panaszra. :)
No szóval sok szép élményben lehetett részünk, száz szónál is többet mond pár kép, amiket itt láthattok.
Nagykörű a Tisza partján található, szép, rendezett település. Országos hírű a cseresznyéje, és nagyon kellemes a strandja!
Ottlétünk alatt három délutánt töltöttünk a tengerpartot is megszégyenítően homokos Tisza parton, amit mindenki nagyon élvezett! A víz kellemesen langyos volt végig, mindannyian sokat fürödtünk benne. A gyerekek imádták a hatalmas homokozót; Hajnal hosszú fél órákig molyolt pár játékkal a parton, Nándor meg a többi gyerekkel szórakozott, építettek például tejszínhabforrást a parton. :))) Mi meg vagy őket szórakoztattuk, vagy pancsoltunk, vagy csak gyönyörködtünk abban, hogy hogy élvezik a parton való játékot. :)
Voltak még falunapok is, azaz jobban mondva Cseresznyefesztivál, aminek köszönhetően sikerült belecsöppennünk pár hangulatos eseménybe. Én meleg szívvel fogok emlékezni a péntek esti fáklyás felvonulásra, a szombat esti templomkerti szalonnasütésre, a helyi kézművesek vásárára, meg a Fabatka társulatra, akik saját készítésű fakörhintájukkal okoztak a gyerekeknek boldog perceket. Igazán kedves emberekkel találkoztunk, mindenki nagyon közvetlen volt velünk. Szuper volt az Élő Tisza panzió a lócával, nagyon finomakat ettünk és jókat lovagoltunk a Suttogóban, és az időjárást illetően sem lehetett okunk panaszra. :)
2012. július 13., péntek
Zene nektek ismét
Sokat hallgatom most ezt a gyönyörűt, szeretettel küldöm Nektek is, kedves olvasóink. :)
2012. július 10., kedd
Gondoskodó
Nándor szívmelengetően gondoskodó bátyus lett mostanra. :)))
Imádom, ahogy próbál kedvében járni Hajnalnak; kínálgatja mindenből, eteti-itatja, hintáztatja, játékot visz neki.
Nekem is sokat segít. Amikor nem tudok szaladni, hogy Hajnalt mondjuk levegyem a székről, ő odamegy, átkarolja, és így emeli le. Vagy épp utána szalad, ha elcsatangol. Vagy kinyitja az ajtót nekünk, mikor esernyőkocsival megyünk. Vagy amikor szeretném leimádkozni a ciciről a lányt, a bátyja játékot hoz neki, hogy elterelje a figyelmét. :D
Most éppen beteg Hajnal, elkapta a nyavalyát, ami Nándoron tombolt pár napja. Fáj a pocakja, böfög, lázas, hangulata eléggé sírós. És ez a drága nagyfiú -látnotok kéne!- mindent megtesz, hogy jobb kedvre derítse! Bolondozik, játékokkal halmozza el, hintázásra próbálja rábírni.
Annyira megható! Ilyenkor elfelejtem az összes csínyét rögtön. :)
Imádom, ahogy próbál kedvében járni Hajnalnak; kínálgatja mindenből, eteti-itatja, hintáztatja, játékot visz neki.
Nekem is sokat segít. Amikor nem tudok szaladni, hogy Hajnalt mondjuk levegyem a székről, ő odamegy, átkarolja, és így emeli le. Vagy épp utána szalad, ha elcsatangol. Vagy kinyitja az ajtót nekünk, mikor esernyőkocsival megyünk. Vagy amikor szeretném leimádkozni a ciciről a lányt, a bátyja játékot hoz neki, hogy elterelje a figyelmét. :D
Most éppen beteg Hajnal, elkapta a nyavalyát, ami Nándoron tombolt pár napja. Fáj a pocakja, böfög, lázas, hangulata eléggé sírós. És ez a drága nagyfiú -látnotok kéne!- mindent megtesz, hogy jobb kedvre derítse! Bolondozik, játékokkal halmozza el, hintázásra próbálja rábírni.
Annyira megható! Ilyenkor elfelejtem az összes csínyét rögtön. :)
2012. július 4., szerda
2012. június 28., csütörtök
Felvirít
Ma délután vásárlás után hangosan bosszankodva vetettem magam a kanapéra: milyen dolog, hogy nem vettem Himalaya sót, pedig kéne a krémdezodor-készítéshez nagyon?!
Nándor csak nézett, majd elindult az egyik polc felé, ezt kérdezve:
"-Adok neked a Himalaya só helyett távcsövet, az felvirít?"
Nagyon édes volt, rögtön lejjebb adtam a durrogásból. :)))
Utána pár perccel azért még megkérdezte:
"Örültél annak, hogy odaadtam a távcsövemet, amikor mérges voltál?"
:DDD
Nándor csak nézett, majd elindult az egyik polc felé, ezt kérdezve:
"-Adok neked a Himalaya só helyett távcsövet, az felvirít?"
Nagyon édes volt, rögtön lejjebb adtam a durrogásból. :)))
Utána pár perccel azért még megkérdezte:
"Örültél annak, hogy odaadtam a távcsövemet, amikor mérges voltál?"
:DDD
2012. június 26., kedd
4 éves
Nándor szombaton töltötte a negyedik életévét.
Így utólag kívánok Neki itt is áldott, boldog szülinapot! :)))
Kapott sok ajándékot, még több ölelést, együtt barkácsltunk Neki koronát a jeles napra. :)
Nehéz elhinni, hogy már ekkora nagy kisfiunk van... aki ősztől óvodába megy, kétjegyű számokat olvas, döbbenetes kérdései vannak (tegnapelőtt: mi az a filozófia? :D), és persze egy négyéves összes akaratával rendelkezik.
Köszönjük, hogy vagy nekünk, Nándor! :)
Így utólag kívánok Neki itt is áldott, boldog szülinapot! :)))
Kapott sok ajándékot, még több ölelést, együtt barkácsltunk Neki koronát a jeles napra. :)
Nehéz elhinni, hogy már ekkora nagy kisfiunk van... aki ősztől óvodába megy, kétjegyű számokat olvas, döbbenetes kérdései vannak (tegnapelőtt: mi az a filozófia? :D), és persze egy négyéves összes akaratával rendelkezik.
Köszönjük, hogy vagy nekünk, Nándor! :)
2012. június 23., szombat
2012. május 19., szombat
2012. május 18., péntek
Még ígyebbül
Hát, nem tudom, miért jár ránk a rúd, valamit elég rosszul csinálhatunk...
Épp, hogy Hajnal kijött a bárányhimlőből, elkapott egy fosós-hányós rémséget. Ez elég gyorsan lement nála, de csak azért, hogy utána mindannyian bekapjuk.
Így most a helyzet: Nándor, Tibor, és én is betegek vagyunk.
Váááááá, elegem van.
Imádom a májust, ezernyi jó programunk lenne. És akkor ehelyett? Lassan három hete karanténban a család nagy része.
S még nem is írtam, hogy Nándor állán van egy gyanús kis pötty...
Az egyetlen említésre méltó jó hír az egészségünk kapcsán: szépen javul a bokám, már eggyel "enyhébb" bokaortézist hordok.
Épp, hogy Hajnal kijött a bárányhimlőből, elkapott egy fosós-hányós rémséget. Ez elég gyorsan lement nála, de csak azért, hogy utána mindannyian bekapjuk.
Így most a helyzet: Nándor, Tibor, és én is betegek vagyunk.
Váááááá, elegem van.
Imádom a májust, ezernyi jó programunk lenne. És akkor ehelyett? Lassan három hete karanténban a család nagy része.
S még nem is írtam, hogy Nándor állán van egy gyanús kis pötty...
Az egyetlen említésre méltó jó hír az egészségünk kapcsán: szépen javul a bokám, már eggyel "enyhébb" bokaortézist hordok.
2012. május 4., péntek
Így vagyunk...
A helyzet a következő:
nekem vasárnap este óta bokaszalag szakadásom van, emiatt folyton feküdnöm kell (kéne).
Nándort nagyon megviseli a helyzet, a kevéssé mozgatható anya, a kevés levegőzés (mások tudják csak levinni), nehéz most neki és vele.
Hajnal pedig tegnap este óta bárányhimlős.
Hát, most éppen így küzdjük végig a napokat...
nekem vasárnap este óta bokaszalag szakadásom van, emiatt folyton feküdnöm kell (kéne).
Nándort nagyon megviseli a helyzet, a kevéssé mozgatható anya, a kevés levegőzés (mások tudják csak levinni), nehéz most neki és vele.
Hajnal pedig tegnap este óta bárányhimlős.
Hát, most éppen így küzdjük végig a napokat...
2012. április 26., csütörtök
Majdnem ovis :)
Remegő kezekkel gépelem be e sorokat, mert millió érzelem, gondolat és benyomás kering bennem annak kapcsán, hogy Nándor óvodás lesz. Bizony, a mi kicsinyke kópénk életének hamarosan lesz egy része, melynek már nem leszünk olyan magától értetődő módon részei, részesei... a fiunk lassan négy éves, és ősztől óvodába megy!
Nagy álmom látszik megvalósulni, mert felvételt nyert a Kispesti Waldorf Óvodába! Már jó ideje jártunk ide baba-mama foglalkozásra ("kisoviba") heti egyszer, és Nándor megszokta, megszerette a helyet, a gyerekeket, a szokásokat, a Waldorf pedagógia egyes elemeit. Engem egyre erősebben húzott ide a szívem, hétről-hétre nehezebben tudtam elképzelni, hogy a fiunk máshová járjon, ha ide is lehet... igaz, hogy lehet-e, annak komoly feltételei voltak/vannak. Ezek közül azonban az egyik központi megoldódott, hiszen felvették!! :)))
A többi pedig hiszem, hogy szintén megoldódik, ha tényleg itt a helyünk. (És szerintem igen!)
Ma utolsó alkalommal voltunk a baba-mamán, ahol Nándort szépen elbúcsúztatták. Ma őt ünnepeltük, énekeltünk neki, és kapott búcsúajándékot is. Megható volt az egész!
Baba-mama után pedig kezdetét vette a "beszoktatás", azaz Nándor először vendégeskedett az ovis csoportok udvari játékán! (Meg kell jegyezzem, hogy ezt már nagyon várta!! Minden nap meg kellett számolnunk az ujjain, hogy mennyit kell még aludni, hogy együtt játszhasson az ovisokkal!)
Mivel kicsit fáradt volt (rossz éjszaka, korai kelés), döcögősen indult a dolog, inkább az óvó nénit nyaggatta, mint a gyerekeket. :D De aztán egy idő múlva megjelent az ő barátkozós természete; feloldódott, és vidáman hancúrozott együtt a többiekkel! Mikor elbúcsúztunk a végén az óvó néniktől, kicsit el is szomorodott, hogy nem maradhat még. Jól sikerült hát az első kinti játék! :)
Május végéig heti egyszer hasonlóan fog vendégeskedni. Utána meglátjuk, hogyan tovább; gondolom attól függ a "beszokás" üteme, hogy mennyire érzi majd otthon magát az új környezetben. Az biztos, hogy ő már nagyon szeretne ovis lenni, bemenni az óvodába, és ott is együtt játszani a többiekkel.
Azért aranyos volt nagyon, hogy miután hazaértünk, azt mondta, nem akar elbúcsúzni a kisovitól. Tovább szeretne járni oda is, nagyon megszerette Zsuzsát (ő tartja ezeket a foglalkozásokat). Megértem őt, de nem féltem, mert egyfelől többen a kisoviból vele együtt vendégeskednek már heti egyszer, tehát 1.: lesznek ismerősök, 2.: fél perc alatt ismerkedik egyébként is. :) Ma délelőtt is már több kisfiú úgy búcsúzott tőle, hogy a nevén szólította!
Nagyon boldog vagyok a tudattól, hogy ha minden igaz, Nándor olyan közegbe járhat majd nap, mint nap, ahol igazi értékeket kap. Szerető (és nem nyesegető!) gondoskodást, igazi, személyének szóló odafigyelést; ahol temperamentumához passzoló tevékenységekkel ismerkedhet, meg hagyományokkal, átitatva mindez az antropozófia szellemiségével.
Száz szónak is egy a vége: örömmel, izgatottan várjuk a folytatást!
Nagy álmom látszik megvalósulni, mert felvételt nyert a Kispesti Waldorf Óvodába! Már jó ideje jártunk ide baba-mama foglalkozásra ("kisoviba") heti egyszer, és Nándor megszokta, megszerette a helyet, a gyerekeket, a szokásokat, a Waldorf pedagógia egyes elemeit. Engem egyre erősebben húzott ide a szívem, hétről-hétre nehezebben tudtam elképzelni, hogy a fiunk máshová járjon, ha ide is lehet... igaz, hogy lehet-e, annak komoly feltételei voltak/vannak. Ezek közül azonban az egyik központi megoldódott, hiszen felvették!! :)))
A többi pedig hiszem, hogy szintén megoldódik, ha tényleg itt a helyünk. (És szerintem igen!)
Ma utolsó alkalommal voltunk a baba-mamán, ahol Nándort szépen elbúcsúztatták. Ma őt ünnepeltük, énekeltünk neki, és kapott búcsúajándékot is. Megható volt az egész!
Baba-mama után pedig kezdetét vette a "beszoktatás", azaz Nándor először vendégeskedett az ovis csoportok udvari játékán! (Meg kell jegyezzem, hogy ezt már nagyon várta!! Minden nap meg kellett számolnunk az ujjain, hogy mennyit kell még aludni, hogy együtt játszhasson az ovisokkal!)
Mivel kicsit fáradt volt (rossz éjszaka, korai kelés), döcögősen indult a dolog, inkább az óvó nénit nyaggatta, mint a gyerekeket. :D De aztán egy idő múlva megjelent az ő barátkozós természete; feloldódott, és vidáman hancúrozott együtt a többiekkel! Mikor elbúcsúztunk a végén az óvó néniktől, kicsit el is szomorodott, hogy nem maradhat még. Jól sikerült hát az első kinti játék! :)
Május végéig heti egyszer hasonlóan fog vendégeskedni. Utána meglátjuk, hogyan tovább; gondolom attól függ a "beszokás" üteme, hogy mennyire érzi majd otthon magát az új környezetben. Az biztos, hogy ő már nagyon szeretne ovis lenni, bemenni az óvodába, és ott is együtt játszani a többiekkel.
Azért aranyos volt nagyon, hogy miután hazaértünk, azt mondta, nem akar elbúcsúzni a kisovitól. Tovább szeretne járni oda is, nagyon megszerette Zsuzsát (ő tartja ezeket a foglalkozásokat). Megértem őt, de nem féltem, mert egyfelől többen a kisoviból vele együtt vendégeskednek már heti egyszer, tehát 1.: lesznek ismerősök, 2.: fél perc alatt ismerkedik egyébként is. :) Ma délelőtt is már több kisfiú úgy búcsúzott tőle, hogy a nevén szólította!
Nagyon boldog vagyok a tudattól, hogy ha minden igaz, Nándor olyan közegbe járhat majd nap, mint nap, ahol igazi értékeket kap. Szerető (és nem nyesegető!) gondoskodást, igazi, személyének szóló odafigyelést; ahol temperamentumához passzoló tevékenységekkel ismerkedhet, meg hagyományokkal, átitatva mindez az antropozófia szellemiségével.
Száz szónak is egy a vége: örömmel, izgatottan várjuk a folytatást!
2012. április 12., csütörtök
Gyerekeink és a zene
Jelen pillanatban a következő a helyzet nálunk e téren:
Nándor odavan a hegedűért. :) Bárhol hall/lát hegedűt, rögtön figyel, és amikor csak lehet, kézbe is veszi. Úgy tűnik, főként a népzenei vonal izgatja.
Amúgy már jó ideje gyönyörűen, tisztán énekel sok-sok dalt, meg saját mondandóját is dalban közli időnként.
Ja, és igen finnyás ám a drága; rögtön közli, ha nem tetszik neki, amit épp hallgatunk. Alakulgat a saját ízlése.
Hajnal pedig úgy néz ki, előbb énekel, mint beszél. :)
Vannak ugyan szavai (anya, apa, isz, cici, oda, abba, ott, áuváu, stb.), de számunkra megdöbbentő módon szinte folyamatosan énekel.
Teljesen tisztán és ritmikusan énekli, dúdolja a naponta hallott dallamokat. A szöveg persze más, abból általában a magánhangzók stimmelnek.
Kedvencei jelenleg a Cickom, cickom, a Bújj, bújj zöld ág, Micimackó és a Totoro zenéje.
Hát így. :)
Nándor odavan a hegedűért. :) Bárhol hall/lát hegedűt, rögtön figyel, és amikor csak lehet, kézbe is veszi. Úgy tűnik, főként a népzenei vonal izgatja.
Amúgy már jó ideje gyönyörűen, tisztán énekel sok-sok dalt, meg saját mondandóját is dalban közli időnként.
Ja, és igen finnyás ám a drága; rögtön közli, ha nem tetszik neki, amit épp hallgatunk. Alakulgat a saját ízlése.
Hajnal pedig úgy néz ki, előbb énekel, mint beszél. :)
Vannak ugyan szavai (anya, apa, isz, cici, oda, abba, ott, áuváu, stb.), de számunkra megdöbbentő módon szinte folyamatosan énekel.
Teljesen tisztán és ritmikusan énekli, dúdolja a naponta hallott dallamokat. A szöveg persze más, abból általában a magánhangzók stimmelnek.
Kedvencei jelenleg a Cickom, cickom, a Bújj, bújj zöld ág, Micimackó és a Totoro zenéje.
Hát így. :)
Jutkának
Egy kis kedvcsináló Jutkának. :) Ez a tegnapi kenyerünk úgy fél órával a sütőből való kivétele után.
Hátha megtetszik a dagasztás nélküli kenyér, és nekiállsz Te is! :)
Hátha megtetszik a dagasztás nélküli kenyér, és nekiállsz Te is! :)
2012. április 11., szerda
Húsvét Püspökladányban :)
Ez évben Püspökladányban töltöttük a Húsvétot. Unokabátyám, János családja látott minket vendégül (amit ez úton is köszönök ismét!).
Nagyon jól sikerült három nap volt! Rengeteg élményben, nagycsaládos hangulatban, finom ételekben, sok lazulásban lehetett részünk; a gyerekek fürödtek ebben, a felnőttek meg töltődtek. :)
Nem is emlékszem, mikor éltem meg utoljára ilyen teljességében a Húsvétot... volt ünnepre hangolódás, tojás írás méhviasszal (Nándor is írt!), locsolkodás (ez volt Nándor kedvence rögtön Janó hegedűje után).
Volt sok zene - köszönet érte Annának, Juditnak, Janónak!
Volt sok friss zöldség, főtt tojás és házi sonka - köszönet ezekért Jutkának!
Volt sok mélyülős beszélgetés, filmnézés - köszönet érte Jutkának és Jánosnak!
Remélem, hamarosan ismét találkozunk!
((Még locsolkodás előtt készült a kép, ez a tarisznya tele lett tojásokkal a végére!))
Ezeket hoztuk el Pestre, csak pár darab mutatóba. Az barna alapon arany színnel festettek a mi munkáink. :)
Nagyon jól sikerült három nap volt! Rengeteg élményben, nagycsaládos hangulatban, finom ételekben, sok lazulásban lehetett részünk; a gyerekek fürödtek ebben, a felnőttek meg töltődtek. :)
Nem is emlékszem, mikor éltem meg utoljára ilyen teljességében a Húsvétot... volt ünnepre hangolódás, tojás írás méhviasszal (Nándor is írt!), locsolkodás (ez volt Nándor kedvence rögtön Janó hegedűje után).
Volt sok zene - köszönet érte Annának, Juditnak, Janónak!
Volt sok friss zöldség, főtt tojás és házi sonka - köszönet ezekért Jutkának!
Volt sok mélyülős beszélgetés, filmnézés - köszönet érte Jutkának és Jánosnak!
Remélem, hamarosan ismét találkozunk!
((Még locsolkodás előtt készült a kép, ez a tarisznya tele lett tojásokkal a végére!))
Ezeket hoztuk el Pestre, csak pár darab mutatóba. Az barna alapon arany színnel festettek a mi munkáink. :)
2012. április 5., csütörtök
Új blogom :)
Tádáááááám!
Lerántom a leplet új blogomról, szeretettel (és reményeim szerint majd sok izgalmas tartalommal) ajánlom Nektek!
http://tundermezokozmetikum.blogspot.com/
Lerántom a leplet új blogomról, szeretettel (és reményeim szerint majd sok izgalmas tartalommal) ajánlom Nektek!
http://tundermezokozmetikum.blogspot.com/
2012. április 2., hétfő
2012. március 29., csütörtök
Nézzétek meg!
Micsoda szuper videó, imádom Ágit! És Világhy Istvánt is! :)))
http://vimeopro.com/fogelmedia/kulturaliskreativoktv/video/37040564
http://vimeopro.com/fogelmedia/kulturaliskreativoktv/video/37040564
2012. március 28., szerda
Találós kérdés
Szerintetek mit jelent Hajnal nyelvén, hogy "áto"? :D
No jó, elárulom.
Micsoda bolondok vagyunk, hogy csak ma jöttünk rá, mikor hónapok óta mondogatja.
A megfejtés: Nándor. :)))
No jó, elárulom.
Micsoda bolondok vagyunk, hogy csak ma jöttünk rá, mikor hónapok óta mondogatja.
A megfejtés: Nándor. :)))
2012. március 19., hétfő
2012 március idusán...
Felvonultunk...
Ünnepi játszóterezés a Deák téren :)
Nándor fára mászott
Nyenyere-hallgatás a várban
Népzenés, vidám percek
Nándor hegedül:
Ünnepi játszóterezés a Deák téren :)
Nándor fára mászott
Nyenyere-hallgatás a várban
Népzenés, vidám percek
Nándor hegedül:
2012. március 15., csütörtök
Mai
Reggel arról beszélgettünk családilag, miért is ünnep a március 15-e nekünk. Tibor mondta Nándornak, hogy sok évvel ezelőtt ezen a napon volt egy forradalom.
Mire Nándor:
-És a forradalomban nagyon meleg volt?
:DDD
Mire Nándor:
-És a forradalomban nagyon meleg volt?
:DDD
2012. március 8., csütörtök
Nándor és a babák
Mostanság nagyon érdeklik Nándort a babás dolgok. Babák a pocakban, születés, picurkák... nem értem, miért pont most, de ez van. :) Sokszor elővesszük ismét a gyönyörű Szia baba! című könyvet, beszélgetünk szülésről (olyanokat kérdez, huhh!), néha a Babies című filmet is bekapcsoljuk a gépen.
Ma este felé azt hittem, menten megzabálom a kiskölköt. :))) Történt ugyanis, hogy boltba menet arról beszélt büszkén, hogy ő már ki tud törölni képeket a fényképezőjén (igen, már fényképez), mikor telítődik a memória.
Majd gondolkodott kicsit, és közölte, hogy ha lesz nálunk baba (ti. kistesó), ő fogja lefényképezni. És ha nagy pocakom lesz, azt is."Jó, anya?" :D Nagyon édes volt! Mondtam neki, hogy az nagyon szuper lesz, de azért erre valószínű még elég sokat kell várnia.
Kérdi: mennyit? 3 napot?
Én: sokkal többet.
Ő: Négyet? Ötöt?
:DDD
Ma este felé azt hittem, menten megzabálom a kiskölköt. :))) Történt ugyanis, hogy boltba menet arról beszélt büszkén, hogy ő már ki tud törölni képeket a fényképezőjén (igen, már fényképez), mikor telítődik a memória.
Majd gondolkodott kicsit, és közölte, hogy ha lesz nálunk baba (ti. kistesó), ő fogja lefényképezni. És ha nagy pocakom lesz, azt is."Jó, anya?" :D Nagyon édes volt! Mondtam neki, hogy az nagyon szuper lesz, de azért erre valószínű még elég sokat kell várnia.
Kérdi: mennyit? 3 napot?
Én: sokkal többet.
Ő: Négyet? Ötöt?
:DDD
Telefon
Ma délután esett meg, hogy telefonon beszélgettem apjukkal. Azaz inkább csak próbáltam, mert folyamatosan nyígott valamelyik gyerkő. Nándor kijelentette, hogy beszélni szeretne apával, így Tibor javaslatára kihangosítottam a telefont, és a kanapéra tettem. Eképp folyt a csevej, miközben Hajnal is megjelent. A kanapé mellé lépegetett, és nagy-nagy szemekkel leste a mobilt. Mert hogy van az, hogy hallja apa hangját, de őt magát nem látja sehol???! Nézte-nézte, aztán elkezdett mutogatni rá a szokásos "ábm" (kb. "adom") szócskával, majd: "appa kée!" - mondta. :O
No szóval dokumentálok: első, általunk is érthető két szavas mondat 15 hónaposan. :)
No szóval dokumentálok: első, általunk is érthető két szavas mondat 15 hónaposan. :)
2012. február 27., hétfő
2012. február 23., csütörtök
2012. február 12., vasárnap
Testvérek jóban-rosszban
Testvéri szeretet, illetve testvérféltékenység... ezeken gondolkodom sokat mostanság.
Nálunk úgy van, hogy Hajnal minden körülmények között imádja Nándort. Felnéz rá, lesi, mit mond, mit csinál. Sokszor sír utána, ha kimegy a szobából. Egyértelműen és erőteljesen kötődik hozzá. :)
Nándorral már kacifántosabb a helyzet. Ő is imádja Hajnalt, az biztos. Mikor altatom, bármennyire is zavarja a húga kurjongatása, mászkálása, mégis sírva követeli vissza, ha valaki kiviszi. Mindig kínálgatja az ételéből. Nagyon-nagyon aranyosan tanítgatja; hosszú percekig magyaráz neki dolgok működéséről, megmutatja, kezébe igazítja. Sokszor előfordul, hogy ha Hajnal sírva fakad, ő rögtön ugrik, és elkezd bolondozni neki, vagy játékot visz, és azzal vidítja fel. Utána persze nagyon büszke magára! :))) Igazi gondoskodó bátyus tud lenni, és ilyenkor én olyan boldog vagyok!
Máskor meg... figyelmetlenül fellöki, túl erőteljesen bújik játékból, vagy oda- odacsap neki, pl. kezére, ha szétrontja a játékát. Amit amúgy teljesen megértek, persze, hogy idegesíti a dolog, de miért csap a kezére??? Mi soha nem ütöttük őt! Kitől tanulta, miért csinálja? Vagy ez ösztön? No ilyenkor kétségbe esek. És már kismilliószor átbeszéltük a dolgot, hogy miért nem bántunk így senkit, végképp nem a testvérünket, de mintha nem akarna átmenni... túl vagyunk soooook türelmes odaforduláson, erélyes rászóláson, ilyen-olyan büntetéseken (bár utóbbiban egyáltalán nem hiszek, de már egyszerűen nem tudom, mitévő legyek??). És semmi nem hat.
Volt, aki azt mondta, hogy vége lesz ennek a tesóbántalmazásnak, csak túl kell élni... de már olyan jó lenne, ha nem kéne emiatt balhéznunk naponta.
Várom a tapasztalataitokat, szerintetek mi jön be?
Nálunk úgy van, hogy Hajnal minden körülmények között imádja Nándort. Felnéz rá, lesi, mit mond, mit csinál. Sokszor sír utána, ha kimegy a szobából. Egyértelműen és erőteljesen kötődik hozzá. :)
Nándorral már kacifántosabb a helyzet. Ő is imádja Hajnalt, az biztos. Mikor altatom, bármennyire is zavarja a húga kurjongatása, mászkálása, mégis sírva követeli vissza, ha valaki kiviszi. Mindig kínálgatja az ételéből. Nagyon-nagyon aranyosan tanítgatja; hosszú percekig magyaráz neki dolgok működéséről, megmutatja, kezébe igazítja. Sokszor előfordul, hogy ha Hajnal sírva fakad, ő rögtön ugrik, és elkezd bolondozni neki, vagy játékot visz, és azzal vidítja fel. Utána persze nagyon büszke magára! :))) Igazi gondoskodó bátyus tud lenni, és ilyenkor én olyan boldog vagyok!
Máskor meg... figyelmetlenül fellöki, túl erőteljesen bújik játékból, vagy oda- odacsap neki, pl. kezére, ha szétrontja a játékát. Amit amúgy teljesen megértek, persze, hogy idegesíti a dolog, de miért csap a kezére??? Mi soha nem ütöttük őt! Kitől tanulta, miért csinálja? Vagy ez ösztön? No ilyenkor kétségbe esek. És már kismilliószor átbeszéltük a dolgot, hogy miért nem bántunk így senkit, végképp nem a testvérünket, de mintha nem akarna átmenni... túl vagyunk soooook türelmes odaforduláson, erélyes rászóláson, ilyen-olyan büntetéseken (bár utóbbiban egyáltalán nem hiszek, de már egyszerűen nem tudom, mitévő legyek??). És semmi nem hat.
Volt, aki azt mondta, hogy vége lesz ennek a tesóbántalmazásnak, csak túl kell élni... de már olyan jó lenne, ha nem kéne emiatt balhéznunk naponta.
Várom a tapasztalataitokat, szerintetek mi jön be?
Gagyarász :)
Hajnal egyre több számunkra is érthető szócskát fűz bele a szokásos, vidám gagyarászásaiba. :) Időnként szavak, máskor csak szótagok...
Tegnap kezdte el azt, hogy rámutat valamire, és hozzá mondja, hogy "ott". Meg kell zabálni, annyira aranyos! Ezen kívül az is megy, hogy "oda". Vagy az őrségi mamának mondja, hogy "mamamama". Időnként vigyorogva, fejcsóválva mondja, hogy "ajajjajjaj'. :D
Tegnap bátyáméknál ledobott az asztalról egy újságot, és közölte, hogy "le új". Kutyáknak mondja, hogy "vava", meg ma hallottam tőle egyszer, hogy "csokika" (anyukám egyik kutyájának neve). Ja, és következetesen használja a "hó" szót, mikor kimegyünk.
Hát ilyenek. :) És nincs még 15 hónapos!
Tegnap kezdte el azt, hogy rámutat valamire, és hozzá mondja, hogy "ott". Meg kell zabálni, annyira aranyos! Ezen kívül az is megy, hogy "oda". Vagy az őrségi mamának mondja, hogy "mamamama". Időnként vigyorogva, fejcsóválva mondja, hogy "ajajjajjaj'. :D
Tegnap bátyáméknál ledobott az asztalról egy újságot, és közölte, hogy "le új". Kutyáknak mondja, hogy "vava", meg ma hallottam tőle egyszer, hogy "csokika" (anyukám egyik kutyájának neve). Ja, és következetesen használja a "hó" szót, mikor kimegyünk.
Hát ilyenek. :) És nincs még 15 hónapos!
2012. február 3., péntek
Idő utazás
Az egyik pufók angyalkát már mindenki ismeri. De vajon ki lehet a másik puttócska? A helyes megfejtők között 1 éves Nap körüli utat sorsolunk ki!
2012. január 27., péntek
Első...
... hajcsat! És az immár tizennégy hónapja lányos anya csendben elmorzsolgat egy könnycseppet a szeme sarkában.
Hát itt tartunk már! Kicsilány kész nő, aki sorra bolondítja a férfiakat, csábosan mozog, beszél és néz, s hogy ez utóbbi simán menjen, hajcsatot hord! Nem is akármilyet ám: lila, horgolt virágosat, ami csuda jól passzol a helyes kis homlokához. :)
Mihelyt lesz kép, csatolom.
Mihelyt lesz kép, csatolom.
2012. január 8., vasárnap
Jókedvűek
A mindennapi nyűgök és hisztik közepette azért nagyon-nagyon jól esnek az ilyen pillanatok, még fotóról visszanézve is. :)
Hordozó Nándor és Hajnal :)
((Mindketten kérik időnként, hogy rájuk kössek egy plüssállatot... Nándor ugye szóban jelzi, Hajnal pedig lazán hátára teszi a kezével a kiválasztott figurát, és elindul vele mászva. :D Mikor eszköz híján leesik az adott állatka, picilány reklamál - no ilyenkor kötöm rá. És imádja! ))
2012. január 3., kedd
Nándor ajándéka
Délelőtt zenéket hallgattunk-néztünk a jutyúbon. Minden második zenét Nándor választhatta ki a képernyőn lévő jobb oldali oszlopból. Ma Deva Premal volt a mi zenészünk.
Elsőre ezt választotta Nándor... hihetetlenül szép, igazi ajándék volt a lelkemnek, őt pedig nagyon boldoggá tette, hogy örömöt szerzett. :))) Drága kicsi-nagy fiam!
Elsőre ezt választotta Nándor... hihetetlenül szép, igazi ajándék volt a lelkemnek, őt pedig nagyon boldoggá tette, hogy örömöt szerzett. :))) Drága kicsi-nagy fiam!
