Múlt hétvégén a gyanú bizonyosságot nyert: Nándor allergiatesztje megmutatta, hogy bizony jó, hogy elhagytunk ezt-azt az étrendünkből. Nagyfiúnk közepes mértékben allergiás ugyanis tejre (és származékaira), tojásra, szójára, búzára, földimogyoróra és dióra. Hát, első és második hallásra kicsit megrémültem (leginkább a búzától), de azóta fejben kezdem helyrerakni a dolgokat, és így már sokkal szebb fényben látom a jövőt. :)
Egyrészt azért, mert a nagyjából másfél hónapja folyamatban lévő nulldiétánknak már most érzékelem nála az eredményét: kezd lenyugodni, kevesebb a pörgés, a nagy kiakadás, a Hajnal irányába történő durváskodás. Nyilván ha a búza és társai is kitisztulnak, még jobban fogja érezni magát.
Amúgy meg azok után, hogy átgondoltam, mit és hogyan is eszünk ezen túl, arra jutottam, hogy csupa-csupa jó dolgot hozhat nekünk ez a diéta. Sokkal kevesebb "gyors kaját" fogok tudni csinálni/venni (bár eddig sem vittem túlzásba), több mindent készítek saját kezűleg. Abból kiindulva, mit "szabad" ennünk, az élő ételek fogyasztását látom a legjobb iránynak. Úgyis jön a tavasz, s vele a sok friss, hát arra fogok törekedni, hogy minél több vitaminnal és élettel teli zöldséget, gyümölcsöt együnk feldolgozva vagy anélkül. Szerencsére a gyerkők nyitottak erre, szívesen eszik a friss, nyers dolgokat is. :)
Amikor meg olyanjuk van, hát kapnak húst is: Nándor rendszeresen rájár az apja kedvenc kolbászára, Hajnal pedig újabban sonka-hívő lett. Azt hiszem, bizonyos keretek között ez teljesen belefér az életünkbe. (S persze gondosan utána járok, milyen felvágottat hozok haza, nem egyszerű ám szója- és tejfehérje menteset találni!)
A lényeg talán, hogy bizakodó vagyok, menni fog ez nekünk! :) S ha szépen tartjuk magunkat az előírtakhoz, pár év után ki is nőhetik a gyerekek az allergiákat!
A nulldiéta a legtöbb ez utat járó ember életébe behozza a növényi tejeket. Én is sokat fogyasztottam belőlük régebben, ízüket is szerettem, meg hát nem akartam túlzásba vinni a tehéntejet sem... igen ám, de nem valami olcsók ezek a cuccok. Literenként 550-750 Ft között mozog az áruk, plusz mindig cipelgetni őket sem olyan egyszerű.
Egy időben volt gabonatej készítő gépünk, szuperül működött, de Nándor nem itta meg azokat a tejeket. Eladtuk.
S most, végre, rám talált a számunkra optimális megoldás!! Nyers tejek elkészítésének receptjeit linkelték egy mamamis topikban, nekem megtetszettek, rögtön nekik is ugrottam.
Az eredmény? A boltival ízre minimum felérő gabonatejek sokkal olcsóbban, egyszerűen elkészítve!! :) Annyira örülök most ennek, hogy alig tudom írásba önteni. És még komoly eszközparkra sincs szükség a mókához, én egy 180 w-os botmixerrel készítem a tejeket!
Linkelem a kedvenc receptjeimet, ezeket mind elkészítettem már, és tekjesen jól működnek!
Nyers zabtej:
http://www.fittnok.hu/nyers-zabtej-es-zabtejszin-valodi-zabbol
Nyers rizstej:
http://www.fittnok.hu/valodi-finom-ihato-nyers-rizstej-barnarizsbol
Kókusztej:
http://www.fittnok.hu/kokusztej
Próbáljátok ki, megéri! :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: allergia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: allergia. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. március 14., csütörtök
2013. január 22., kedd
Ismét diétán...
Úgy alakultak a dolgok mostanában, hogy több hónapnyi boldog tej- és tojásfogyasztás után visszatértünk a nulldiétára megint. Hogy miért?
Szóval a szoptatás utolsó pár hónapja alatt ettem már a fent említett étkeket, s már nem okoztak gondot Hajnalnál. Örültem nagyon! Majd szépen-óvatosan elkezdtem neki adni kicsi adagokban sajtot, néha tejfölt, kevés túrót, tojást... és úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben, semmi pöttyösödés, emésztés oké, hurrá! Nándorral már jó ideje a laktózmentes dolgokra álltunk rá, és szintén semmi jelét nem láttam, hogy baj lenne ezzel.
Aztán jött a karácsonyi őrségi utunk. Mindketten egész mást (és rengeteget!) ettek, a nagymama főztje természetesen sokkal finomabb volt, mint itthon az enyém. :D Hajnal sokkal több tej- és tojásfehérjét kapott, mint eddig bármikor.
Eredmény: szép lassan, de annál durvábban ismét bedurrant a bőre a szokott helyen (külső szeméremajkak, popsi), és egy új részen is, a hónaljánál. Én rutintalan, gombára gyanakodtam, ki is kevertem egy jó erős kencét, ami sajnos semmit nem javított a dolgon. :( (És meg kell még említsem, hogy furcsa sírások is jöttek azokban az időkben; többnyire késő este/éjjel, látszólag ok nélkül!)
Tehát ott volt a felborult emésztés, sírások, és (mint kicsit később kiderült) az ekcéma. Utóbbira csak olyan két hét után kezdtem el gyanakodni, akkor végső elkeseredésemben rákentem a tavalyi Heim Pál kórházas túránkon kapott szteroidos krémet. Ez két nap alatt leszedte a durva gyulladást! Amint rádöbbentem a dologra, leálltunk a sok állati fehérjével is. Nem mondom, hogy most tökéletes a bőre, de sokkal jobb. Próbálom rászánni magam, hogy elvigyem egy sztk-s bőrgyógyászhoz, akit nagyon dicsérnek a helyiek... meglátjuk.
Mindenesetre azóta ismét tejtermék- és tojásmentesen sütök-főzök. Most éppen nem esik rosszul a dolog, mert én sem kívánom ezeket, aztán ki tudja, később hogyan lesz...
Nándorral is nulldiétába kezdtünk. Azt mesélte nekem a dúlám (aki maga is allergiás gyerkőkkel rendelkezik), hogy arra hajlamos gyerekeknél a tejtermékek fogyasztása hiperaktív és agressziós üneteket produkálhat. Ő, mikor saját Nándor-korú nagyfiánál elhagyta ezeket, három hétre rá egész komoly változást figyelt meg a viselkedésén. Lenyugodott, abbahagyta a verekedést, stb. No szóval úgy döntöttem, mivel nálunk az allergia elég komolyan benne van a pakliban, teszek egy próbát. Ki tudja, hátha Nándornál is bezavarnak ezek az ételek! Egy próbát megér a dolog.
Amit az utóbbi napokban észleltem nála (szombat óta diétázik): egyértelműen javult a székletének állaga, (Bocsánat a részletekért, de hátha segít valakinek...) Meglátjuk.
Hát így próbálkozunk... a főzésnek e módja persze nem éppen egyszerű, sem nem olcsó, ellenben ismerős... azzal nyugtatom magam, hogy ha most kibírjuk pár évig a dolgot, teljesen elmúlhat az érzékenységük, és akkor nyert ügyünk van! :)
Honlapok is vannak szerencsére, melyek segítségével az ember könnyeben zöld ágra vergődik a mindennapokban. Ezt most találtam: http://allergenmentes.blogspot.hu/
Szóval a szoptatás utolsó pár hónapja alatt ettem már a fent említett étkeket, s már nem okoztak gondot Hajnalnál. Örültem nagyon! Majd szépen-óvatosan elkezdtem neki adni kicsi adagokban sajtot, néha tejfölt, kevés túrót, tojást... és úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben, semmi pöttyösödés, emésztés oké, hurrá! Nándorral már jó ideje a laktózmentes dolgokra álltunk rá, és szintén semmi jelét nem láttam, hogy baj lenne ezzel.
Aztán jött a karácsonyi őrségi utunk. Mindketten egész mást (és rengeteget!) ettek, a nagymama főztje természetesen sokkal finomabb volt, mint itthon az enyém. :D Hajnal sokkal több tej- és tojásfehérjét kapott, mint eddig bármikor.
Eredmény: szép lassan, de annál durvábban ismét bedurrant a bőre a szokott helyen (külső szeméremajkak, popsi), és egy új részen is, a hónaljánál. Én rutintalan, gombára gyanakodtam, ki is kevertem egy jó erős kencét, ami sajnos semmit nem javított a dolgon. :( (És meg kell még említsem, hogy furcsa sírások is jöttek azokban az időkben; többnyire késő este/éjjel, látszólag ok nélkül!)
Tehát ott volt a felborult emésztés, sírások, és (mint kicsit később kiderült) az ekcéma. Utóbbira csak olyan két hét után kezdtem el gyanakodni, akkor végső elkeseredésemben rákentem a tavalyi Heim Pál kórházas túránkon kapott szteroidos krémet. Ez két nap alatt leszedte a durva gyulladást! Amint rádöbbentem a dologra, leálltunk a sok állati fehérjével is. Nem mondom, hogy most tökéletes a bőre, de sokkal jobb. Próbálom rászánni magam, hogy elvigyem egy sztk-s bőrgyógyászhoz, akit nagyon dicsérnek a helyiek... meglátjuk.
Mindenesetre azóta ismét tejtermék- és tojásmentesen sütök-főzök. Most éppen nem esik rosszul a dolog, mert én sem kívánom ezeket, aztán ki tudja, később hogyan lesz...
Nándorral is nulldiétába kezdtünk. Azt mesélte nekem a dúlám (aki maga is allergiás gyerkőkkel rendelkezik), hogy arra hajlamos gyerekeknél a tejtermékek fogyasztása hiperaktív és agressziós üneteket produkálhat. Ő, mikor saját Nándor-korú nagyfiánál elhagyta ezeket, három hétre rá egész komoly változást figyelt meg a viselkedésén. Lenyugodott, abbahagyta a verekedést, stb. No szóval úgy döntöttem, mivel nálunk az allergia elég komolyan benne van a pakliban, teszek egy próbát. Ki tudja, hátha Nándornál is bezavarnak ezek az ételek! Egy próbát megér a dolog.
Amit az utóbbi napokban észleltem nála (szombat óta diétázik): egyértelműen javult a székletének állaga, (Bocsánat a részletekért, de hátha segít valakinek...) Meglátjuk.
Hát így próbálkozunk... a főzésnek e módja persze nem éppen egyszerű, sem nem olcsó, ellenben ismerős... azzal nyugtatom magam, hogy ha most kibírjuk pár évig a dolgot, teljesen elmúlhat az érzékenységük, és akkor nyert ügyünk van! :)
Honlapok is vannak szerencsére, melyek segítségével az ember könnyeben zöld ágra vergődik a mindennapokban. Ezt most találtam: http://allergenmentes.blogspot.hu/
2011. június 24., péntek
És most panaszkodom
Tibor reklamálta a minap, hogy mindig csak a pozitív dolgokról írok a bejegyzésekben. Nekem fel sem tűnt... tényleg így van?? :O
No jó, valóban nem szívesen panaszkodom nyilvánosan. De legyen szent a családi béke, most megteszem!
Szóval... Tibor elvesztette a munkahelyét. Tizenéve dolgozott a cégnél, nem mondhatnám, hogy rajongott a munkájáért, de jó pénzt hozott vele haza, és nem éppen számított pont most az elbocsájtásra. Hogy miért? Válság... leépítés...
Tehát mihelyt hazaérünk, indul a vad munkakeresés, interjúra járás. Pár havi tartalékpénzünk van, reméljük, sikerül időben állást találnia. És amiben még nagyon bízom, hogy esetleg olyat, amit jobban szeret majd.
Aztán itt a másik, ami miatt szomorkodom kissé... Nándort nem vették fel az oviba. (Ugye nem írtam még erről?) Állítólag helyhiány... nekem mondjuk ezen indoklás miatt kissé keserű szájízem van... körzeten kívülieket is fölvettek, meg más csókosokat. No mindegy, nem is érdemes bosszankodni ezen, csak félek, hogy télen megesszük egymást a hosszú, sötét napokon, és hogy Nándornak nagyon hiányozni fog a gyerektársaság.
Ami még említendő, az az, hogy hihetetlen dacokkal nézünk szembe mostanság a fiunk részéről... sejtem, hogy mi sem kezeljük éppen tökéletesen az adott helyzeteket mindig, de tényleg fárasztó már sokszor a dolog. Az erős akarat persze jó tulajdonság, csak szegény Nándor nehezen fogadja el, hogy mindent mindig nem lehet. Pedig úúúúgy szeretne mindent egyedül, önállóan, rögtön-azonnal!
Amúgy biztos vagyok benne, hogy neki is minimum olyan nehéz ez az egész, mint nekünk, és remélem, hogy szép lassan (vagy inkább gyorsan) kiérünk a dackorszakból.
Utolsó panaszom (épp elég volt már eddig is), hogy Hajnal újabban szinte mindenre allergiás. :( Tejterméket ugye nem eszem hónapok óta. No ehhez most hozzá jönnek az olajos magvak, az eper, a málna... ezek mind kiütik szegényt, nem alszik éjjel, és tiszta piros pattanás lepi kezét-lábát-arcát.
Extra érzékenysége kiterjed még a napfényre. A biztonságosnak titulált délelőtti és esti órákban is képes lepirulni, így aztán szegényt folyton hosszú ruhákban kell tartanom. ((Amitől aztán meleg-kiütései lesznek, jááájj.))
Hát ennyit a siránkozásról, legközelebb megint vidám hírekkel jövök remélhetőleg. :)
No jó, valóban nem szívesen panaszkodom nyilvánosan. De legyen szent a családi béke, most megteszem!
Szóval... Tibor elvesztette a munkahelyét. Tizenéve dolgozott a cégnél, nem mondhatnám, hogy rajongott a munkájáért, de jó pénzt hozott vele haza, és nem éppen számított pont most az elbocsájtásra. Hogy miért? Válság... leépítés...
Tehát mihelyt hazaérünk, indul a vad munkakeresés, interjúra járás. Pár havi tartalékpénzünk van, reméljük, sikerül időben állást találnia. És amiben még nagyon bízom, hogy esetleg olyat, amit jobban szeret majd.
Aztán itt a másik, ami miatt szomorkodom kissé... Nándort nem vették fel az oviba. (Ugye nem írtam még erről?) Állítólag helyhiány... nekem mondjuk ezen indoklás miatt kissé keserű szájízem van... körzeten kívülieket is fölvettek, meg más csókosokat. No mindegy, nem is érdemes bosszankodni ezen, csak félek, hogy télen megesszük egymást a hosszú, sötét napokon, és hogy Nándornak nagyon hiányozni fog a gyerektársaság.
Ami még említendő, az az, hogy hihetetlen dacokkal nézünk szembe mostanság a fiunk részéről... sejtem, hogy mi sem kezeljük éppen tökéletesen az adott helyzeteket mindig, de tényleg fárasztó már sokszor a dolog. Az erős akarat persze jó tulajdonság, csak szegény Nándor nehezen fogadja el, hogy mindent mindig nem lehet. Pedig úúúúgy szeretne mindent egyedül, önállóan, rögtön-azonnal!
Amúgy biztos vagyok benne, hogy neki is minimum olyan nehéz ez az egész, mint nekünk, és remélem, hogy szép lassan (vagy inkább gyorsan) kiérünk a dackorszakból.
Utolsó panaszom (épp elég volt már eddig is), hogy Hajnal újabban szinte mindenre allergiás. :( Tejterméket ugye nem eszem hónapok óta. No ehhez most hozzá jönnek az olajos magvak, az eper, a málna... ezek mind kiütik szegényt, nem alszik éjjel, és tiszta piros pattanás lepi kezét-lábát-arcát.
Extra érzékenysége kiterjed még a napfényre. A biztonságosnak titulált délelőtti és esti órákban is képes lepirulni, így aztán szegényt folyton hosszú ruhákban kell tartanom. ((Amitől aztán meleg-kiütései lesznek, jááájj.))
Hát ennyit a siránkozásról, legközelebb megint vidám hírekkel jövök remélhetőleg. :)
