Ovis nagyfiú

Nándor elkezdte az ovit! :)
Igaz, még csak két napon vagyunk túl, azaz kb. 2x1,5 óra udvari játékon, de eddig igazán jó élmény neki az oviba járás! Hétfőn még a környéken voltunk Hajnallal, ma pedig ott hagytuk, és nagyjából föl sem tűnt neki, hogy elmentünk. :) Az egyetlen baja mindkét napon az volt, hogy el kellett indulni haza. Márti, az egyik óvónéni ma búcsúzáskor azt mondta neki, hogy látja, mennyire szeretne már igazi ovis lenni, így holnap maradhat a mesére is (azaz zárásig).
Örülök nagyon, olyan jó érzéseim vannak most! :) Felszabadító a tudat, hogy teljesen megbízom azokban, akikre Nándort mostantól minden nap bízom.
És büszke is vagyok erre a kedves, okos, akaratos, csupa energia kópéra, hogy első perctől oldottan vegyül a gyerekek közé. Azt hiszem, a közösségbe járásnak nála már valóban elérkezett az ideje.
Izgatottan várom, hogy alakulnak a továbbiak... mi lesz, ha az első pár izgalmas napnak vége, megmarad-e a lelkesedése azután is... tele vagyok kérdésekkel, s kíváncsisággal, hogy vajon mit hoz majd ki drága elsőszülöttemből az óvoda.

Csak röviden erről-arról :)

Megőrülünk a hőségtől. Gyerekek folyton nyígnak, én meg idegbajos, álmos, szédelgős vagyok. Ajjj, legyen már pár fokkal hűvösebb!
Várjuk az ovit. Nándor bárkinek, aki kérdezi, nagy büszkén számol be arról, hogy ősszel megy már oviba, és neki lesz a legkedvesebb óvónénije. :) ((Engem meg esz a kíváncsiság, hogy alakul majd a beszokása.))
Ha minden jól megy, pénteken leutazunk az Őrségbe. Várom. Igazából most tudatosult bennem, hogy egész nyáron nem voltunk, és hogy nagyon hiányzik. Szóval nekivágunk együtt a nagy utazásnak, apa-anya-gyerekek, juhéjj! :D
Hajnal hihetetlenül ügyesen énekel, aki csak hallja, csodálja. És nem hiszik el nekem, hogy csak 21 hónapos. :D Vagy 25-30 dalt csicsereg tisztán, ritmikusan, saját szövegezéssel. ;) Népdalok, gyerekdalok, Gryllus Vilmos dalocskák, Palya Bea... színes a kisasszony dalkincse.
Ja, és egy hete megindult nála a beszéd is hirtelen. Napról napra tanul új szavakat, amiket rögtön jól alkalmaz. Az utóbbi napok termése pl.: golyó, kumpli, azsola (mazsola), szőlő, busz, kocsi, autó, könyv, kösz, zele (zene), inni, toljad, akajom, ninc (nincs), szejetem, indulom, fogolaj, pelus. Ami mellett nincs zárójel, azt egészen tisztán ejti.

Hát ilyenek vannak... egyébként meg általában elmondhatom, hogy szinte minden szép és jó, sok vidámság, boldog perc és élmény jutott nekünk mostanság. Hálás vagyok a sorsnak azért, amink van, s legfőképp, hogy egymásnak vagyunk.

Rég nem írtam...

Bizony jó ideje nem blogoltam már, aminek több oka van... egyrészt a lustaság, mert igyekszem kevesebbet ülni gép előtt, s ilyenkor inkább olvasgatok ezt-azt írás helyett. Másrészt meg sokszor elalszom a gyerekekkel altatás után, így aztán esélyem sem marad bejegyzést kreálni. No de most! :D
Rólunk.
Párom még nem talált munkát. Látom, hogy ez a helyzet nehéz Neki. Reméljük, lassan sikerül valamit lelnie, mert a pénz csak fogy, és elég súlyos törlesztőnk van a lakásra is... én ugyan tanítgatok hordozást továbbra is, de az inkább csak zsebpénz jellegű, és még csak nem is rendszeres jövedelem. Amúgy meg sokat törtem a fejem, mivel tudnék beszállni a kasszába, és így egy hónapja elkezdtem szappanokat készíteni. :) Tiszta alapanyagokból csináltam jobbára növényi szappanokat, ezeket próbálom eladni. (Majd ha rászánom magam, blogot is készítek a szappanoknak, csak ahhoz kellene pár szép fotó, meg idő...) Ez itt a reklám helye: igen jól sikerültek az eddigiek, nagyon jót tesznek a bőrömnek (pedig a mosható pelusozás miatt sokszor mosok kezet), egyáltalán nem szárítják.
Nagyon élvezem a dolgot; szappankáim nagy előnye a minőségük mellett, hogy beléjük adom szívem-lelkem, alkotó örömöm. :) Tehát ha valakit érdekel, csak keressen bátran!

Nándorról.
A mi drága nagyfiúnk továbbra is egy hihetetlenül szeretni való kópé! :) Persze a dacolásból van, hogy ki sem lát, és időnként rendesen kóstolgatja a határokat, de azt hiszem, ez ennyi idősen teljesen megszokott jelenség. Igyekszünk világosan, következetesen megmutatni neki, hogy meddig oké, s honnan nem, reméljük, beérik a befektetett türelem gyümölcse e téren is.
Mert amúgy nem lehet panaszunk rá: nagyon-nagyon okos, kedves fiúcska, sokat bújik és ölel, és a testvérére is viszonylag visszafogottan féltékeny. :D
Hihetetlen jókat bír amúgy mondani, és úgy lehet vele beszélgetni! Ki nem nézném belőle időnként azt az érett gondolkodást, amiről a mondatai tanúskodnak. Persze épp emiatt lehet, hogy időnként kicsit túlbecsüljük a képességeit, és valószínűleg többet várunk tőle, mint kéne. Nagyon résen kell lennünk, hogy ne feledjük el, mennyi idős is valójában!
Imád részt venni felnőttes feladatokban. Gyakran besegít nekem a zöldségek pucolásában, sóprésben. Vagy például minap voltunk egy jó kis programon; egy elhanyagolt kresz-pályát tett rendbe egy maroknyi ember. Nándor talált egy kicsi, gyerek méretű kapát, és jó sokáig lelkesen dolgozott vele a többiek között. Öröm volt nézni! :)
Újabban nagyon szuperül el tudunk merülni vele különböző szerepjátékokban. Legtöbbször a fakockákkal játszunk, ezekből lesz zöldség-gyümölcs, torony, kapu, stb.
Főzni szeret a legjobban, mostanában a homokozás is csak arról szól, mi minden finomságot lapátok össze nekem és Hajnalnak. (Aki szintén lelkes homokozó már!)
Valószínűtlen energiái vannak még mindig; bár már nem alszik nap közben, így is simán elvan este kilencig, nagyjából ilyenkorra sikerül őt elaltatnom Hajnallal együtt. Minden nap sokat vagyunk a szabadban, mert a mozgás lételeme. A környékünkön lévő játszóterek sajnos elég telítettek szoktak lenni... sajnálom, hogy nincs nagyobb mozgástere, és folyton szabályozni kell őt. Pedig sokszor látom, hogy ráférne, hogy jóóóól kitombolhassa magát anélkül, hogy mindig belebotlana valakibe. És ráadásul a kortársai már mind ovisok... ja, ezzel kapcsolatban is akartam írni. Ott tartok, hogy már nem bánom, hogy nem vették föl a közeli oviba. Valamiért biztos így kellett lennie. Úgy érzem, elég rendes kerékbe törés lenne neki most az ovi, ráérünk még ezzel. És nem adtam föl a reményt, hogy Waldorfba járjon majd egyszer, érzem, hogy az az út sokkal közelebb állna hozzánk, mint az állami oviké.

Hajnalról.
Igazi boldogság gombóc a leánykánk, ő az a gyerek, akiről ránézésre megmondja az ember, hogy abszolút rendben van! :)
Igen barátkozós baba, szinte mindenki kap egy mosolyt tőle, aki megpróbál kapcsolatot létesíteni vele a játszótéren, metrón, stb.
A mászásban profi; már övé a lakás, mindent bejár, minden mellett feláll. :) Szavakat mond, úgy, mint "apa", "anya", "ádá" (= add ide), "enne", "ide", "nem". Kifejezetten látszik rajta, hogy mindent ért. Szavak nélkül is igen hatékonyan kommunikál, nagyon széles az arckifejezés-palettája. :)
Továbbra is óóóriási vizipók, nem érdekes, meleg, vagy hideg vízről van szó, ő bele akar menni.
Újabban szeparációsan szorong. Értsd: ha kimegyek a szobából, ahol ő ténykedik, rövid időn belül megijed, és sírva követ. Persze ha ott marad Nándor, vagy apja, akkor velük is beéri azért.
Eszeget is hellyel-közzel. Minden érdekli, amit mi fogyasztunk el, bele-bele kóstol az ételekbe, de mennyiségeket nem fogyaszt. Bezzeg az anyatejből!! Napi 73654013125x szopizik legalább, nem is próbálkozom megsaccolni, mennyi időnként. :D
Két szép fogacskája van alul, de amúgy mindig rág, biztos hamarosan kibújik a következő pár darab is.

Mivel kevés fotó született mostanság, csak egyet hozok most az álldogáló Hajnalról.

Nándorról

Következzen pár sor a nagy, okos bátyusról is. :)
Aki szintén rohamosan fejlődik a maga módján. Napról-napra okosabb, hihetetlen dolgai vannak. Hosszas összetett mondatokban beszél nagyon választékosan. Sokszor csak lesünk, olyan profi megfigyelő. Mindent lát és hall, és felhasznál. Igen, felhasznál, tudniillik időnként már képes a saját érdekében egymás ellen kijátszva manipulálni minket! :D Hihetetlen a kópé, van akarata, az egyszer biztos! Ami egyik oldalról nézve fárasztó, mert derekas dacrohamokat produkál, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő elképzelte. Másik oldalról pedig igen hasznos és előre vivő is, mert kitartó, és ha valamit tényleg akar, addig csinálja, amíg végre sikerül neki!
A szobatisztaság terén is öles léptekben fejlődik: itthon gyakorlatilag hibátlanul, éjjel-nappal minden kis dolog a wc-ben , vagy a biliben landol. Nagy produktumhoz mondjuk kéri a pelust, de majd kialakul ez is, nem izgulok emiatt. Kintre még adok rá pelust, de mihelyt végre bejön az igazi jó idő, váltunk bugyira és nadrágra, és viszem a váltásokat.
Beírattam az oviba múlt héten... még nem derült ki, felveszik-e. Ő nagyon szeretné és várja, én kicsit félek ettől. Sajnos nem Waldorfba megy, nincs rá keret most. A körzeti állami ovinak ugyan igazán jó híre van, de mikor bent voltam, azért támadt pár zavaró benyomásom. Mindegy, ez nem annyira lényeges, egyelőre az is kérdés, felveszik-e egyáltalán. Elég lesz akkor aggódnom a számomra zavaró dolgok miatt, ha azok majd netán őt is zavarják.