Babahordozó hét összefoglaló

Lement a NBH, csak röviden írok, a többit a képek elmondják. :) (Önző módon csak minket ábrázolókat válogattam, de hát rólunk szól ez a blog, nem? :) )
Szóval rengeteg érdeklődő volt, sok-sok mamami, sok kengurus, akik így lehetőséget kaptak, hogy kipróbáljanak jobb hordozóeszközöket, meg aminek külön örülök, hogy nagyon sok pocakos kismama is jött, és kötözött! :))) Hordozós tanácsadóként véééégre kielégíthettem valamelyest a bennem tomboló segíteni akarást, szuper érzés volt látni az elégedett, boldog anyákat és babákat!!
Nándi többnyire Apával volt, mikor én tanácsadtam (Neki ismét ezer köszönet ezért ((is)) ! ), a tömeg nem zavarta, sőőőt! Végre olyan mozgalmas napjai voltak, amilyenre mindig vágyakozik. :)
Csodás hét volt, már most várom a 2010-eset!
A képekért köszönet Melindának és Eszternek!

Hordozós divatbemutató

Tegnap, azaz hétfő délután volt az idei NBH számunkra első olyan izgalmas programja, amin részt vettünk.
A helyszín, a Kesztyűgyár sokkal tágasabb bár, mint a tavalyi, de még így is alig fértünk el a sok-sok hordozó szülővel, babával, kíváncsi látogatóval!! :) Annyira inspiráló volt! Igaz, a nagy meleg és a tömeg miatt nehéz volt szusszanásnyi levegőhöz jutni, de a hangulat tényleg kárpótolt minket ezért.
A divatbemutató elég pörgősre sikeredett, Nándit háromszor is végigvittük a közönség előtt, csücsült kétféle kendőben és mei taiban is... amennyire lehetett, jól bírta. Hazafelé úton is pörgött még, pedig azt hittem, el fog aludni a sok fáradságos munka után. :)
Két képet hozok mutatóba, külön figyelmet érdemel párom jelmeze. ;)

09.09.13. képekben

Ismét a Pilisben túráztunk - már a múlt hétvégén. Dobogókőről indultunk, Pilisszentkeresztre érkeztünk, és ellátogattunk a Szentkúthoz, valamint a szurdokba is. Gyönyörű helyeken jártunk ismét, csodás élményekkel gazdagodtunk! :)
De ezúttal beszéljenek inkább a képek.

Anya megszakad

Na jó, azért még nem, de igen nehéz már ez a gyerek!!
Ma nagyjából 3 órát hordoztam háton majdnem egybefüggően, mert ide-oda mászkáltam a városban, és hazafelé jövet mindenhová kívántam már Nándit, csak nem a hátam közepére. :D Hogy őszinte legyek, nem tudom, pontosan hány kilós a csöppségem, de valahogy 10 körül lehet... és semmit nem érzek a hordozásból 1-másfél óra alatt, de naphosszat már nem bírnám. (Pedig lehet, hogy lesz majd olyan is, mondjuk ha netán megbetegszik, vagy ilyesmi.)
Mindenesetre jól kitalálta a természet, hogy egy ekkora gyerek már inkább mozog egész nap, és nem igényli sok órában, hogy az anyján/apján lógjon!
(((Azért nagyon várom ám, hogy majd egyszer megint egy picuri babát cipelgethessek kendőben egész nap. :) )))

Egy este Apa nélkül

Ma délután Apa leutazott vidékre, hogy részt vegyen egy éjjeli teljesítménytúrán. Pár évvel ezelőtt együtt voltunk rajta, ez az ún. Ember a gáton, ami arról szól, hogy esti indulással lehet megtenni a Tisza gátján egy adott távot bringán, vagy gyalog. Tök izgalmas dolog, nem volt szívem azt mondani neki, hogy ne menjen. (Persze ebben sokat segített a holnapra beígért Pilis-túra. ;) )
Szóval ma délutántól holnap reggelig édes kettesben vagyunk Nándorral. Eddig hibátlanul megy a dolog. :) Délután meglátogattuk Misi nagybátyámat, ami Nándinak mostanság szuper program, tekintve, hogy a kedves rokon egy sok-sok növénnyel beültetett kertes házban lakik.
Míg én beszélgettem, kicsi fiam boldogan mászkált a zöldben, nagyokat kiáltva üldözte a cicákat, vagy épp tágra nyitott szemekkel figyelte a szőlő préselésének érdekes folyamatát.
Közben talált egy fáról lepotyogott almát, amit együtt szépen megeszegettünk, és a préselésből megmaradt szőlőből is jócskán szemezett.
Nagyjából fél hatra értünk haza, hatkor már a jó levegőn elpilledt kis felfedező bealudt szopi közben. Nos, kisebb megszakításokkal azóta nyomja. ;) Nekem így volt időm meggyúrni és megsütni a holnapi kenyeret, elmosogatni, söprögetni, mosdani, olvasni, pihenni. Nándor ma este igencsak felhasználó barát üzemmódban működik!! :D Csupán a fürdés maradt ki, meg az éjjeli pelus ráadásakor volt egy perc sírás, más izgalomról tényleg nem számolhatok be.
No nem mondom, hogy Apa nem hiányzik, de talán túléljük az éjszakát. ;)
És holnap túra!!

Igény szerinti szoptatás

Mit is takar valójában ez a meghatározás? Szerintem ez nem egy egyszerű kérdés, 10 anyából 10 mást válaszolna, ha megkérdeznék. E cikkben olvasható, mit gondol a La Leche Liga a dologról, én elég mérvadónak tartom ezt a vélekedést.
Most viszont a saját tapasztalataimat szeretném leírni, hogy nyoma legyen a fejemben kavargó gondolatoknak, hogy összegezzem őket kicsit.
Nándit majd' 15 hónapja szoptatom igény szerint, jelenleg is igen fontos része a táplálkozásának az anyatej.
Nézzük csak az elejéről!
Abban már várandósan is egészen biztos voltam, hogy szoptatni akarok, ameddig csak tudok, de sajnos az igény szerinti szoptatásról nem sikerült eleget olvasnom. Bizonyára nem megfelelő könyvek, újságok, cikkek kerültek a kezembe, és részben ezek hatására Nándor életének első 1-2 hetében sajnos gyakran figyelgettem az órát, hogy mikor evett utoljára, és "jajjj, várjuk ki a 2 órát, mert különben biztos megfájdul a hasa" , stb. ... szegénykém szeretett volna sokkal többször cicin lenni, de nekem kellett némi idő, hogy az "okos tanácsok" helyett végre az ösztöneimre, a szívemre merjek hallgatni. Hála az égnek, csak két hét volt, utána észre tértem, és onnantól fogva -ahogy mondani szokás- minden nyikkre mellre tettem Nándit, bármilyen környezetben. A kétkedő hangokat igyekeztem kiiktatni, szerencsére a férjem mellettem állt ebben, sőt, időnként ő szólt, hogy biztos cicit akar már a ded. :) Nándi tényleg nagyon sokszor kívánta a szopit, és én egyre kevésbé figyeltem az órát, hisz a gyermekem jelzése fontosabb volt az eltelt időnél. És az egész annyira természetesen, harmonikusan működött! Sokkal kevesebbet sírt a drága, nem lett hasfájósabb attól, hogy "össze-vissza" szopizott, semmi egyéb káros mellékhatást nem észleltünk. Szépen gyarapodott, egészséges volt! És tényleg nem csak a nutritív része volt lényeges a dolognak, sokszor meg tudtam nyugtatni egy-egy rövid szopival. (Persze azért olyan is volt, hogy visszautasította!)
Mondjuk könnyítette a dolgomat az igény szerinti szopi terén az együtt alvás is, hisz így éjjelente egy moccanás, nyikkanás után magam mellé húztam a fiam, és így hamarosan ismét mindketten álomba tudtunk merülni. Sokkal-sokkal nehezebb lett volna másik szobába átjárni szoptatni, de még ágyból kikelni, és kiságyhoz botorkálni is. És még valami: így Nándinak még sírnia sem kellett, mikor megébredt!
Nap közben is flottul ment minden - nem kellett valamiféle komoly napirendhez igazodni, 3 óránkénti evésre hazaérni, vagy ilyesmi, mert bárhol válaszolni tudtam Nándi igényeire. (Ebben a hordozás is sokat segített! Pl. a kendő a diszkrét szoptatásban.)
Aztán ahogy Nándor cseperedett, szépen lassan eljött az az idő, hogy minden sírásra nem kért már cicit, elég lett egy-egy ölelés, simogatás is, hogy megnyugodjon. Ezzel párhuzamosan viszont egyre inkább önkiszolgáló lett; ha szopizni akart, jött, és elkezdte rángatni a pólómat, melltartómat. Bizony, így már nehéz lett volna félreérteni az igényét! :D
A hozzátáplálás nem változtatott sokat a dolgokon, attól, hogy elkezdett ezt-azt eszegetni, ugyanolyan gyakran kért tejcit is. Máig nem viszi túlzásba a szilárd étellel való táplálkozást, de ez nem aggaszt, nyilván többet enne, ha arra lenne szüksége.
Persze időről időre megkaptam/megkapom, hogy "ekkora gyerek már 3-4 óránként kéne egyen (sic!)" , stb. Milyen jogon várhatnám el a gyerekemtől, hogy órára pontosan éhezzen meg, vágyjon közelségre, összebújásra?? Nem is értem... (arról nem beszélve, hogy a ritka szoptatás nem éppen kedvez a tejtermelésnek sem...)
Nem sokat foglalkoztam soha ezekkel a hangokkal, sokkal inkább törődtem a mi harmóniánkkal. Aki átélt már hasonlót, tudja milyen, mikor a szopizó baba szorosan, bizalommal telve bújik hozzá. Elmondhatatlan, leírhatatlan.
Vagy amikor cicivel a szájában vigyorog, vagy éppen kacarászik... vagy dolgát végezve elhajol, és elégedetten gurgulázik... ezek a pillanatok felejthetetlenek!!
És bár tény, hogy igény szerinti szoptatás mellett nem lehetek fél napokat távol a babámtól (nem mintha bármikor vágytam volna erre), de hiszem, hogy ez az 1-2-3 évnyi intenzív kötődés, amit -remélhetőleg- nyújtani tudok neki, meghatározó egész életére nézve.

Perspektíva

Ezt meg kell mutassam... íme egy kisfilm arról, hogy mit lát a baba a gyermekkocsiból kukucskálva, és mit az anyukája hátáról. :)

Készülődünk...

... a babahordozó hétre. Nem csak én; Tibor is, mert valamennyi szabadságot kivesz majd ő is, hogy segíteni tudjon nekem Nándival pár alkalommal. (Előre köszönöm Neki ez úton is!! )
Jó sok dolgom lesz, hála az égnek. (Tavaly ki gondolta volna, hogy idén így alakul!) Beszélgetést tartok a reform babaétkezésről a 15. kerületben , Monorra utazom az ottani baba-mama klubba a hordozásról előadni, tanácsadó leszek a központi helyszínen és a 13. kerületben Ági és Vera mellett, ráadásul még a hordozós divatbemutatón is megmutatjuk magunkat! ;)
Nagy izgalommal és örömmel várom a hetet, készülődöm szellemileg és lelkileg; remélem, megfelelően tudok majd segíteni.

Munkamegosztás :)

A minap együtt teregettem a fiammal. :)
A dolog a következőképp festett: ő kezembe adogatta egyenként a ruhákat a lavórból, miközben szorgosan mondogatta, hogy "tesszé", én pedig elvettem, válaszoltam neki, hogy "köszi", és kiteregettem az adott darabot. Őt tök lelkessé tette, hogy segíthet, én meg teljesen odavoltam a boldogságtól, hogy milyen ügyes ez a drága gyerkő. :)

Előfordul...

...mostanában, hogy a szokásos kis környékünkön történő sétáinkhoz nem viszek semmilyen hordozóeszközt magunkkal. Hisz Nándor ügyesen és folyamatosan jár már, nagy igénye is van a mozgásra természetesen, így ha nem megyünk messzebbre, vagy nincs előre látható, konkrét dolgom (pl.vásárlás), nem kötöm föl. Bizony ez is egy nem könnyen emészthető változás, kimegyünk a házból, és nem feltétlenül hordozom a gyermeket... persze így időnként alaposan kitolok magammal, mert mondjuk kicsit messzebbre jutunk, Nándi elfárad, kézbe kívánkozik, és akkor aztán cipelhetem karban, ami az ő kb.10 kilójával már nem egy tartósan művelhető muri. :D
Gondolkodtam, hogy lehetne áthidalni ezt a problémát... és arra jutottam, hogy kipróbálom, hogy válik be a karikás kendő! Hisz ez egy igen praktikus, könnyedén használható eszköz, pont ideálisnak tűnik a ki-be kívánkozó tipegő igényeihez. Ha minden igaz, a jövő héten adom le az első Nandunkat átvarratni. Először kettényesik, majd két karikást varrnak belőle. Kíváncsi leszek, a gyakorlatban beválik-e, amit ilyen szépen kieszeltem... :)
Apropó, ha valakinek van e témában tapasztalata (tipegő hordozása), ossza meg velem, jó? :)