És aki fotózott :)

Az én drága Anyukám. :)))

Őrségi mama fotói 4.

Őrségi mama fotói 3.

Őrségi mama fotói 2.

Őrségi mama Budapesten járt, és fotózott :)

(Tette mindezt szeptember legvégén, azért voltunk ilyen lazán. :) )

Röviden ismét

Hajnalnak immár 4 fogacskája van! Megviseli kicsit a fogzás szegényt, reméljük, valamennyit pihenhet most. :)

Harmadik napja teszteljük magunkon a laktózmentes tejet. Nándor már két kiskanálnyit kapott ma, én meg vagy 2 decit vedeltem be. :) Ujjaim csuriban, de eddig minden oké.

Nándornak ismét tüsi haja van! :) Ma voltunk fodrásznál, nagyon bátran és nyugisan viselte a dolgot. Amúgy én is "rövidültem" kicsit.

Mai napunk

Aludni kéne már, de nem tudom kihagyni a lehetőséget, hogy a mai napunkról írjak kicsit... mindenki nyugiban, csend van a lakásban, én meg belül ujjongok, mert szuper napunk volt! :)
Mondjuk a reggel nehezen indult... ébredés fél hétkor, majd két fáradt gyerekkel való reggeli rutinok, nyavalygás, hisztihegyek, plusz a beharangozott szép idő helyett borús ég. Király...
De mikor végre elkészültünk, s útnak tudtunk indulni, sokkal szebb színben láttam már a világot a szakadó eső ellenére is!
Fogaskerekűt meg játszóterezést, esetleg gyermekvasutat terveztünk mára. No de esőben?? Némi tanakodás után csak eljutottunk a fogasig, fel is ültünk, és azon gondolkodtunk, hogyan tovább. Férjem a metrón elvesztett esernyőt siratta, Hajnal aludt a hátamon, Nándor álmosan (de azért érdeklődve) leskelődött ki az ablakon... közben pedig jött az ötlet: nincs-e véletlenül valami jó program a Millenáris parkban? Tibor gyors utánanézett, és kiderült, hogy de, van gyerekprogram. Így aztán a hegyről visszautaztunk a Széll Kálmán térre, majd séta a célpontig.
Ahol is kiderült, hogy történetesen épp ásványbörze is van, azon belül pedig kígyósimogató és kézművessarok! (A gyerekprogramról épp lecsúsztunk...)
Míg én kicsit elmerültem az ásványok nézegetésében, Nándor és Tibor megtalálták az alkotó részleget, és mire odaértem, gyönyörű kis szerencsefát csináltak ásványokból és drótból! :) Majd jött a nagy muri: a kígyósimogatás! Kópé fiunk csöppet sem tartott az állatoktól, óriási örömmel vette őket kézbe, és mutogatta nekem, milyen színű van épp nála. Szerintem vagy 7-8 kígyóval/siklóval kötött közeli barátságot! Nagyon-nagyon élvezte a dolgot, alig lehetett rávenni, hogy más szórakozás után nézzünk. (Mobilfotókat csatolok a bejegyzéshez, csak a hangulat miatt :)) Ez idő alatt én Hajnal mászkálását felügyeltem, meg az alkotásban segédkező jó kedélyű fiatalokkal beszélgettem, ami igen pihentető és frissítő élmény volt. :D
Lassan a nap is kisütött... némi szabadtéri halacska etetés, játszózás (részemről meg újabb kör ásványnézegetés) után elindultunk a westend felé, ahol megebédeltünk (kb. 4 órakor) - fincsi indiait, jajjj, de hiányzott már ez az ízvilág! Nagy meglepetésünkre Nándor lazán ette a csípősebb szószokat is, s miután jól belakott, tesztelte a westend egyik wc-jének kényelmi szintjét is. (Nem tudom elmondani, mekkora öröm ez most nekünk - pelus nélkül annyival könnyebb az élet!)
Aztán hazavonatoztunk, ahol apjuk rögtön kidőlt, a gyerekek meg némi randalírozást követően aludtak el.
Nekem még egy film is belefért, ez itt: Summerhill drama