Hajnal 4 éves!!

Drága kicsi lányom!

Különleges, intenzív, nyugodtan induló, majd hirtelenné váló születéseddel két gyermekes és lányos anyává tettél. Köszönöm!
Ahogy azt is, hogy részese lehetek annak a gyönyörű folyamatnak, melynek során egyik szirmod a másik után nyílik ki. Azt hiszem, jól hallottam a nevet, amit azon a bizonyos jógaórán -nagyjából félidősen a hasamban- súgtál nekem... mert igazi Virág vagy. Színes, friss, gyönyörű, nagyon-nagyon élő.
Kívánom, hogy mindig úgy ragyogj, ahogy eddig tetted, mert szebbé teszed a világot.
Boldog szülinapot, Hajnal!

Három hónapos :)

Pindur Lili ma három hónapos. :) Hihetetlen... egyrészt furcsa, hogy "még csak" három hónapja érkezett közénk, hisz' olyan érzés, mintha sokkal több ideje lenne már velünk. Másrészt meg annyi minden történt a születése óta... egyre szebben formálódunk, alakulunk a (már nem is annyira) új helyzethez.
 Lili baba amúgy továbbra is egy ajándék gyerek. :))) Oké, minden gyerek ajándék, de ő egy olyan kedves, mosolygós, nyugodt Buddha-baba, hogy még mindig nem hiszem el, hogy ilyen valóban létezik. :D Szopizik, alszik, gügyög, elégedetten mosolyog bele a nagyvilágba, és nagy ritkán sír kicsit. Nagyon hálás vagyok azért, amilyen ő, és hogy pont minket választott!

Ami kicsit nehezebb nekünk, az továbbra is Hajnal középső gyermekké való válása, azaz az ezzel járó "tünetek". Nyűgösebb, könnyebben kiakad mindenen... az állandó énekelgetés helyett gyakran nyavalygás a program. Érzem, hogy több személyes figyelemre lenne szüksége... igyekszem neki ezt is nyújtani, de nyilván kevés, ami jut.
Újra hordozom őt is. :) Többnyire akkor kerül a hátamra, mikor messzebbről jövünk hazafelé este, és fáradtnak látom. Ilyenkor rendre el is alszik a mei taiban, vagy a Babbinkában.  Az egészben az a pláne, hogy ilyenkor nem csak ő lóg ám rajtam! ;)
Szóval beléptem a tandemhordozás nevű extrém sportot űzők klubjába.  Lili elől keresztezett kötésben szokott lenni a bordó Lana kendőben, Hajnal pedig háton valamelyik hordozóban (kötős és csatos kenguru egyaránt jól működik). Ha megkérdem, jön-e hátra, bizony soha nem mond nemet!! Én meg úgy vagyok vele, hogy ameddig bírom, miért is ne? :) Hiszen mindkettőnknek olyan jó érzés! És egyelőre egész jól bírom. Imádok a két lányka által közrefogva lenni!!
Ha nagyon lilán akarnám kifejezni magam, azt mondanám, hogy ilyenkor tökjól egymásra rezgünk, vagy még inkább hatékonyan töltődik a szívcsakránk. (Tibor, tetszett? :D )

Az első hónap Lilivel

Hát itt tartunk már, Lili baba épp, hogy megszületett, és lassan 5 hetes. :) Írok pár sort magunkról, milyen az élet azóta.
Szóval a születése utáni napokban meglepődve konstatáltam, hogy mennyi különbség van kórházi és itthon szülés, születés között. Csupa-csupa fantasztikus dologról tudok beszámolni! Például, hogy itthon nyugodtan örülhettünk a csodának, amit az új baba jelent, senkihez nem kellett alkalmazkodnunk egymáson kívül. A nagytesóknak sem kellett elszakadni anyától, és első estétől együtt alhattak a picikével. (Mindketten csak mellette akartak feküdni! :) )

Aztán ott van az is, hogy én is sokkal jobban éreztem most magam, mint az előző két szülés után! Egyáltalán nem szédelegtem, nem gyengélkedtem, első naptól kezdve pattogtam volna (nem nekem való a gyerekágyas hosszas fekvés, bármennyire tudom, hogy szükség van rá). :Persze jól esett, és szuper volt az első ismerkedős-együtt fekvős hét Lilivel, de utána már nehezen bírtam magammal, szerettem volna részt venni a többiek életében is. Először 8 napos korában mentem le vele meg a nagyokkal a térre, anyukám volt velünk akkor segíteni. Ekkor került rám első alkalommal kendőben a picur, és mindketten nagyon élveztük! :)
Ami még nagyon jól esett, az az a különös "buborék" volt, ami körülvett minket. Így, hogy nem mentünk sehová szüléskor, és utána sem jó ideig, teremtődött körénk egy "buborék", amiben együtt voltunk, és amibe nem törhetett be senki, akit nem akartunk. Nem tudom, mennyire érthető ez... mindenesetre számomra nagy jelentőséggel bírt.
Lilire pedig tökéletesen passzolt és passzol azóta is minden általánosítás, amit az otthon született gyerekekre mondani szoktak. :D Tündéri, nyugodt baba, aki jól érzi magát a világban,  és alig halljuk a hangját.
Eszik.Sokszor, sokat. Igény szerint szoptatom, és ez ebben a melegben egy újszülöttnél... hát szóval mondhatni, hogy megesik, hogy nincs cicin. :D Legutóbbi mérés szerint például 10 nap alatt 470 grammot szedett föl. Nem mérjük gyakran, elég szépen látszik rajta, hogy nem koplal. Érdekesség: ő az első, akinél a tej-tojás-szója diétát szopi kezdetétől fogva tartom. És ő az első, aki nem lett nagyon durván ragyás két hetesen, és nem hasfájós!!! S ennek köszönhetően ---
Alszik. Képzeljétek, nappal is, éjszaka is!!! Nem cseréli a napszakokat, egyelőre nincs órák hosszat tartó sírás, ami megnehezítené az első heteket-hónapokat. Ez egészen új tapasztalat nekem, eddig hittem is, meg nem is, hogy létezik olyan újszülött, aki tényleg eleget alszik. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyivel könnyebb így a babázás, tehát akinek ilyen gyereke van, az rebegjen sűrűn hálát érte. :)
Minap egyébként meg is kérdezte a zöldségesünk, hogy "ez a gyerek mindig alszik?" Mert hozzá úgy szoktam eljutni, hogy kendőben durmol rajtam a picur. Ilyenkor rendszerint elég nyugodt. :D
Amúgy az utóbbi egy-két héten már nem annyira cicin alszik be, sokkal inkább rám kötve, gimnasztikai labdán rugózva. No, ez mondjuk ismerős már Hajnaltól.
Sír is azért időnként, de nagyon keveset! A házból többen mondták már nekem csodálkozva, hogy olyan, mintha nem is lenne pici babánk, mert annyira nem hallják a hangját. :D Kétségkívül hangosabbak a tesói, és ő meg extra nyugodt baba. Ha valamivel problémája van, akkor is percekig csak igen diszkréten jelzi azt, olyan hangon, amiért kapásból meg kell zabálni. Csak olyankor sír igen felháborodottan, mikor egy-egy nagyobb böfi bántja.
Amúgy mostanság sokkal inkább mosolyog már. :) (Az alábbi képen először sikerült megörökítenem az egyik mókázás közben látott mosolyát!)

Egyre többet vigyorog rám, Nándorra (imádják egymást!), Hajnalra, apára. Meg csak úgy bele a világba. Elégedett gyerek, no. S ma hallottuk az első édes kis kuncogását is, imádni való volt! :)

Hordozásáról is akartam írni. Mondanom sem kell, micsoda jó érzés egy ilyen picur babust kendőben hordozni. És Lili odavan a kendőzésért! Első alkalomtól kezdve teljesen boldog, ha magamra kötöm, nagyokat alszik rajtam elől. Néha persze türelmetlen rajtam is (pl.ha nem ülök elég gyorsan a labdára rugózni :D ), az indulásokért sincs oda, mikor öltöztetem a testvéreit, és sokat hajolgatok. De összességében tökjó neki rám kötözve. :)
Elől keresztben lóg rajtam amúgy a legtöbbször, de mivel már elhagyta a 4,5 kilós súlyt, és egyre nehezebb, gyakran kötöm már hátra is. Ezt még szoknunk kell, de lassanként beérik neki a háton hordozódás is, mivel elég sokat nézelődik már, érdekli a világ.
Ja, vicces véletlen, hogy a kendő, amiben már Hajnal is utazott, s most Lili is, a Lilien Rosenquarz névre hallgat. :) Nem, nem ezért lett a kisebbik lánykánk neve Lili Róza! :D

Szóval az élet Lilivel rózsás és vidám annak ellenére, hogy kissé felfordult a szépen beállt napi rutinunk, és folyton kapkodjuk a fejünket, mert mindenki egyszerre nyíg valamiért... megállás nincs, egész nap körülöttük pörög a gondozó személyzet. :D E héttől már dolgozott Tibor, így egyedül maradtam hármójukkal, de egyelőre még egész szépen bírjuk egymást. :) Az esti altatás a legnehezebb, az még nem nagyon megy egyedül, apa segítsége bizony erősen elkél. Amúgy tényleg nincs mire panaszkodjak; nagyon büszke vagyok rájuk, igazán kerek érzés a három gyerekesség! :)
Hajnalnak a legnehezebb most, azt gondolom... középső gyerek lett a mindenki által állandóan körberajongott leányzóból. Látszik, hogy megviseli a dolog, egy hónap alatt kétszer is megbetegedett. De amúgy nagyon aranyos, imádja a húgát, csak látszik rajta, hogy folyton tesztel minket, szeretjük-e még annyira, mint rég.
Nándor már rutinos bátyus, és ő módfelett odavan Liliért! Ha leteszem valahová a picurt, rögtön ott terem, simogatja, szeretgeti, beszél hozzá. Amikor csak lehet, kéri, hogy tegyem az ölébe.
Sosem fogom elfelejteni, mikor megszületett Lili, s Nándor hazaért és meglátta, azt mondta rá, hogy "olyan az álla, mint egy kicsi barack". Szerelem első látásra! :)

Pár képet még mutatok, aztán majd még jövök többel.

Finisben

Az értünk izgulók megnyugtatása végett jelentkezem egy pár sor erejéig. :)
Babus és én is nagyon rendben vagyunk. Már két éjszakát vajúdtunk szelíden végig; lasssssssan, de biztosan készíti ez a leányka a testemet a megszületésre.
Segítségem is van: a gyerekek apával járják a környéket, s a várost, hogy tudjak a picurral, meg magammal foglalkozni, plusz két fantasztikusan jó fej dúla és egy hasonlóan szuper bába állnak a hátam mögött gondoskodóan, anyáskodva, ha már az igazi olyan messze van...
Közben én sokat tanulok; türelmet és alázatot, hogy el tudjam fogadni, a dolgok nem mindig pont úgy történnek, ahogy azt elgondoltuk.
De hamarosan már itt lesz velünk, ez az egy biztos. :)

Zene, hangulat...

Így vagyok ma... összes hócipőm tele a nagy pocakommal, naaaaaaaaagyon szeretnék már szülni. Körülbelül jól festi le a hangulatomat ez a szám:

Minden nap Anyák napja :)

Nándornál minden nap Anyák napja. :)
Ugyanis ez a drága kópé nap, mint nap meglep egy-egy szál virággal. Akármerre megyünk, akárhol talál százszorszépet, pipacsot, vagy épp trombitavirágot, már ugrik, s szedi. És aztán hozza nekem.
S hát ilyenkor engem persze kanalazni kell.:D
Ez a nagyfiú többnyire nem szavakkal árulja el a szeretetét, a ragaszkodását, ami talán nem is olyan óriási baj. :)

Így vagyunk most

Ahogy ígértem, írok egy kicsit az utolsó hetekről-napokról, hogy mi van velem és pocaklakóval, hogy telik az idő mostanában.
Szóval betöltöttük már a 38.hetet is, és még egyben vagyunk. Ami azt illeti, az utóbbi pár hét nem volt könnyű, sokat idegeskedtem. Parák jöttek-mentek, úgy is, mint "csak töltsük be a 37 hetet, addig ne induljon meg kifelé", meg "legyen meg minden a szüléshez", stb. Aztán szépen lassan meglett minden kellék, és a 37 hét is. :) Voltunk úgy egy hete az utolsó bábatalálkán, ahol is Ági megállapította, hogy nagyjából egy ujjnyira vagyok már nyitva, és eléggé úgy fest a helyzet, hogy nem húzzuk már hetekig. Megbeszéltünk mindent, amit kellett, s elég nyugodt szívvel jöttünk tőle haza. :)
Egyébként türelmetlen hárpia voltam mostanság a gyerekeimmel és a férjemmel, gyakorlatilag másra sem vágytam, csak hogy hagyjon mindenki békén, s lehessek egyedül.
Azért írok múlt időben, mert pár napja sokkal nyugodtabb vagyok, és talán türelmesebb is. És jó is ez így, örülnék, ha ebbe a nyugalomba születne bele a kicsi lányka. :)
Amúgy érdekes és vicces tüneteim vannak vagy egy hete. Minden nap vajúdgatok szép csendben pár órát, azaz jönnek-mennek a kósza, rendszertelen kontrakciók, s amikor lefekszem este aludni, el is múlnak rendre. Nem bánom, legalább szépen előkészíti a sok jósló a terepet egy gördülékeny szüléshez!
Az éjszakák egész nyugisak, többnyire sikerül viszonylag kipihenten ébredni reggelente.
A legzavaróbb dolog így az utolsó egy-két héten a sok-sok combtőgörcs. Elég fura az egész, nem rémlik, hogy első két várandósságom során lett volna ilyen. Megyek ide-oda, intézem a dolgaimat, aztán egyszer csak beleáll a görcs a combtövembe úgy, hogy fel kell kapjam a térdem hasig pár másodperc erejéig. Mindig a bal oldalon. Elég vicces látvány lehetek ezzel mondjuk az utcán... Valószínűleg a baba nyomhat valami ideget, hiszen nagyon-nagyon lent van már őnagysága.
Ja, és még egy humoros újdonság: vagy másfél hete szinte csak nyers koszton élek. Tudniillik az van, hogy amikor eszem valami főtt/sült ételt, rosszul vagyok tőle órákon át!! Ólomnehézzé válik mindenem, álmos leszek, hányinger tör rám. Tisztára belassulok, mint valami rossz drogos. :O Ezek így együtt nem annyira viccesek, így aztán inkább hagyom a dolgot, és eszem egész nap friss gyümölcsöt, zöldséget, magvakat, csírákat. És ezektől nem hogy nem vagyok rosszul, hanem tiszta energikusnak érzem magam! Evés után nem jön az elálmosodás, nehéz gyomor, egyszerűen csak energiát kapok a nap folytatásához!  Nem tudom, meddig marad ez, hogy őszinte legyek, nem terveztem mostanság nyers-vegánságra való átállást. :O
A gyerekeknek, és Tibornak persze főzök-sütök, ők nagyjából annyit érzékelhetnek ebből, hogy sokkal több itthon a friss zöldség-gyümölcs, meg mindenhez van saláta. :) Ja meg azt, hogy folyton turmixolok valami rémes színű löttyöt (lásd: zöld smoothie). :D
Hát kábé ennyi, most más nem jut az eszembe.
Várjuk már a babát nagyon. :)

Allergia és nyers növényi tejek

Múlt hétvégén a gyanú bizonyosságot nyert: Nándor allergiatesztje megmutatta, hogy bizony jó, hogy elhagytunk ezt-azt az étrendünkből. Nagyfiúnk közepes mértékben allergiás ugyanis tejre (és származékaira), tojásra, szójára, búzára, földimogyoróra és dióra. Hát, első és második hallásra kicsit megrémültem (leginkább a búzától), de azóta fejben kezdem helyrerakni a dolgokat, és így már sokkal szebb fényben látom a jövőt. :)
Egyrészt azért, mert a nagyjából másfél hónapja folyamatban lévő nulldiétánknak már most érzékelem nála az eredményét: kezd lenyugodni, kevesebb a pörgés, a nagy kiakadás, a Hajnal irányába történő durváskodás. Nyilván ha a búza és társai is kitisztulnak, még jobban fogja érezni magát.
Amúgy meg azok után, hogy átgondoltam, mit és hogyan is eszünk ezen túl, arra jutottam, hogy csupa-csupa jó dolgot hozhat nekünk ez a diéta. Sokkal kevesebb "gyors kaját" fogok tudni csinálni/venni (bár eddig sem vittem túlzásba), több mindent készítek saját kezűleg. Abból kiindulva, mit "szabad" ennünk, az élő ételek fogyasztását látom a legjobb iránynak. Úgyis jön a tavasz, s vele a sok friss, hát arra fogok törekedni, hogy minél több vitaminnal és élettel teli zöldséget, gyümölcsöt együnk feldolgozva vagy anélkül. Szerencsére a gyerkők nyitottak erre, szívesen eszik a friss, nyers dolgokat is. :)
Amikor meg olyanjuk van, hát kapnak húst is: Nándor rendszeresen rájár az apja kedvenc kolbászára, Hajnal pedig újabban sonka-hívő lett. Azt hiszem, bizonyos keretek között ez teljesen belefér az életünkbe. (S persze gondosan utána járok, milyen felvágottat hozok haza, nem egyszerű ám szója- és tejfehérje menteset találni!)
A lényeg talán, hogy bizakodó vagyok, menni fog ez nekünk! :)  S ha szépen tartjuk magunkat az előírtakhoz, pár év után ki is nőhetik a gyerekek az allergiákat!

A nulldiéta a legtöbb ez utat járó ember életébe behozza a növényi tejeket. Én is sokat fogyasztottam belőlük régebben, ízüket is szerettem, meg hát nem akartam túlzásba vinni a tehéntejet sem... igen ám, de nem valami olcsók ezek a cuccok. Literenként 550-750 Ft között mozog az áruk, plusz mindig cipelgetni őket sem olyan egyszerű.
Egy időben volt gabonatej készítő gépünk, szuperül működött, de Nándor nem itta meg azokat  a tejeket. Eladtuk.
S most, végre, rám talált a számunkra optimális megoldás!! Nyers tejek elkészítésének receptjeit linkelték egy mamamis topikban, nekem megtetszettek, rögtön nekik is ugrottam.
Az eredmény? A boltival ízre minimum felérő gabonatejek sokkal olcsóbban, egyszerűen elkészítve!! :) Annyira örülök most ennek, hogy alig tudom írásba önteni. És még komoly eszközparkra sincs szükség a mókához, én egy 180 w-os botmixerrel készítem a tejeket!
Linkelem a kedvenc receptjeimet, ezeket mind elkészítettem már, és tekjesen jól működnek!

Nyers zabtej:
http://www.fittnok.hu/nyers-zabtej-es-zabtejszin-valodi-zabbol

Nyers rizstej:
http://www.fittnok.hu/valodi-finom-ihato-nyers-rizstej-barnarizsbol

Kókusztej:
http://www.fittnok.hu/kokusztej

Próbáljátok ki, megéri! :)

Terhesen

Nem rajongok ezért a szóért, a várandósat sokkal szebbnek érzem. :)
De be kell valljam, az utóbbi egy-két héten terhes lettem. Nem tudom, a baba nőtt-e nagyot, vagy csak én, minden esetre egyre nehezebbnek érzem magam. A pár héttel ezelőtti frissességem és (viszonylagos) fürgeségem már a múlté. Nehezen hajolok, lassabban menetelek, már háromszor is meggondolom, fölkeljek-e a székről...
Oké, végül is mit csodálkozom, ez már a harmadik trimeszter. Csak épp még vagy 13 hét hátra van, ami idő alatt továbbra is el kéne lássam magunkat valahogy. Jó, nem panaszkodom, mert amúgy semmi bajom, továbbra sem szúr, éget, fáj semmi, a hasam sem keményedik annyit, mint Hajnallal ez időtájt.
Csak kicsit zavar, hogy miközben én pörögnék a szokásos tempómban, a testem már lassanként visszafog.
Vajon eljött az ideje annak az (egyre fokozódó) befelé figyelésnek, ami a várandósság utolsó részének egyik fő feladata? S amit még ha nagyon akarok, sem tudok kikerülni?
Fura élmény lesz ez így tavasszal, amikor amúgy (végre!) minden a kifelé fordulásról fog szólni. :)
Másrészt meg tulajdonképpen teljesen helyén való a dolog, hiszen ez a baba is megérdemli, hogy figyeljek rá idebent is. (Gondolom, nem kell részleteznem, hogy két kinti gyermekünk mellett mennyi energiám maradt a várandósság mélyebb megélésére eddig... szegényem, csak nő a hasamban, mint a gomba, na majd idekint bepótoljuk. :) )

Alkotás

Mostanában nagyon szeretjük Nándorral (meg Hajnallal is egyre inkább) a kreatív foglalatoskodást. A festés volt a nagy kedvenc mindig is (mondjuk minden nap nem kerül elő), de nagyon sok ollózás, rajzolás, gyurmázás is hozzájön ehhez. Egyebek mellett. :)
Szóval tegnap és ma nagyon jót gyurmáztunk együtt! :)
Őszinte leszek: még nekem is nagy élmény volt a gyúrás! Szép, színes gyurmákat vettünk meg kaptunk, és ahogy kézbe vettük, már szárnyalt is a képzelet mindannyiunk részéről.
Nándor például sok-sok hóembert készített. Nem is akármilyeneket ám! Volt apa- és anyahóember, meg sok gyerekük, ja és mindannyian szoknyát hordtak. :D A végére voltak vagy tízen, jól mutattak nagyon! A legszebb látvány persze nem az elkészült hóember-tömeg volt, hanem a fiunk koncentrációja, amivel gyúrta őket. Teljesen belefedkezett a dolgába!
Hajnal első sorban darabolt; számára úgy tűnik a gyurma minél apróbb részecskékre szedése okoz örömet ebben a játékban.
Én meg nem annyira konkrét dolgokat készítettem, sokkal inkább csak élveztem az érzést, ahogy alakul az anyag a tenyeremben, nagyon erőteljes, elemi ls felszabadító volt ez így. Néha a legváratlanabb irányból kapjuk az olyan élményeket, amelyek emlékezetessé teszik végül a napot, nem? :)
Az alkotás végül vad almazabálásba fordult, és utána mindenki elégedetten hagyta el a terepet.

Hozok pár képet, hát ilyen volt, s még ilyenebb. :)

Magunkról

Már egy ideje célozgat rá kedves férjem, hogy valahogy nem produkálok mostanság új írásos bejegyzéseket. Hát, szánom-bánom, így van, egyszerűen nem visz rá a lélek. Pörögnek a napok, reggel öltözés-kaja-ovi, délelőtt főzés-házimunka-stb., délután a két gyerkő mellett nem nagyon gépezek, este meg... lustulok. :) Vacsorázok, zuhany, olvasás, horgolás, esetleg némi beszélgetés vagy filmnézés Tiborral... hát kábé ennyi fér bele az energiáimba (vagy még ennyi sem, mert mondjuk altatáskor kidőlök).
Pedig amúgy lenne miről írni.

Hát akkor a lovak közé csapok...
Nándor egyre rutinosabb, okosabb ovis. :) Óvónénijei szerint teljesen jól beszokott, tudja és érti a szabályokat, otthonosan mozog odabent a többi gyerek között. Mondogatja ugyan időnként, hogy ő csak velünk szeretne lenni (ezt valahol természetesnek veszem), meg ne induljunk el (reggeli macera ugyebár), de összességében azt látom rajta, hogy igényli és szereti az ovit. Mivel Waldorfba jár, egyre megyek érte minden nap, és ez nem baj. Sőt. Nyilvánvalóan teljesen lefárasztja a csak délelőttös ovi is! Többnyire persze jó értelemben, de ebből azt szeretném kihámozni, hogy úgy látom, ennyi kell, és pont ennyi az elég neki. (Igazából elképzelnem is nehéz, hogy bírják az egész napozást az államikban, mikor naponta látom az amúgy nem kevéssé aktív gyermekemen, mennyire fáradt...)
Délutánonként többnyire már nem nagyon megyünk el itthonról, csendes játék, kreatívkodás, olvasás, sütés-főzés a program, és ez így tökjó mindannyiunknak. Meglepő módon kicsit sem hiányoznak a több órás játszózások (nekik sem)! :)
Nándor amúgy eszméletlenül fejlődik, a gondolkodása hihetetlenül árnyalt, alig bírom követni a kérdéseit, mindenre kíváncsi. Nagyon-nagyon okos. Remélem, lassanként érzelmileg is eléri azt a magas szintet, amit agyilag hoz. Bár semmi komoly gond nincs e téren sem, szerintem egy ennyi idős gyerek tipikus sajátosságait hozza... csak az nehéz nála, hogy az agyi fejlettségét tekintve az ember hajlamos mást várni viselkedésben (pl. dacosság/szófogadás), mint ahol éppen tart. Számomra ez napi többször átgondolandó dolog, azaz hogy azért, mert olyan okos, ne várjak tőle felnőtt viselkedést, belátást.
Egyébként sokat változott az utóbbi hónapokban. Kézügyessége ugrásszerűen fejlődött, ügyesen bánik ollóval, késsel, egyre változatosabban, részletesebben rajzol (bár továbbra sem ez utóbbi a kedvenc foglalatossága). Mozgásán csak ámulok: szabályos artista mozdulatsorokat produkál, nagyon bátor és ügyes, profin kontrollálja a testét, ha urgrabugráról van szó. :)
Ja, és továbbra is rajong mindenért, ami technika és szerelhető. :D
Ragaszkodó, és (többnyire) nagyon kedves velünk és Hajnallal is, időről-időre kifejti, mennyire szeret minket. :) Persze a húgát szokta piszkálni, megvannak a tipikus napi meneteink, kis csatáink... gondolom, ezeket minden kedves több gyerekes blogolvasóm ismeri (pl.rögtön azzal akar játszani, amihez épp a tesója kezdett, stb.). Nem mondom, hogy mindig sima idegekkel viseljük a műsort, de majd csak jobb lesz. (Vagy: ahogy elnézem az idősebb gyerekekkel rendelkező ismerősöket, hááááát...)

Hajnal kész kis nő! Táncol, énekel, imád mindent, ami szép. :)  Ő is profin hozza a korára jellemzőket, lásd: két hónapja belementünk vele is a dackorszakba. Hát, nem mondom, a mi kis cuki, ennivaló leánykánk azóta időnként elég komoly kihívást jelent. :D Kezdve a nem-nem-nem rohamokkal (ezeket ismerem már), folytatva a sikítós-remegős óriáshisztikkel (ezek újak!)... s ki tudja, mi jön még? ;)
Egyébként természetesen továbbra is cuki és ennivaló, csak már nem az egy éves verzióban (nahát!).
Énekel, mindig, mindenhol. Szerintünk zseniális. Dalkincse valahol ötven körül lehet, és szinte minden nap hozzátanul egy-egy újat. (Látni kell, ahogy tanul!! Miközben énekelek, ő feszes arccal figyel, csak a szája mozog --- memorizálja a szöveget!) Teljesen pontosan énekel egy rakás dalt, mind szövegre, mind dallamra és ritmusra nézve. És újabban variál!! Azaz például lapozgatja a kedvenc daloskönyvét , adott oldalon a rajzhoz párosuló dal szövegét pedig az éppen aktuális kedvenc dallammal énekli, s ha a ritmus nem stimmel, úgy alakítja, hogy kijöjjön! Nehéz ezt szóban átadni, hallgatni viszont akkora élmény...!
Rajzolni is imád, a különféle rajzeszközeinket bizony ő használja többet, nem a bátyja. (Mondjuk ez nem lep meg, én is imádtam rajzolni gyerekként, míg fiútesóim nem pont ebben jeleskedtek.)
Játékok között komolyabb figyelmet a plüss állatoknak, s a dupló-jellegű építőknek szentel, ügyesen kreál tornyokat, kerítéseket. Amúgy mivel tele vagyunk "fiús" játékokkal, persze teljesen otthonosan mozog a favonatok, autók között is, ezeket is nagyon szereti.
Olvasni imád még: lapozgatja a könyveket, hangosan mesél közben, és az adott szereplőkkel társalog, pl.: "Öltözzünk! jössz hátamla, Babóca?" :D Meg kell zabálni, komolyan.
Ja, beszédfejlődés: szépen ragoz már, teljesen épkézláb mondatokban fogalmazza meg már többnyire, mit szeretne. Pl. "Szeletnék enni/szeletnék zenét hallgatni", stb.
Sokszor mondja, kiket szeret. :) Hosszú a sor, nagyjából így szokott szólni, hogy: "Szeletem a anyát. Szeletem a Bándolt. Szeletem a apát. Szeletem a nagymamát. Szeletem a nagypapát. Szeletem a Misit. Szeletem a Ákost (kedves dúlám kisfia, első szerelem!)." És így tovább.

A szoptatást nagyon szépen lezártuk, már egyáltalán nem említi, csak ha lát valakit cicizni. Altatása mostanság vagy ágyban, énekléssel/meséléssel történik, vagy oviba menet az esernyőkocsiban. (Igyekszem kevesebbet hordozni, mert a hosszabb háton alvások sajnos nekem már nem férnek bele...)

Gyerekeim apja keményen állja a sarat a munkahelyén és itthon. Hála az égnek, normális helyen dolgozik egész jó munkahelyi légkörrel körülvéve, munkáját elismerik és díjazzák. Ha minden igaz, hamarosan pár napra külföldre szólítja a kötelesség! :)
Ha nem is minden este, de gyakran vesz részt az esti rutinunkban, ő szolgáltatja a fiunk székely monda adagját :) , hétvégenként meg az olyan mozgósabb programokat, amelyek már nem passzolnak az állapotomhoz (pl.korcsolyázás). Ja, és artistáskodik Nándorral, na az a kedvencem!
Mivel énekelni is szeret, Hajnal gyakran befogja őt is kezében a daloskönyvvel. ;)
S elévülhetetlen érdeme, hogy hormonfröccseim  hullámain is próbál szörfözni, néha már sikerül is. :D


Én meg élem a kismamák boldog, gondtalan életét. :) Immár egy 22 hetes (vélhetően) kislány lakik a hasamban, aki aktívan mocorog, és szép nagy hodályt növesztett már magának. (Sajnos pocakfotókkal nem állok túl jól, azaz khm, egy sincs... igyekszem pótolni!) Semmi különöset nem tudok mondani szerencsére, minden a legnagyobb rendben van, egészségesek vagyunk, semmi nem fáj sehol. Még a tipikus symphysis-fájdalom sem ért utol, ami pedig ilyenkor már mindkétszer megvolt eddig. Remélem, még sokáig felém sem néz! Csípőfájdalom nélkül szebb az élet, no. :)
Egyetlen terhes-bosszúságom az egészségüggyel, a terhesgondozás kacifántos működésével függ össze, de ezt már úgyis tudjátok.

Természetesen otthonszülésre készülünk, végre-végre kimondhatom, hisz kedves bábánk már legálisan, engedéllyel végzi áldásos, pótolhatatlan munkáját!!! Most már nincs más hátra, mint (egy halom egyéb követelménynek megfelelve) szépen kihordani az egészséges, tökéletes, jól fekvő, nem túl nagy babánkat a 37.hétig, és akkor remélhetőleg harmonikusan, háborítatlanul, apja és testvérei körébe születhet a legkisebb kincsünk.

Búcsúcsúzom a szoptatástól...

... immár másodjára. De ezúttal másképp - szépen, lassan, harmonikusan.
Leírom hát, hogyan alakult szoptatásunk története Hajnallal.
Kezdetben, az első pár hónapban úgy tűnt, ő nem lesz olyan cicifüggő, mint a bátyja. Persze szeretett rajta lógni, de nem állandó jelleggel, napi kismilliószor. Már-már elbíztam magam, aztán nem jött be a dolog, tudniillik, erőteljes ragaszkodást épített ki ő is a melleim irányába. :D Így aztán igény szerint (értsd: minden nyikkra) szoptattam egészen másfél éves koráig, azaz olyan nyár közepéig.
Akkor kezdett nekem sok lenni a dolog.
Kemény menet volt átírni a betáplált belső programot, miszerint "jó-anya-három-évig-szoptat-minimum" (ezt persze csak és kizárólag magamra értettem mindig is!!). Rá kellett jöjjek, hogy bármennyire szeretném, nem én leszek ez az anya, mert nekem a nagyjából két év az, ami harmonikus és boldog tud lenni, ennyit tudok adni tiszta szívvel.
Szóval nyár közepén elkezdtem a kisasszonyt leállítani a napi 73582164 szopiról, és megpróbáltam tartani a minimum két órás közöket.
Először nagyon rosszul viselte, óriási könnyhullatások közepette követelte a jussát. Aztán pár hét után beálltunk a három órákra, majd szépen lassan a napi kb. hat alkalomra. (Éjjel nem korlátoztam.) Ősszel, mivel bekopogott hozzánk harmadik gyermekünk, és várandósan nem igazán szeretek már szoptatni, további ritkításba kezdtem: már csak elalváskor és ébredéskor kapta a cicit.
És ez egész addig ment, amíg egy fogzási etap után elegem nem lett a végenincs éjszakai cicitépázásból. Akkor összeállt bennem a kép: nem szerettem volna, hogy úgy, mint annak idején Nándornál beteljen a pohár, és egyik napról a másikra, elvágólag napi párról nullára redukáljam a cicizést. Úgy éreztem, most már inkább a bennem lakó új életkének van nagyobb szüksége a testemre, az energiáimra, s le kéne álljunk. Csak ugye első trimeszteres fáradsággal, álmossággal küzdve rettegtem az előre látható virrasztós-ringatós éjjelektől, hisz minden perc alvásra szükségem volt... tudtam, hogy itt a történetünk vége, de nem láttam, hogyan tudnánk úgy befejezni, hogy az mindenkinek jó legyen.
És akkor valahonnan megérkezett a megoldás. :) Egyszerűen olyan három hete elkezdtem azt, hogy nem hagytam már a cicin bealudni - kapott valamennyit, pár percnyit, majd énekléssel-meséléssel próbáltam tovább altatni. Nem mondom, hogy teljesen simán ment, voltak próbálkozásai, kicsit erőlködött, hogy többet akar. De szépen lassan hozzászokott az új rendszerhez, és egyre gördülékenyebben ment az altatás. Tiszta szerencse, hogy ennyire odavan az éneklésért, mert a dalok segítségével egész gyorsan le tudom nyugtatni, és alvás közeli állapotba tudom hozni. :) Ja, és kapott egy aranyos alvós marokmanót, kedves Nati barátnőm keze munkáját, ami igazán jó kis morzsolgatnivaló lett.
Szóval lassan egyre szebben mentek az altatások, már csak pár másodpercig kapott cicit a dalolás előtt, és az éjszakai nyűgösködések, felsírások is ritkultak. Első átaludt éjszakáinkon is túl vagyunk már.
És ma este volt az első olyan elalvás, amikor nem kért szopit.
Vizsgálom magamban, milyen érzés ez... és azt találom, hogy teljesen kerek. :) Lassan, fokozatosan búcsúzunk a szoptatástól, nem voltak hosszú, átsírt éjszakák, egyszerűen sokkal gördülékenyebb és természetesebb most így, mint Nándornál volt. Persze másik gyerek. Meg én is más lettem. Bárcsak a drága kópé nagyfiammal is ilyen kerek lett volna...
Mindenesetre nagyon örülök, és hálás vagyok, hogy ezúttal így alakult. :)

Bátor Nándor

Sokszor vagyunk mérgesek Nándorra a hihetetlen keményfejűsége miatt, hogy csak azért is, már megint mi hajmeresztőt produkál? Mikor mondtuk, hogy nem kéne?!! Miért ugrál a csúszda tetejéről? Meg úgy általában mindenhonnan? Tényleg égnek áll a hajam időnként attól, hogy mennyire nem fél dolgoktól.

Ma délután viszont nagyon-nagyon büszke voltam rá. :) Mert határtalan bátorságát az első komolyabb fogorvosi kezelése alatt is megmutatta. Sajnos tömni kellett az egyik zápfogát, és ez nem az utolsó... már vagy négyszer voltunk nála Nándorral, és Huba úgy tűnik, rászolgál jó hírére. Bárcsak ilyen fogorvosom lett volna gyerekként! Akkor talán nem rettegnék most így ettől...
Szóval az eddigi látogatások alkalmával mindig csiszolgatta-tisztogatta a problémásabb helyeket, semmi durvább beavatkozás nem történt. És közben mindig mindent magyarázott, mutatott, és Nándort egyszer sem érintette rosszul, amit csinált vele.
Engem igazából meglepett a mai, nem számítottam erre (talán jobb is), és izzadó tenyérrel izgultam végig Nándor mellett azt a kb. öt percet, amíg Huba tisztogatta, s tömte a fogát. Fogta a nyálcsövet, fiunk kezébe adta, hogy erre figyeljen, jó alaposan elmagyarázta, mivel mit csinál, sőt, több esetben hagyta is, hogy Nándor kipróbálja az adott eszközt. :) (No ez persze naaaagyon tetszett neki!!) És Nándor az egész idő alatt hősiesen tátotta a száját, meg sem moccant, egyszer sem jelzett, hogy álljanak le. Teljesen együttműködött mindenben, szerintem felnőtteket megszégyenítő komolysággal.
Esküszöm, én jobban izgultam, mint ő. :DDD
Olyan boldog vagyok, hogy ő ezek után sem retteg a fogorvoslástól! Én nem mondtam neki (és nem is fogom), hogy az a két tömés, amit eddigi életemben elkövettek rajtam, mennyire fájt, nem akarom elültetni a fejében, hogy ez a dolog borzasztó is lehet.
És hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen orvoshoz járhatunk vele, ha már egyszer szükség van rá.

Ovis nagyfiú

Nándor elkezdte az ovit! :)
Igaz, még csak két napon vagyunk túl, azaz kb. 2x1,5 óra udvari játékon, de eddig igazán jó élmény neki az oviba járás! Hétfőn még a környéken voltunk Hajnallal, ma pedig ott hagytuk, és nagyjából föl sem tűnt neki, hogy elmentünk. :) Az egyetlen baja mindkét napon az volt, hogy el kellett indulni haza. Márti, az egyik óvónéni ma búcsúzáskor azt mondta neki, hogy látja, mennyire szeretne már igazi ovis lenni, így holnap maradhat a mesére is (azaz zárásig).
Örülök nagyon, olyan jó érzéseim vannak most! :) Felszabadító a tudat, hogy teljesen megbízom azokban, akikre Nándort mostantól minden nap bízom.
És büszke is vagyok erre a kedves, okos, akaratos, csupa energia kópéra, hogy első perctől oldottan vegyül a gyerekek közé. Azt hiszem, a közösségbe járásnak nála már valóban elérkezett az ideje.
Izgatottan várom, hogy alakulnak a továbbiak... mi lesz, ha az első pár izgalmas napnak vége, megmarad-e a lelkesedése azután is... tele vagyok kérdésekkel, s kíváncsisággal, hogy vajon mit hoz majd ki drága elsőszülöttemből az óvoda.

Csak röviden erről-arról :)

Megőrülünk a hőségtől. Gyerekek folyton nyígnak, én meg idegbajos, álmos, szédelgős vagyok. Ajjj, legyen már pár fokkal hűvösebb!
Várjuk az ovit. Nándor bárkinek, aki kérdezi, nagy büszkén számol be arról, hogy ősszel megy már oviba, és neki lesz a legkedvesebb óvónénije. :) ((Engem meg esz a kíváncsiság, hogy alakul majd a beszokása.))
Ha minden jól megy, pénteken leutazunk az Őrségbe. Várom. Igazából most tudatosult bennem, hogy egész nyáron nem voltunk, és hogy nagyon hiányzik. Szóval nekivágunk együtt a nagy utazásnak, apa-anya-gyerekek, juhéjj! :D
Hajnal hihetetlenül ügyesen énekel, aki csak hallja, csodálja. És nem hiszik el nekem, hogy csak 21 hónapos. :D Vagy 25-30 dalt csicsereg tisztán, ritmikusan, saját szövegezéssel. ;) Népdalok, gyerekdalok, Gryllus Vilmos dalocskák, Palya Bea... színes a kisasszony dalkincse.
Ja, és egy hete megindult nála a beszéd is hirtelen. Napról napra tanul új szavakat, amiket rögtön jól alkalmaz. Az utóbbi napok termése pl.: golyó, kumpli, azsola (mazsola), szőlő, busz, kocsi, autó, könyv, kösz, zele (zene), inni, toljad, akajom, ninc (nincs), szejetem, indulom, fogolaj, pelus. Ami mellett nincs zárójel, azt egészen tisztán ejti.

Hát ilyenek vannak... egyébként meg általában elmondhatom, hogy szinte minden szép és jó, sok vidámság, boldog perc és élmény jutott nekünk mostanság. Hálás vagyok a sorsnak azért, amink van, s legfőképp, hogy egymásnak vagyunk.

Gondoskodó

Nándor szívmelengetően gondoskodó bátyus lett mostanra. :)))
Imádom, ahogy próbál kedvében járni Hajnalnak; kínálgatja mindenből, eteti-itatja, hintáztatja, játékot visz neki.
Nekem is sokat segít. Amikor nem tudok szaladni, hogy Hajnalt mondjuk levegyem a székről, ő odamegy, átkarolja, és így emeli le. Vagy épp utána szalad, ha elcsatangol. Vagy kinyitja az ajtót nekünk, mikor esernyőkocsival megyünk. Vagy amikor szeretném leimádkozni a ciciről a lányt, a bátyja játékot hoz neki, hogy elterelje a figyelmét. :D
Most éppen beteg Hajnal, elkapta a nyavalyát, ami Nándoron tombolt pár napja. Fáj a pocakja, böfög, lázas, hangulata eléggé sírós. És ez a drága nagyfiú -látnotok kéne!- mindent megtesz, hogy jobb kedvre derítse! Bolondozik, játékokkal halmozza el, hintázásra próbálja rábírni.
Annyira megható! Ilyenkor elfelejtem az összes csínyét rögtön. :)

4 éves

Nándor szombaton töltötte a negyedik életévét.
Így utólag kívánok Neki itt is áldott, boldog szülinapot! :)))
Kapott sok ajándékot, még több ölelést, együtt barkácsltunk Neki koronát a jeles napra. :)
Nehéz elhinni, hogy már ekkora nagy kisfiunk van... aki ősztől óvodába megy, kétjegyű számokat olvas, döbbenetes kérdései vannak (tegnapelőtt: mi az a filozófia? :D), és persze egy négyéves összes akaratával rendelkezik.
Köszönjük, hogy vagy nekünk, Nándor! :)

Majdnem ovis :)

Remegő kezekkel gépelem be e sorokat, mert millió érzelem, gondolat és benyomás kering bennem annak kapcsán, hogy Nándor óvodás lesz. Bizony, a mi kicsinyke kópénk életének hamarosan lesz egy része, melynek már nem leszünk olyan magától értetődő módon részei, részesei... a fiunk lassan négy éves, és ősztől óvodába megy!
Nagy álmom látszik megvalósulni, mert felvételt nyert a Kispesti Waldorf Óvodába! Már jó ideje jártunk ide baba-mama foglalkozásra ("kisoviba") heti egyszer, és  Nándor megszokta, megszerette a helyet, a gyerekeket, a szokásokat, a Waldorf pedagógia egyes elemeit. Engem egyre erősebben húzott ide a szívem, hétről-hétre nehezebben tudtam elképzelni, hogy a fiunk máshová járjon, ha ide is lehet... igaz, hogy lehet-e, annak komoly feltételei voltak/vannak. Ezek közül azonban az egyik központi megoldódott, hiszen felvették!! :)))
A többi pedig hiszem, hogy szintén megoldódik, ha tényleg itt a helyünk. (És szerintem igen!)
Ma utolsó alkalommal voltunk a baba-mamán, ahol Nándort szépen elbúcsúztatták. Ma őt ünnepeltük, énekeltünk neki, és kapott búcsúajándékot is. Megható volt az egész!
Baba-mama után pedig kezdetét vette a "beszoktatás", azaz Nándor először vendégeskedett az ovis csoportok udvari játékán! (Meg kell jegyezzem, hogy ezt már nagyon várta!! Minden nap meg kellett számolnunk az ujjain, hogy mennyit kell még aludni, hogy együtt játszhasson az ovisokkal!)
Mivel kicsit fáradt volt (rossz éjszaka, korai kelés), döcögősen indult a dolog, inkább az óvó nénit nyaggatta, mint a gyerekeket. :D De aztán egy idő múlva megjelent az ő barátkozós természete; feloldódott, és vidáman hancúrozott együtt a többiekkel! Mikor elbúcsúztunk a végén az óvó néniktől, kicsit el is szomorodott, hogy nem maradhat még. Jól sikerült hát az első kinti játék! :)
Május végéig heti egyszer hasonlóan fog vendégeskedni. Utána meglátjuk, hogyan tovább; gondolom attól függ a "beszokás" üteme, hogy mennyire érzi majd otthon magát az új környezetben. Az biztos, hogy ő már nagyon szeretne ovis lenni, bemenni az óvodába, és ott is együtt játszani a többiekkel.
Azért aranyos volt nagyon, hogy miután hazaértünk, azt mondta, nem akar elbúcsúzni a kisovitól. Tovább szeretne járni oda is, nagyon megszerette Zsuzsát (ő tartja ezeket a foglalkozásokat). Megértem őt, de nem féltem, mert egyfelől többen a kisoviból vele együtt vendégeskednek már heti egyszer, tehát 1.: lesznek ismerősök, 2.: fél perc alatt ismerkedik egyébként is. :) Ma délelőtt is már több kisfiú úgy búcsúzott tőle, hogy a nevén szólította!

Nagyon boldog vagyok a tudattól, hogy ha minden igaz, Nándor olyan közegbe járhat majd nap, mint nap,  ahol igazi értékeket kap. Szerető (és nem nyesegető!) gondoskodást, igazi, személyének szóló odafigyelést; ahol temperamentumához passzoló tevékenységekkel ismerkedhet, meg hagyományokkal, átitatva mindez az antropozófia szellemiségével.

Száz szónak is egy a vége: örömmel, izgatottan várjuk a folytatást!

Testvérek jóban-rosszban

Testvéri szeretet, illetve testvérféltékenység... ezeken gondolkodom sokat mostanság.
Nálunk úgy van, hogy Hajnal minden körülmények között imádja Nándort. Felnéz rá, lesi, mit mond, mit csinál. Sokszor sír utána, ha kimegy a szobából. Egyértelműen és erőteljesen kötődik hozzá. :)
Nándorral már kacifántosabb a helyzet. Ő is imádja Hajnalt, az biztos. Mikor altatom, bármennyire is zavarja a húga kurjongatása, mászkálása, mégis sírva követeli vissza, ha valaki kiviszi. Mindig kínálgatja az ételéből. Nagyon-nagyon aranyosan tanítgatja; hosszú percekig magyaráz neki dolgok működéséről, megmutatja, kezébe igazítja. Sokszor előfordul, hogy ha Hajnal sírva fakad, ő rögtön ugrik, és elkezd bolondozni neki, vagy játékot visz, és azzal vidítja fel. Utána persze nagyon büszke magára! :))) Igazi gondoskodó bátyus tud lenni, és ilyenkor én olyan boldog vagyok!
Máskor meg... figyelmetlenül fellöki, túl erőteljesen bújik játékból, vagy oda- odacsap neki, pl. kezére, ha szétrontja a játékát. Amit amúgy teljesen megértek, persze, hogy idegesíti a dolog, de miért csap a kezére??? Mi soha nem ütöttük őt! Kitől tanulta, miért csinálja? Vagy ez ösztön? No ilyenkor kétségbe esek. És már kismilliószor átbeszéltük a dolgot, hogy miért nem bántunk így senkit, végképp nem a testvérünket, de mintha nem akarna átmenni... túl vagyunk soooook türelmes odaforduláson, erélyes rászóláson, ilyen-olyan büntetéseken (bár utóbbiban egyáltalán nem hiszek, de már egyszerűen nem tudom, mitévő legyek??). És semmi nem hat.
Volt, aki azt mondta, hogy vége lesz ennek a tesóbántalmazásnak, csak túl kell élni... de már olyan jó lenne, ha nem kéne emiatt balhéznunk naponta.
Várom a tapasztalataitokat, szerintetek mi jön be?

Fejlődünk

Hajnal vagy egy hete új mutatványt gyakorol irtó lelkesen: a guggolásból, kapaszkodás nélküli felállást! Annyira édes, ahogy erőlködik, kb.olyan hangokat ad ki, mint egy súlyemelő... aztán sikerül neki, néz ránk vigyorogva, és nagyon büszke magára. :D Mi örülünk neki, ő meg kacagva visszahuppan a földre. :D Meg kell zabálni!!
Nándor pedig egyre okosabb, ügyesebb, kedvesebb nagyfiú! Szinte mindent maga akar csinálni, kezdve minden ajtó (kulccsal!) nyitásától a mosogatásig, mindent!! Szabályosan megsértődik, ha segíteni merek, amikor nem kéne. Amikor meg mégis kell, mondjuk fáradt, akkor persze kéri. De ez elég ritka. :)
Hogy miket mond, az hihetetlen, olyan agya van, hogy kicsit félek, mi lesz itt pár év múlva??? :D
És aminek most a legjobban örülök: mintha lecsengőben lenne a tesóféltékenység is! Mostanában nagyon kedves, aranyos Hajnallal, sokszor igyekszik megnyugtatni, mikor sír, ölelgeti-puszilgatja, játszik vele, mutatványokkal szórakoztatja... szóval kedves, szerető bátyus. :)
Persze vannak sötétebb napjaink, de ezzel a két gyerekkel boldogság együtt élni, az nem vitás. :)