Tündér Nándor és Hajnal Virág kalandjai

Testvérek jóban-rosszban

2012-02-12T22:10:00.003+01:00

Testvéri szeretet, illetve testvérféltékenység... ezeken gondolkodom sokat mostanság.
Nálunk úgy van, hogy Hajnal minden körülmények között imádja Nándort. Felnéz rá, lesi, mit mond, mit csinál. Sokszor sír utána, ha kimegy a szobából. Egyértelműen és erőteljesen kötődik hozzá. :)
Nándorral már kacifántosabb a helyzet. Ő is imádja Hajnalt, az biztos. Mikor altatom, bármennyire is zavarja a húga kurjongatása, mászkálása, mégis sírva követeli vissza, ha valaki kiviszi. Mindig kínálgatja az ételéből. Nagyon-nagyon aranyosan tanítgatja; hosszú percekig magyaráz neki dolgok működéséről, megmutatja, kezébe igazítja. Sokszor előfordul, hogy ha Hajnal sírva fakad, ő rögtön ugrik, és elkezd bolondozni neki, vagy játékot visz, és azzal vidítja fel. Utána persze nagyon büszke magára! :))) Igazi gondoskodó bátyus tud lenni, és ilyenkor én olyan boldog vagyok!
Máskor meg... figyelmetlenül fellöki, túl erőteljesen bújik játékból, vagy oda- odacsap neki, pl. kezére, ha szétrontja a játékát. Amit amúgy teljesen megértek, persze, hogy idegesíti a dolog, de miért csap a kezére??? Mi soha nem ütöttük őt! Kitől tanulta, miért csinálja? Vagy ez ösztön? No ilyenkor kétségbe esek. És már kismilliószor átbeszéltük a dolgot, hogy miért nem bántunk így senkit, végképp nem a testvérünket, de mintha nem akarna átmenni... túl vagyunk soooook türelmes odaforduláson, erélyes rászóláson, ilyen-olyan büntetéseken (bár utóbbiban egyáltalán nem hiszek, de már egyszerűen nem tudom, mitévő legyek??). És semmi nem hat.
Volt, aki azt mondta, hogy vége lesz ennek a tesóbántalmazásnak, csak túl kell élni... de már olyan jó lenne, ha nem kéne emiatt balhéznunk naponta.
Várom a tapasztalataitokat, szerintetek mi jön be?

Gagyarász :)

2012-02-12T22:04:00.003+01:00

Hajnal egyre több számunkra is érthető szócskát fűz bele a szokásos, vidám gagyarászásaiba. :) Időnként szavak, máskor csak szótagok...
Tegnap kezdte el azt, hogy rámutat valamire, és hozzá mondja, hogy "ott". Meg kell zabálni, annyira aranyos! Ezen kívül az is megy, hogy "oda". Vagy az őrségi mamának mondja, hogy "mamamama". Időnként vigyorogva, fejcsóválva mondja, hogy "ajajjajjaj'. :D
Tegnap bátyáméknál ledobott az asztalról egy újságot, és közölte, hogy "le új". Kutyáknak mondja, hogy "vava", meg ma hallottam tőle egyszer, hogy "csokika" (anyukám egyik kutyájának neve). Ja, és következetesen használja a "hó" szót, mikor kimegyünk.
Hát ilyenek. :) És nincs még 15 hónapos!

Idő utazás

2012-02-03T23:40:00.000+01:00

Az egyik pufók angyalkát már mindenki ismeri. De vajon ki lehet a másik puttócska? A helyes megfejtők között 1 éves Nap körüli utat sorsolunk ki!

Első...

2012-01-27T21:43:00.003+01:00

... hajcsat! És az immár tizennégy hónapja lányos anya csendben elmorzsolgat egy könnycseppet a szeme sarkában.

Hát itt tartunk már! Kicsilány kész nő, aki sorra bolondítja a férfiakat, csábosan mozog, beszél és néz, s hogy ez utóbbi simán menjen, hajcsatot hord! Nem is akármilyet ám: lila, horgolt virágosat, ami csuda jól passzol a helyes kis homlokához. :)

Mihelyt lesz kép, csatolom.

Jókedvűek

2012-01-08T22:41:00.003+01:00

A mindennapi nyűgök és hisztik közepette azért nagyon-nagyon jól esnek az ilyen pillanatok, még fotóról visszanézve is. :)

Hordozó Nándor és Hajnal :)

2012-01-08T22:28:00.002+01:00

((Mindketten kérik időnként, hogy rájuk kössek egy plüssállatot... Nándor ugye szóban jelzi, Hajnal pedig lazán hátára teszi a kezével a kiválasztott figurát, és elindul vele mászva. :D Mikor eszköz híján leesik az adott állatka, picilány reklamál - no ilyenkor kötöm rá. És imádja! ))

Nándor ajándéka

2012-01-03T19:40:00.003+01:00

Délelőtt zenéket hallgattunk-néztünk a jutyúbon. Minden második zenét Nándor választhatta ki a képernyőn lévő jobb oldali oszlopból. Ma Deva Premal volt a mi zenészünk.
Elsőre ezt választotta Nándor... hihetetlenül szép, igazi ajándék volt a lelkemnek, őt pedig nagyon boldoggá tette, hogy örömöt szerzett. :))) Drága kicsi-nagy fiam!

Pár soros

2011-12-19T09:25:00.003+01:00

Hajnal menő csaj! :) Napi többször bepróbálkozik már a lépegetéssel, általában 2-3 lépésig jut, eddig 10 volt a maximum.

Anya meg dögrováson. Gyomor- és fejfájás, szédelgés, gyengeség... jájjj, nagyon utálom ilyenkor magam. Állítólag gyorsan lemegy ez a nyavalya, hát várom már a végét.

Csatos hordozónk: Babbinka

2011-12-08T22:58:00.009+01:00

Már mióta akartam egy bejegyzést (már nem is annyira) új hordozónkról, a Babbinkáról! Ő egy csatos kenguru, nagyjából ősz elejétől kezdve használom, és imádom! Igaz, a szövött kendő a szívem csücske továbbra is, de Babbinkánkak nagyon hálás vagyok kényelméért, gyors fel-le vehetőségéért, no meg azért is, hogy nem lóg le a földre belőle semmi. (Jelen évszakban ez nem utolsó szempont azért...) Ja, és annyira aranyosan néz ki! Igazán illik Hajnalhoz.

Kirándultunk a Budai hegyekben - pár kép

2011-12-08T22:53:00.002+01:00

Fejlődünk

2011-12-08T22:40:00.005+01:00

Hajnal vagy egy hete új mutatványt gyakorol irtó lelkesen: a guggolásból, kapaszkodás nélküli felállást! Annyira édes, ahogy erőlködik, kb.olyan hangokat ad ki, mint egy súlyemelő... aztán sikerül neki, néz ránk vigyorogva, és nagyon büszke magára. :D Mi örülünk neki, ő meg kacagva visszahuppan a földre. :D Meg kell zabálni!!
Nándor pedig egyre okosabb, ügyesebb, kedvesebb nagyfiú! Szinte mindent maga akar csinálni, kezdve minden ajtó (kulccsal!) nyitásától a mosogatásig, mindent!! Szabályosan megsértődik, ha segíteni merek, amikor nem kéne. Amikor meg mégis kell, mondjuk fáradt, akkor persze kéri. De ez elég ritka. :)
Hogy miket mond, az hihetetlen, olyan agya van, hogy kicsit félek, mi lesz itt pár év múlva??? :D
És aminek most a legjobban örülök: mintha lecsengőben lenne a tesóféltékenység is! Mostanában nagyon kedves, aranyos Hajnallal, sokszor igyekszik megnyugtatni, mikor sír, ölelgeti-puszilgatja, játszik vele, mutatványokkal szórakoztatja... szóval kedves, szerető bátyus. :)
Persze vannak sötétebb napjaink, de ezzel a két gyerekkel boldogság együtt élni, az nem vitás. :)

Mese

2011-12-05T22:56:00.002+01:00

Nándornak sok fajta mesét olvasunk, s mostanság már Wass Albert is terítéken van. Szeretem ezeket a meséket, mert hihetetlenül gyönyörűek, szívhez szólóak, öröm őket olvasni. Most bemásolom ide azt, ami a minap nagyon megérintett.
Remélem, nektek is örömteli perceket ad. :)

Aranymadár

És most kisfiam, mielőtt éjszakába menne át az este, és egymásnak nyugodalmas jó éjszakát kívánnánk, elmondok még neked egy utolsó mesét. Nem is mesét: igaz történetet. Minthogy mindaz, amit eddig elmondottam neked, nem mese volt tulajdonképpen, hanem csupa valóságos, igaz történet. Mert való igaz, hogy él az erdő, élnek a fák és a virágok, s az állatok beszélnek egymással és a fákkal. Való igaz az is, hogy a vén Csönd bácsi mohaszakállában apró kicsi csigák mászkálnak, s az Angyalok Tisztását is meglelheted, valahol elbújva az erdők között. Igaz a történet a kék hegyekről is. Magad is rájössz erre még. Mind igaz. És most még figyelj utoljára jól ide!
Volt egyszer, nagyon régen, egy kisfiú. Ott élt valahol messze keleten, az erdők között. Egy kicsike országban, amelyikről ma már nem is tud senki, amelyiknek Erdélyország volt a neve.
Ez a kisfiú az erdőben lakott, egy kicsike házban a szüleivel együtt. Az erdő tanította meg látni, hallani, érezni. Játszótársai az őzek voltak, s a kis nyulak. Barátai a fák, virágok, pillangók.
Látó ember volt. Értette a fák beszédét, a patak csobogását. Időnként átment az Angyalok Tisztására, s az angyalok megtöltötték a szívét szeretettel, békességgel, jósággal és mindazzal, amit a Jóisten az embernek ajándékul adott.
De amikor a kisfiúból nagyfiú lett, érte jöttek a városból a Gyűjtő-emberek, és elvitték magukkal, hogy dolgozzék nekik. Elhurcolták messzire, nagy városok kőházai közé, és nem eresztették többé szabadon. Azután pedig megfogták a Rontóemberek, láthatatlan láncokkal megkötözték, hogy ameddig él, szolgáljon nekik.
Pedig odahaza várta az erdő. Várták a fák, az őzek és a pillangók. A visszhang, a patak, a csönd. A virágok és a madarak. Várták mind, hogy visszatérjen. De nem jött.
Telt az idő. A fák lombja kizöldült, s újra lehullott. Virágok nyíltak és elhervadtak. Vándormadarak jöttek, vándormadarak mentek … de a fiú nem jött vissza többet.
Mikor aztán már nagyon-nagyon sok idő eltelt, és a fák újra zöldek voltak, a rétek virágain pillangók kergetőztek, és a visszhang ott ült kék ruhájában a sziklákon, és versenyt dalolt a madarakkal: az Erdő elhatározta, hogy üzenetet küld érte. Előhívta legkisebb szolgáját , a fenyőillatú szellőt, és azt mondta neki:
- Eredj, szolgám, és keresd meg az én barátomat! Járd végig a völgyeket mind, s az emberek kőházait mind. S mondd meg neki: üzeni az Erdő, hogy hűs árnyékkal várnak rá a fák. Neki gyűjtik illatukat a virágok. Érte tanulják dalaikat a madarak. A patak régi meséket akar csobogni neki. Hívják az őzek és a nyúlfiak. Jöttét lesi az ösvény, hogy lába elé simuljon. Mondd, hogy jöjjön, siessen, várjuk! Érte üzen az Erdő!
Perdült a szellő s tovaszállt.
At Erdő pedig készült a fogadására. Friss záporral mosta tisztára a fák leveleit. Feldíszítette a virágokat. A madarak legszebb dalaikat gyakorolták. Az ösvény mohaszőnyeget terített magára. Az őz levitte fiait a mezőkig, hogy messziről láthassák jöttét.
Eltelt egy nap. El a második. A harmadik. Az Erdő várt. Negyednapra hazatért a Szellő. Fáradt volt és poros.
- Megtaláltad? – kérdezték feszülten a fák.
S a szellő felelt:
- Igen – mondta -, megtaláltam. Poros, piszkos kőházak rengetegében. Fáradt és szomorú.
- Jön? – kérdezte mindenki izgatottan.
A Szellő sóhajtott.
- Nem jöhet. Láthatatlan láncokkal kötözték meg. Nem jöhet.
Mind hallották a Szellő szavát, az egész erdő hallotta. A fák szomorúan lehajtották ágaikat. A Patak sírni kezdett. A virágok elsápadtak. A Csönd sóhajtott. Másnap szélnek eresztett az Erdő egy kis bolyhos felhőt.
- Eredj és mondd, hogy üzenem neki: ne hallgasson a Gyűjtő-emberekre, ne féljen a Rontó-emberektől, tépje szét a láthatatlan láncokat és jöjjön. Neki akar tetszeni a harmatcsepp a fűszálak hegyén. A pillangók betanulták új táncaikat. Mondd, hogy jöjjön, siessen! Hűvös az árnyék, illatos a pázsit. Harangvirágok köszöntik az estét. Az élet szép. Eredj!
Elszállt a felhő. S teltek a napok. Sok idő múlva tért meg. Tépetten, rongyosan, szürkén. S mondotta:
- Fájt a szíve, amikor meglátott, s könny volt a szemében. De a láncokat gonosz varázslat rakta rá, s nem bír velük. Kormos, szennyes kőrengetegben raboskodik. Nem jöhet.
Azzal a felhő sírni kezdett, és sírtak a fák, a virágok, a rétek. Szótlanok lettek a madarak, s az őz bánatosan elvezette fiait a legsötétebb katlan sűrűjébe.
Ekkor az Erdő Jó Szelleme ott fent az Angyalok Tisztásán elővett egy kis aranykalitkát, s az aranykalitkából kieresztett egy színarany madarat. Kezére ültette, s ezt mondta neki:
- Eredj hát te! Törd meg a rossz varázslatot, s hozd vissza őt közénk! Eredj!
Azzal föllendítette a levegőbe.
Az aranymadár szállt. Előtte járt a Szellő, s mutatta az utat. A fehér felhő kísérte fönt. Így értek el a városig. A Szellő megmutatta, melyik az ablaka. Az ablak előtt egy szomorú, satnya utcai fa állott. Az aranymadár felszállt a fa legtetejére. Megrázta tollait, és nagyot füttyentett. És abban a pillanatban kinyílott magától az ablak.
Az aranymadár tovább fütyölt. De olyan csodálatosan, hogy a fiú az ablakhoz szaladt, és csodálkozva nézett ki az utcára. Meglátta az aranymadarat a fa tetején. És abban a pillanatban, amikor meglátta, csodálatos szép varázslat történt. A láthatatlan láncok lehullottak róla.
A fiú csak állt az ablakban, nézte az aranymadarat, és hallgatta a füttyét, Aztán nevetni kezdett. De a szeméből a könnyek ömlöttek, lassan megtöltötték a szobát, kifolytak az utcára, végigfolytak az utca kövein, s amerre folytak, ragyogó tiszta ösvényt mostak végig a Gyűjtő-emberek és a Rontó-emberek között, varázslatos ösvényt, melyet nem léphetett át senki sem, akinek tisztátalan a szíve.
Az aranymadár még füttyentett egyet, majd megrázta a szárnyait, és felröppent a levegőbe. Keringett egyet és lassan szállani kezdett Keletnek.
A fiú pedig elindult utána, ujjongó szívvel és felszabadultan, a könnyek bűvös ösvényén vissza a régi otthonba.
Így történt, kisfiam, éppen így. Ha megnősz, a Gyűjtő-emberek téged is elvisznek maguk közé, s a Rontó-emberek rád bilincselik láthatatlan láncaikat, akkor egy szép napon magad is megtudod, hogy ez a mese az utolsó szóig igaz.
Mikor már nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed a sorsodat: egyszerre csak érted üzen az otthoni erdő.
Először egy szellővel üzen, amelyik csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőszagából még alig érezhetsz valamit, s meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:
- Üzeni az Erdő, hogy hűs árnyékkal várnak rád a fák …
Illatukat neked gyűjtik a rét virágai … Hívnak az őzek és a nyúlfiak … a pillangók és a harmatcsepp a fűszál hegyén. Jöttödet lesi az ösvény… Jöjj, siess …
Fájva megdobban akkor a szíved. Torkodat fojtogatja a honvágy, és megtölt fájdalmas szomorúsággal. De nem mehetsz. Nem eresztenek a láncok. A rossz emberek láncai.
Aztán meglátsz egy felhőt, egy kis bolyhos, fehér felhőt az égen. És tudni fogod, hogy újra üzen az otthoni erdő. És látni fogod emlékezetedben a régi tájakat, és úgy sajog valami benned, mint még soha addig. S végül meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét. Ablakod agától kitárul. És ott ül a fán, és hazahív otthonod drága aranymadara: a sárgarigó. Valami megpattan benned akkor. Szemedből előtörnek a könnyek, lemossák rólad a láthatatlan láncokat, kiömlenek az utcára is, és végigfolynak a köveken, bűvös ösvényt mosnak lábaid elé az idegen emberek között, és te elindulsz rajta Keletnek, mindig csak keletnek, amerre a sárgarigó hív.
Így.
És most aludj jól, a mese véget ért.
A fák is alszanak már odakint.

(Wass Albert: Erdők könyve)

(Innen.)

Videók még szeptemberről, mamával

2011-11-29T21:32:00.002+01:00

Mama röpíti :)

Hajnal szintizik:

Egy év :)

2011-11-20T00:18:00.005+01:00

Hajnal tegnap töltötte be első életévét!
Ez alatt az egy év alatt minden nap ragyogást, vidámságot, hihetetlen mennyiségű szeretetet hozott az életünkbe, amiért nagyon hálás vagyok!
Mikor megszületett, egy pici angyal volt, annyira tiszta, ártatlan... mára azért látom, hogy Ő is nagy huncut lesz, és nagy öröm nézni, ahogy alakul a személyisége. :)

Kicsi lányom, minden nap tanítasz minket! Áldást jelentesz nekünk, köszönjük, hogy itt vagy velünk!
Nagyon boldog első születésnapot kívánunk Neked!!!

Fogakról. időről, onállóságról

2011-11-10T23:48:00.006+01:00

Hajnal nem véletlen volt olyan sokszor zaklatott mostanság; kibújt gyors egymásutánban két fogacskája is! Így már hat van neki összesen. És mintha a fogakkal párhuzamosan rohamosan fejlődne a kis személyisége is... igen sokat változott az utóbbi hetekben! Az ártatlan, örökké bájos kis tündérkéből mára egy cserfes, csalafinta, huncut vigyorú leányka lett! :)
És ahogy közeledik az első születésnapja, úgy gondolok egyre többet a születésére... hogy milyen volt az a nap, az az éjszaka, majd a hajnal... úgy átélném újra, percről percre az egész csodát!
Ott még (szerencsére ;) ) nem tartok, hogy maga a nagy pocak hiányozzon, de a szülés! Függő lettem, ez nem vitás.

Amit még le akartam írni: Nándor dackorszakának új fejezetét éljük. Minden eddiginél erőteljesebb most az önállósodásra való törekvése!! Egész nap résen kell legyek, nehogy megcsináljak helyette valamit, amire ő is képes, mert akkor nagyon megsértődik, vagy rosszabb esetben óóóóóriási sírásban tör ki. Persze nincs ezzel semmi gond, nyilván ennek most van itt az ideje, tökjó, hogy csomó új dolgot megtanul. Csak nem mindig veszem észre magam időben, mondjuk képes vagyok megnyomni a lift gombját, és akkor jajj nekünk. :D
Egyébként tényleg sok új dolog van mostanság. Amit nagyon vártam már, az az önálló(bb) öltözködés. Persze messze nem 100%-osan önállóan, de mondjuk a bugyit pl.tök ügyesen, egyedül veszi már föl. Meg a cipőt is. A többiben segítek.
Ja, és válogat ám!! Ez a póló nem jó, másik kell. Meg a nadrág sem mindegy, meg a sapka sem. :D

Főzésnél is ügyeskedik: pl. segít darabokra vágni a zöldségeket, kevergetni az ételt, gyúrni a tésztát. :)
És csomó egyéb téren is fejlődött, csak kicsit késő van már, én meg fáradt vagyok, így ezekről legközelebb írok majd.

Erről-arról

2011-11-06T22:44:00.004+01:00

Először is a mai napról: gyönyörű kirándulásunk volt délután az őszi erdőben! :)
A Budai-Hegységbe buszoztunk, majd egy Nándor-tempóban kb.20 perces sétával kikötöttünk az általunk "erdei játszótérnek" nevezett helyen. Itt aztán mindkét gyerek boldogan mászkált, ugrált, játszott, amíg csak hagytuk nekik. Gyönyörű napsütéses délután volt, az erdő varázslatos aranyszínű, imádom az ősznek ezt az arcát. :)
Mi Hajnallal fél öt előtt elindultunk vissza a városba jógázni, de Nándor és Tibor ott maradtak az erdőben. Szalonnát sütöttek, meg tüzeztek egy másik kisgyerekes családdal, akikkel ott találkoztak. Nándor természetesen oda és vissza volt a tábortű adta szórakozási lehetőségektől!
Szóval szép volt így együtt a természetben. :)

Aztán amiről még szerettem volna írni: Hajnal pár napja beújított, már ami a beszédét illeti. Lelkesen nyomja továbbra is a "kákáká", "bábábbá", káknn", "dededede", stb. szövegeit, meg mellé időnként "anya", "apa"... és újabban köszönget is: ha olyanja van, azt mondogatja, hogy "szia-szia". :D Meg kell zabálni, nagyon aranyos ezzel az új szöveggel.

Nándorral kapcsolatban pedig az a viszonylag új fejlemény, hogy végre énekel!!! :))) Nagyon vártam már, mikor jön el ennek az ideje, s lőn! Tök szép tisztán énekli a Hinta palintát, a Zsipp-zsuppot, az Ég a gyertya, éget, és sok dalból részleteket. Imádom hallgatni, annyira szép hangja van!

És aki fotózott :)

2011-10-29T22:17:00.001+02:00

Az én drága Anyukám. :)))

Őrségi mama fotói 4.

2011-10-29T22:13:00.002+02:00

Őrségi mama fotói 3.

2011-10-29T22:08:00.003+02:00

Őrségi mama fotói 2.

2011-10-29T21:50:00.003+02:00

Őrségi mama Budapesten járt, és fotózott :)

2011-10-29T21:39:00.004+02:00

(Tette mindezt szeptember legvégén, azért voltunk ilyen lazán. :) )

Röviden ismét

2011-10-15T23:24:00.002+02:00

Hajnalnak immár 4 fogacskája van! Megviseli kicsit a fogzás szegényt, reméljük, valamennyit pihenhet most. :)

Harmadik napja teszteljük magunkon a laktózmentes tejet. Nándor már két kiskanálnyit kapott ma, én meg vagy 2 decit vedeltem be. :) Ujjaim csuriban, de eddig minden oké.

Nándornak ismét tüsi haja van! :) Ma voltunk fodrásznál, nagyon bátran és nyugisan viselte a dolgot. Amúgy én is "rövidültem" kicsit.

Mai napunk

2011-10-09T23:20:00.008+02:00

Aludni kéne már, de nem tudom kihagyni a lehetőséget, hogy a mai napunkról írjak kicsit... mindenki nyugiban, csend van a lakásban, én meg belül ujjongok, mert szuper napunk volt! :)
Mondjuk a reggel nehezen indult... ébredés fél hétkor, majd két fáradt gyerekkel való reggeli rutinok, nyavalygás, hisztihegyek, plusz a beharangozott szép idő helyett borús ég. Király...
De mikor végre elkészültünk, s útnak tudtunk indulni, sokkal szebb színben láttam már a világot a szakadó eső ellenére is!
Fogaskerekűt meg játszóterezést, esetleg gyermekvasutat terveztünk mára. No de esőben?? Némi tanakodás után csak eljutottunk a fogasig, fel is ültünk, és azon gondolkodtunk, hogyan tovább. Férjem a metrón elvesztett esernyőt siratta, Hajnal aludt a hátamon, Nándor álmosan (de azért érdeklődve) leskelődött ki az ablakon... közben pedig jött az ötlet: nincs-e véletlenül valami jó program a Millenáris parkban? Tibor gyors utánanézett, és kiderült, hogy de, van gyerekprogram. Így aztán a hegyről visszautaztunk a Széll Kálmán térre, majd séta a célpontig.
Ahol is kiderült, hogy történetesen épp ásványbörze is van, azon belül pedig kígyósimogató és kézművessarok! (A gyerekprogramról épp lecsúsztunk...)
Míg én kicsit elmerültem az ásványok nézegetésében, Nándor és Tibor megtalálták az alkotó részleget, és mire odaértem, gyönyörű kis szerencsefát csináltak ásványokból és drótból! :) Majd jött a nagy muri: a kígyósimogatás! Kópé fiunk csöppet sem tartott az állatoktól, óriási örömmel vette őket kézbe, és mutogatta nekem, milyen színű van épp nála. Szerintem vagy 7-8 kígyóval/siklóval kötött közeli barátságot! Nagyon-nagyon élvezte a dolgot, alig lehetett rávenni, hogy más szórakozás után nézzünk. (Mobilfotókat csatolok a bejegyzéshez, csak a hangulat miatt :)) Ez idő alatt én Hajnal mászkálását felügyeltem, meg az alkotásban segédkező jó kedélyű fiatalokkal beszélgettem, ami igen pihentető és frissítő élmény volt. :D
Lassan a nap is kisütött... némi szabadtéri halacska etetés, játszózás (részemről meg újabb kör ásványnézegetés) után elindultunk a westend felé, ahol megebédeltünk (kb. 4 órakor) - fincsi indiait, jajjj, de hiányzott már ez az ízvilág! Nagy meglepetésünkre Nándor lazán ette a csípősebb szószokat is, s miután jól belakott, tesztelte a westend egyik wc-jének kényelmi szintjét is. (Nem tudom elmondani, mekkora öröm ez most nekünk - pelus nélkül annyival könnyebb az élet!)
Aztán hazavonatoztunk, ahol apjuk rögtön kidőlt, a gyerekek meg némi randalírozást követően aludtak el.
Nekem még egy film is belefért, ez itt: Summerhill drama

Csak röviden

2011-10-05T16:23:00.004+02:00

Nándor úgy tűnik, végre eléri a teljes pelusmentesség üdvös állapotát!! :))) Pár napja ugyanis a nagy dolgok jelentős része is a biliben landol, juhéééé! :)

Hajnalnak pedig kibújt a 3. fogacskája, talán emiatt esett át nemrég a 3 napos lázon, és lógott eggggész nap cicin...

Tibornak úgy néz ki, végre sikerül új állást találnia! Majd' 4 hónap munkanélküliség után azt hiszem, felsóhajthatunk végre. Részletek később.

Amiről meg majd bővebben is írok: elindult hivatalos levelezgetésünk az ÁNTSZ-szel leányunk máig fennálló teljes oltásmentessége kapcsán. Sokat gondolkodtam, való-e erről írni egy nyilvános blogon. Arra jutottam, hogy ha ezzel esetleg segíthetek másoknak is, akik hozzánk hasonlóan megkérdőjelezik a kitűnő magyar oltásrendet, akkor ezen ne múljon. Izgalmas téma, amint időm lesz, leírom, hol tartunk.

Ennyit mára, uff.

Akarat

2011-09-22T21:56:00.003+02:00

Jajj nekünk! :D Hajnalnál is kezdenek szépen lassan megjelenni az akarat apró villanásai.
Érdekes követni számomra ezt a folyamatot, most valahogy sokkal tisztábban látom, mint Nándornál. Ahogy sorra jönnek elő az apró jelek, melyek azt mutatják, hogy ezzel a lánnyal sem lesz mindig olyan könnyű az élet, mint eddig...
Már felháborodik, ha elveszi tőle Nándor a játékot (eddig csak néma csodálkozással figyelte az ilyesmit).
Zavarja, hogy pelusozás közben egy helyben kell maradni, méltatlankodva próbál tovagurulni, mikor megfogom.
Ha valahonnan arrébb rakom, hogy ne másszon arra, csak azért is visszatér, ahányszor csak beavatkozom.
Mikor valamit nagyon meg akar csinálni, felső ajkát beharapva, irtó dacos tekintettel áll neki újra és újra, amíg nem sikerül neki.
Nem piskóta a kislány, na. Kezdek felnézni rá.

Rég nem írtam...

2011-09-12T21:29:00.006+02:00

Bizony jó ideje nem blogoltam már, aminek több oka van... egyrészt a lustaság, mert igyekszem kevesebbet ülni gép előtt, s ilyenkor inkább olvasgatok ezt-azt írás helyett. Másrészt meg sokszor elalszom a gyerekekkel altatás után, így aztán esélyem sem marad bejegyzést kreálni. No de most! :D
Rólunk.
Párom még nem talált munkát. Látom, hogy ez a helyzet nehéz Neki. Reméljük, lassan sikerül valamit lelnie, mert a pénz csak fogy, és elég súlyos törlesztőnk van a lakásra is... én ugyan tanítgatok hordozást továbbra is, de az inkább csak zsebpénz jellegű, és még csak nem is rendszeres jövedelem. Amúgy meg sokat törtem a fejem, mivel tudnék beszállni a kasszába, és így egy hónapja elkezdtem szappanokat készíteni. :) Tiszta alapanyagokból csináltam jobbára növényi szappanokat, ezeket próbálom eladni. (Majd ha rászánom magam, blogot is készítek a szappanoknak, csak ahhoz kellene pár szép fotó, meg idő...) Ez itt a reklám helye: igen jól sikerültek az eddigiek, nagyon jót tesznek a bőrömnek (pedig a mosható pelusozás miatt sokszor mosok kezet), egyáltalán nem szárítják.
Nagyon élvezem a dolgot; szappankáim nagy előnye a minőségük mellett, hogy beléjük adom szívem-lelkem, alkotó örömöm. :) Tehát ha valakit érdekel, csak keressen bátran!

Nándorról.
A mi drága nagyfiúnk továbbra is egy hihetetlenül szeretni való kópé! :) Persze a dacolásból van, hogy ki sem lát, és időnként rendesen kóstolgatja a határokat, de azt hiszem, ez ennyi idősen teljesen megszokott jelenség. Igyekszünk világosan, következetesen megmutatni neki, hogy meddig oké, s honnan nem, reméljük, beérik a befektetett türelem gyümölcse e téren is.
Mert amúgy nem lehet panaszunk rá: nagyon-nagyon okos, kedves fiúcska, sokat bújik és ölel, és a testvérére is viszonylag visszafogottan féltékeny. :D
Hihetetlen jókat bír amúgy mondani, és úgy lehet vele beszélgetni! Ki nem nézném belőle időnként azt az érett gondolkodást, amiről a mondatai tanúskodnak. Persze épp emiatt lehet, hogy időnként kicsit túlbecsüljük a képességeit, és valószínűleg többet várunk tőle, mint kéne. Nagyon résen kell lennünk, hogy ne feledjük el, mennyi idős is valójában!
Imád részt venni felnőttes feladatokban. Gyakran besegít nekem a zöldségek pucolásában, sóprésben. Vagy például minap voltunk egy jó kis programon; egy elhanyagolt kresz-pályát tett rendbe egy maroknyi ember. Nándor talált egy kicsi, gyerek méretű kapát, és jó sokáig lelkesen dolgozott vele a többiek között. Öröm volt nézni! :)
Újabban nagyon szuperül el tudunk merülni vele különböző szerepjátékokban. Legtöbbször a fakockákkal játszunk, ezekből lesz zöldség-gyümölcs, torony, kapu, stb.
Főzni szeret a legjobban, mostanában a homokozás is csak arról szól, mi minden finomságot lapátok össze nekem és Hajnalnak. (Aki szintén lelkes homokozó már!)
Valószínűtlen energiái vannak még mindig; bár már nem alszik nap közben, így is simán elvan este kilencig, nagyjából ilyenkorra sikerül őt elaltatnom Hajnallal együtt. Minden nap sokat vagyunk a szabadban, mert a mozgás lételeme. A környékünkön lévő játszóterek sajnos elég telítettek szoktak lenni... sajnálom, hogy nincs nagyobb mozgástere, és folyton szabályozni kell őt. Pedig sokszor látom, hogy ráférne, hogy jóóóól kitombolhassa magát anélkül, hogy mindig belebotlana valakibe. És ráadásul a kortársai már mind ovisok... ja, ezzel kapcsolatban is akartam írni. Ott tartok, hogy már nem bánom, hogy nem vették föl a közeli oviba. Valamiért biztos így kellett lennie. Úgy érzem, elég rendes kerékbe törés lenne neki most az ovi, ráérünk még ezzel. És nem adtam föl a reményt, hogy Waldorfba járjon majd egyszer, érzem, hogy az az út sokkal közelebb állna hozzánk, mint az állami oviké.

Hajnalról.
Igazi boldogság gombóc a leánykánk, ő az a gyerek, akiről ránézésre megmondja az ember, hogy abszolút rendben van! :)
Igen barátkozós baba, szinte mindenki kap egy mosolyt tőle, aki megpróbál kapcsolatot létesíteni vele a játszótéren, metrón, stb.
A mászásban profi; már övé a lakás, mindent bejár, minden mellett feláll. :) Szavakat mond, úgy, mint "apa", "anya", "ádá" (= add ide), "enne", "ide", "nem". Kifejezetten látszik rajta, hogy mindent ért. Szavak nélkül is igen hatékonyan kommunikál, nagyon széles az arckifejezés-palettája. :)
Továbbra is óóóriási vizipók, nem érdekes, meleg, vagy hideg vízről van szó, ő bele akar menni.
Újabban szeparációsan szorong. Értsd: ha kimegyek a szobából, ahol ő ténykedik, rövid időn belül megijed, és sírva követ. Persze ha ott marad Nándor, vagy apja, akkor velük is beéri azért.
Eszeget is hellyel-közzel. Minden érdekli, amit mi fogyasztunk el, bele-bele kóstol az ételekbe, de mennyiségeket nem fogyaszt. Bezzeg az anyatejből!! Napi 73654013125x szopizik legalább, nem is próbálkozom megsaccolni, mennyi időnként. :D
Két szép fogacskája van alul, de amúgy mindig rág, biztos hamarosan kibújik a következő pár darab is.

Mivel kevés fotó született mostanság, csak egyet hozok most az álldogáló Hajnalról.

Vicces kis videó :)

2011-08-07T00:46:00.005+02:00

Egy anyaismerősöm és kisfia is szerepel benne, szerintem aranyos videó. :)

Mérföldkövek ismét

2011-08-02T23:58:00.003+02:00

Először legyen szó Nándorról: majd' elfelejtettem leírni, pedig annyira aranyos! :) Úgy két hete megtanulta szépen ejteni az r-t, és azóta mindig megmutatja új tudományát, amikor lehetőség adódik rá! Sőt, akkor is, mikor nem: sokszor még az l -eket is hosszasan pergeti. Imádom. :)

Hajnal pedig pár napja segítség és támasztás nélkül ül egyedül! Még mindig nem hiszek a szememnek, mikor látom... nemrég született, most meg üldögél, s két kézzel tömi a szájába a fakanalat. Őrület!
Ja, és tegnap egy homokozó szélébe kapaszkodva állásba húzta magát.
Hát itt tartunk már... :)

Gombás kalandunk

2011-07-30T22:59:00.006+02:00

Úgy kezdődött az egész, hogy Nándor és párom tegnap délelőtt elbringáztak a közeli erdőbe, míg én itthon kendőzni tanítottam valakit. S mikor hazaérésük és alvásuk után beszéltem velük, Nándor igen lelkesen mesélt arról, mekkora nagy gombát láttak. Apja le is fotózta, és a képet átküldte Anyumnak, aki megállapította, hogy ez valószínűleg őzláb gomba.

Úgy döntöttünk, ha ma jó idő lesz, kimegyünk együtt gombát szedni az erdőbe. Így is lett. :) Meglepetésünkre annak ellenére, hogy látszott, mások már megelőztek minket, sok-sok gombát találtunk! Teleszedtük a kosarunkat, azaz inkább csak Nándor, mert miután megmutattuk neki, hogy kell szépen begyűjteni a gombákat, hihetetlen lelkesedéssel szedegette őket! Amúgy nekem is nagy élmény volt a gombászás, mert bár gyerekkoromban sokszor voltam Anyukámmal az erdőben ilyen céllal, arra nem emlékeztem, hogy ez ennyire izgalmas móka! :)
Íme tehát a mai zsákmány:

Hazaérés után gyorsan útra keltünk ismét, irány a legközelebbi piac, ahol gombaszakértőt találunk! S mikor a szakértő meglett, az is kiderült, hogy valóban őzlábat szedtünk! Hurrá-hurrá, örültünk ennek. :) Vicces volt, hogy a piacon egy árus meg akarta venni a gombát tőlünk, persze nem adtuk. Ja, egy turista pedig lefotózta a teli kosarat. :D
Hazaérve lemértem a zsákmányt, nos, kb.2,1 kiló gombát sikerült röpke fél óra alatt begyűjtenünk!
Este kirántottam kábé a felét, jutott és maradt is jócskán!
Örültem nagyon a mai programnak; hálás vagyok az érzésért, amit a gombászás idézett fel bennem, meg az erdőnek, hogy ilyen bőkezűen osztotta nekünk a kincseit. :)

Mérföldkövek...

2011-07-30T22:23:00.004+02:00

Hát ennek is eljött az ideje - ma estére áttörte Hajnal ínyét az első két foga alul, középen. Őszintén szólva kellemes meglepetésként ért a dolog, mivel nem volt különösebben nyűgös mostanság (sem). :)
A másik nagy hír, hogy bő egy hete mászik, így híven követte a bátyja mintáját, aki szintén 8 hónaposan kezdett ebbe bele. :)

Családi fotó :)

2011-07-30T16:17:00.003+02:00

Ilyen kép nagyon régen nem készült rólunk, muszáj megmutatnom. :)
Pár hete készült Dobogókőn, egy szép túra kezdetén.

Hajnal mozgolódik és néha eszik is :)

2011-07-12T22:43:00.006+02:00

Akartam írni lánykánk mozgásáról, mert hogy igen csak benne van a fejlődésben a kicsike. :)
Nagyon profin gurul ide-oda, ez bátyjához képest szokatlan nekünk, nála mondhatni kimaradt a nagy forgolódás.
Úgy tűnik, ő is kihagyja a kúszást egy az egyben, mint Nándor annak idején. Nagyon akar mászni, hintázgat négykézláb előre-hátra, és próbálkozik előre jutni, de egyelőre inkább hátra vagy oldalra jut. Ami nem kicsit idegesíti, mikor el akar érni valamit (meg is értem). Amúgy szerintem hamarosan tényleg mászni fog már, és akkor vége a nyugodt világnak, jajj nekünk. :D
Érdekes még, hogy folyton állni meg ülni akar. Négykézláb lábujjhegyre áll, és jó magasra emeli magát, ebből a pozícióból próbál kiülni, ami nem sikerül, majd innen tovagurul. Nagyon vicces látvány. Ilyesmit például nem láttunk Nándornál. Kíváncsi vagyok, a továbbiak hogyan alakulnak!
Másik, amit említeni szerettem volna, a hozzátáplálás. Vagy sokkal inkább kóstolgatás. Lányunk nem komálja a pépeket, ellenben rettentő kíváncsi mindenre, amit eszünk. Nyúl a tányérhoz, és ha hagyjuk, vesz is magának. Gyümölcs, zöldség, krumpli, kenyér - ezekkel próbálkozik. Elveszi, trancsírozza, szájába helyezi. Fintor, eltartja, megnézi. Megint szájba be. És addig-addig nyammogja, nyálazgatja az ételeket, míg pár falatkát le nem nyel belőle. (Aminek mondjuk a felét vissza is köhögi rögvest - na ilyen sem volt soha a bátyusnál.) Hát ennyi, mennyiségekről nem tudok beszámolni. Azt hiszem, a napi 267454721 alkalommal való szopizás valószínűleg épp eléggé jóllakatja. :)

Zene nektek ismét

2011-07-12T22:40:00.003+02:00

Rátaláltam két régi kedvencemre Szalóki Ágitól, és nagyon-nagyon megörültem nekik. Szeretettel ajánlom minden nyitott fülnek. :)

Hajnal és Jutka a doboknál

2011-07-03T22:25:00.004+02:00

Nándor már mély barátságot kötött bátyámék dobszerkójával, itt volt az idő, hogy a kishúga is megismerkedjen vele. :)
Íme az eredmény!

Ülünk a vonaton...

2011-07-03T22:12:00.003+02:00

...azazhogy várjunk csak, nem is. :D
E videót megnézve bárki láthatja, hogy az Őrségből való hazaúton nem unatkoztunk, megtaláltuk a magunk kis mulatságát. :D

A vizipók :)

2011-07-03T22:04:00.006+02:00

Hát az úgy esett, hogy idén nyáron is ellátogattunk az Őrségben kétszer a Hársas tóhoz. Szerencsére adódott jó idő hozzá, és a víz így kellemesen langyos volt. Gondoltuk, megmutatjuk Hajnalnak is közelebbről a tavat.
Azt eddig is tudtam, hogy szeret fürödni, de erre azért nem számítottam... cseppet sem zavarta a víz hőfoka, nagy élvezettel pancsolta végig azt az időt, amíg bent volt velünk! Úgy tűnik, létezik még Nándornál is nagyobb vizipók! :)

Hajnal első hintázása

2011-07-03T21:59:00.003+02:00

Így aludnak :)

2011-06-30T13:38:00.004+02:00

És most panaszkodom

2011-06-24T09:30:00.002+02:00

Tibor reklamálta a minap, hogy mindig csak a pozitív dolgokról írok a bejegyzésekben. Nekem fel sem tűnt... tényleg így van?? :O
No jó, valóban nem szívesen panaszkodom nyilvánosan. De legyen szent a családi béke, most megteszem!

Szóval... Tibor elvesztette a munkahelyét. Tizenéve dolgozott a cégnél, nem mondhatnám, hogy rajongott a munkájáért, de jó pénzt hozott vele haza, és nem éppen számított pont most az elbocsájtásra. Hogy miért? Válság... leépítés...
Tehát mihelyt hazaérünk, indul a vad munkakeresés, interjúra járás. Pár havi tartalékpénzünk van, reméljük, sikerül időben állást találnia. És amiben még nagyon bízom, hogy esetleg olyat, amit jobban szeret majd.

Aztán itt a másik, ami miatt szomorkodom kissé... Nándort nem vették fel az oviba. (Ugye nem írtam még erről?) Állítólag helyhiány... nekem mondjuk ezen indoklás miatt kissé keserű szájízem van... körzeten kívülieket is fölvettek, meg más csókosokat. No mindegy, nem is érdemes bosszankodni ezen, csak félek, hogy télen megesszük egymást a hosszú, sötét napokon, és hogy Nándornak nagyon hiányozni fog a gyerektársaság.

Ami még említendő, az az, hogy hihetetlen dacokkal nézünk szembe mostanság a fiunk részéről... sejtem, hogy mi sem kezeljük éppen tökéletesen az adott helyzeteket mindig, de tényleg fárasztó már sokszor a dolog. Az erős akarat persze jó tulajdonság, csak szegény Nándor nehezen fogadja el, hogy mindent mindig nem lehet. Pedig úúúúgy szeretne mindent egyedül, önállóan, rögtön-azonnal!
Amúgy biztos vagyok benne, hogy neki is minimum olyan nehéz ez az egész, mint nekünk, és remélem, hogy szép lassan (vagy inkább gyorsan) kiérünk a dackorszakból.

Utolsó panaszom (épp elég volt már eddig is), hogy Hajnal újabban szinte mindenre allergiás. :( Tejterméket ugye nem eszem hónapok óta. No ehhez most hozzá jönnek az olajos magvak, az eper, a málna... ezek mind kiütik szegényt, nem alszik éjjel, és tiszta piros pattanás lepi kezét-lábát-arcát.
Extra érzékenysége kiterjed még a napfényre. A biztonságosnak titulált délelőtti és esti órákban is képes lepirulni, így aztán szegényt folyton hosszú ruhákban kell tartanom. ((Amitől aztán meleg-kiütései lesznek, jááájj.))

Hát ennyit a siránkozásról, legközelebb megint vidám hírekkel jövök remélhetőleg. :)

Harmadik

2011-06-23T23:47:00.004+02:00

Ma egész nap, mikor az órára néztem, a három évvel ezelőtti június 23-án történtek jutottak eszembe. Őriszentpéterről hazafelé jövet, dél után kicsivel eszembe jutott az izgalom, amit éreztem, mikor Nándor elindulását a kifelé zúduló magzatvíz jelezte. Délutáni alvásunk után, úgy fél hatkor felidéztem a békés vízben vajúdást, ami életem egyik legszebb útja volt magamba. Este fél kilenckor arra gondoltam, milyen nehéz is volt a kibújása előtti utolsó óra... amikor már minden fájt, és nagyon vártam, hogy megszülessen. És végül bekövetkezett a csoda!
És e gondolatokkal együtt mindig csoda melegség öntötte el a szívemet, mikor ránéztem a cseperedő lurkómra! Annyira hihetetlen, hogy ekkora már... és életrevaló, jószívű, vidám, okos, ügyes, igazi komisz kópé. :))) Néha nem könnyű feladat a jó irányba kormányozni őt, de nap, mint nap tanulok. Köszönöm, hogy vagy nekünk, Nándor!
Nagyon boldog harmadik szülinapot kívánok, drága fiam!

Hurrá, nyaralunk!

2011-06-22T23:14:00.004+02:00

Már-már hagyományossá váló őrségi nyaralásunk ideje eljött végre idén is. Igaz, kicsit előbb, mint gondoltuk, de sebaj. :)
Minden előzetes aggodalmam ellenére az első nagyobb vonatutunk két gyerkővel egész jól sikerült. Múlt hét kedden Pesten felültünk, Körmenden leszálltunk, s az utazás három és fél órája alatt Nándor az egész vonatot keresztbe-kasul bejárta velünk. Hajnal meg békésen elvolt, aludt, játszott, nem zavarta az utazóközönséget cseppet sem.

Ideérve pár nap kellett, míg hozzálassultam a vidéki élethez... a pesti idegbajos rohangálós, intézkedős mindennapok után nem könnyű egyszer csak átállni a nyugalomra! Plusz nem tudom, miért, talán az oxigéndús levegő miatt, folyamatosan álomkóros voltam. A gyerekeken is látszott, hogy kicsit kizökkentek a megszokott ritmusukból... gyakori éjszakai ébredések, felsírások... Nándor persze amióta itt vagyunk, nem alszik délután. (Remélem, otthon azért visszaáll majd.)

Sok élményt kaptunk már ezalatt az egy hét alatt! Voltunk például kétszer a Hársas tónál, melynek vize teljesen alkalmas volt már a fürdőzésre! Nagy bátran Hajnalt is bevittük karban a vízbe, és hát nem gondoltam volna, de ugyanolyan vízipók, mint a bátyja!! :D Pedig első alkalommal mártottuk ilyen naaagy és hideg vízbe, de ő nem zavartatta magát! Izgalma már akkor tetőzött, mikor még épp csak a tó sekély részén caplattunk befelé, s lábaival rögtön pancsizni kezdett, ahogy a megfelelő mélységet elértük! Nagyon élvezte a dolgot, készült is videó róla, majd hazaérkezésünk után felteszem.
Aztán voltunk a bátyáméknál Ispánkon. Nagyon szeretek vele és Jutkával találkozni, mert belőlük és a házukból, kertjükből olyan éltető nyugalom és jókedv árad, ami magával ragad mindig! Sokat beszélgettünk, Nándor jókat dobolt, finomakat ettünk (köszi, Jutka!)... sajnálom, hogy őket is csak ritkán látjuk, de olyankor annál nagyobb öröm ez.

Itthon, Nagyrákoson pedig Anyukámnál vagyunk. Itt is jó lenni. Bár szegény Anyu túl sokat dolgozik, folyton rohan, amennyire erejéből kitelik, próbál rólunk is gondoskodni. Főz, mos, takarít, kutyát sétáltat (néha Nándor segítségével :) ), és ő az Őrség hangja - a Triangulum rádió műsorát napról-napra ő készíti. Hallgassatok csak bele délelőttönként, akár az interneten is!

Hajnal időközben 7 hónapos lett. Megáll az ész, mekkora már ez a kis tündérke. Nemrég született! És egyre bájosabb, napfényes személyiség, hihetetlenül vidám, nyitott, érdeklődő baba! Újabban már egész sokféleképp gagyorászik, a szokásos "dedede", "hátteee", "vábvábváb" és társai mellett mondja néha panaszosan, hogy "nemmmnemm", vagy így követelőzik: "áddeee".
Lassan mászni fog. Egyelőre mikor négykézláb emeli magát, hátrafelé mozdul végül, ami rettenetesen idegesíti. Meg is értem, milyen már, hogy előttem figyel az elérendő izgalmasnak tűnő tárgy, én meg hátra felé haladok, mikor el akarom érni... :D
Hozzátáplálás mondhatni áll... időnként rányúl a tányéron lévő ételre, amiből lehet, elé teszek pár falatot. Ő meg trancsíroz, pár mikrogrammnyit esetleg a szájához emel, fintorog, és továbbra sem eszik. :D
Ami nem változik: továbbra imádja a bátyját. Szinte bármit tesz Nándor, figyeli őt, örül neki, kurjongatva hívja fel a figyelmét magára.
Ja, egyébként együtt labdáznak!! Komolyan! Hajnal a földön hasal, Nándor labdát gurít neki, ő meg visszagurítja. És mindketten rém boldogok közben. :)))

Nándor meg holnap tölti a harmadik életévét. Na ez kész... ettől végképp kivagyok... hová lett ez a három év???? Mindjárt el kell engedjem őt, pedig olyan kicsi még... és mégis, olyan okos, önálló, akaratos, kitartó legényke! És mindent tudni akar, egész nap a "de miért" kezdetű mondataira válaszolgatunk.
Eljött a mesék ideje is, mármint az "igazi" meséké... ez is olyan hihetetlen! Fekszünk vele az ágyon, és nagy könyvekből olvasunk neki hosszú történeteket. Amiket meghallgat, és megjegyez (másnap meg visszameséli egyes részleteit). Nem tudom, mikor fogom megunni ezt, most nagyon élvezem.

No ennyit mára, majd még jövök a további kalandokkal. :)

Szemünk fénye

2011-06-10T00:08:00.002+02:00

Kötőhártya gyulladás.
Hajnal egy hete mutatta az első tüneteket, majd olyan lett a szeme, mint a nyusziknak. Irány dokinéni, antibiotikum (életében először...). Nagyjából túljutott rajta, most már csak este piros a szeme, vélhetően inkább a fáradtságtól.

Nándor tegnap kezdett gyanús lenni, s mára ő is nyúlszemű. Szegényt nagyon zavarja a ragacsos trutyi, ami a szeméből folyik. És utálja a szemcseppet, csak komoly harcok és ultrahangos sírás árán tudom kezelni őt. :(((
Ja, és mindez spékelve orrdugulással, köhögéssel, ami szintén ma éjjel kezdődött.

Jajj.
Mondtam már, hogy ilyenkor mindig rájövök, hogy nincs jobb, mint egészségesnek lenni??

Nándor este...

2011-06-09T04:23:00.003+02:00

Tegnap este vacsora előtt Nándor lement még apjával kicsit a térre. Míg ők elvoltak, én megfürdettem Hajnalt, majd elaltattam. Mikor már mélyen aludt, kijöttem dolgozni.
Aztán lassan megérkeztek a késői játékból az enyéim, és nekiálltak vacsorázni. Evés közben Nándor egyszer csak elgondolkodott, körülnézett. Majd rám pillantott, és ezt kérdezte: "Hol van babatesó?" Mondtam neki, hogy alszik. És megkérdeztem, "miért, hiányzik?". Azt mondta, igen.
Hát ezért a pillanatért nagyon hálás vagyok. Meg azért is, hogy tanúja lehetek, hogyan alakul ki lépésről-lépésre, kölcsönösen a testvérek közti kötődés.

Fényképes bejegyzés :)

2011-06-09T00:01:00.004+02:00

Ilyenek vagyunk mostanság. :)

Kis olvasnivaló

2011-06-02T00:04:00.002+02:00

Erre bukkantam nemrég: Biztonság
Nézzétek meg a videót is, valami hihetetlenül gyönyörű. :))) Miközben figyeltem, azon kaptam magam, hogy most rögtön szeretnék újra szülni. :D (Neeeeem, azért azzal még várunk, az biztos!)

Dr. Geréb Ágnes levele

2011-05-16T22:46:00.001+02:00

Sajtónyilvános képviselői meghallgatásra hívta az érintetteket a Semmelweis Mozgalom 2011. május 10-én a Képviselői Irodaházba. A meghallgatáson előadást tartott Ékes Ilona képviselőasszony (FIDESZ), Tóth Anna MESZK szülésznői tagozat vezetője, Nováky Rita szülésznő, Dr. Varga Katalin pszichológus, egyetemi docens, Dr. Szabó Máté állampolgári jogok országgyűlési biztosa nevében Dr. Borza Beáta, Várallyayné Andrejszki Katalin 7 gyermekes anya, képzőművész. Az előadók széke között egy üresen maradt - dr. Geréb Ágnesé. Őt ugyanis nem engedte el a bíróság a házi őrizetből. Üzenetét ezért Görbicz Adria tolmácsolta.

A cikk folytatásához katt ide.

Nándorról

2011-05-10T00:28:00.006+02:00

Következzen pár sor a nagy, okos bátyusról is. :)
Aki szintén rohamosan fejlődik a maga módján. Napról-napra okosabb, hihetetlen dolgai vannak. Hosszas összetett mondatokban beszél nagyon választékosan. Sokszor csak lesünk, olyan profi megfigyelő. Mindent lát és hall, és felhasznál. Igen, felhasznál, tudniillik időnként már képes a saját érdekében egymás ellen kijátszva manipulálni minket! :D Hihetetlen a kópé, van akarata, az egyszer biztos! Ami egyik oldalról nézve fárasztó, mert derekas dacrohamokat produkál, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő elképzelte. Másik oldalról pedig igen hasznos és előre vivő is, mert kitartó, és ha valamit tényleg akar, addig csinálja, amíg végre sikerül neki!
A szobatisztaság terén is öles léptekben fejlődik: itthon gyakorlatilag hibátlanul, éjjel-nappal minden kis dolog a wc-ben , vagy a biliben landol. Nagy produktumhoz mondjuk kéri a pelust, de majd kialakul ez is, nem izgulok emiatt. Kintre még adok rá pelust, de mihelyt végre bejön az igazi jó idő, váltunk bugyira és nadrágra, és viszem a váltásokat.
Beírattam az oviba múlt héten... még nem derült ki, felveszik-e. Ő nagyon szeretné és várja, én kicsit félek ettől. Sajnos nem Waldorfba megy, nincs rá keret most. A körzeti állami ovinak ugyan igazán jó híre van, de mikor bent voltam, azért támadt pár zavaró benyomásom. Mindegy, ez nem annyira lényeges, egyelőre az is kérdés, felveszik-e egyáltalán. Elég lesz akkor aggódnom a számomra zavaró dolgok miatt, ha azok majd netán őt is zavarják.

Így örül :)

2011-05-10T00:22:00.002+02:00

Pár kép a mi házi örömgombócunkról. :)

Felfedez

2011-05-10T00:12:00.003+02:00

Hajnalunk egyre erősebben érdeklődik a külvilág irányába. Pár hete rájött, hogy mindenfélét jó erősen meg lehet markolni, és azóta ennek él. :) Tényleg mindent megfog, megvizsgál, majd lehetőség szerint a szájába is ránt. :D A hajamtól kezdve az ebéddel megrakott tányéron át a homokig. Tapogat, markolász, hozzá a nagy koncentrációban viccesen összehúzza a szemöldökét, és nagyokat hümmög. Teljesen ennivaló. :)
Ha már ennivaló... az általunk fogyasztott kaják is erősen érdeklik, minden étkezésnél láthatóan izgul a tányéraink tartalmára. Kíváncsi leszek, ha majd megkapja a lehetőséget, hogy egyen is, mit fog tenni... (Nándor ugyanennyi idősen ugyanígy rántotta volna magához az ételeinket, aztán mikor elkezdtük hozzátáplálni, magasról tett az egészre. Vajon ebben is másként fog viselkedni a hugicája?)

Hoztam egy videót is, ezen lányunk első homokozása látható. :)

Anyák napján...

2011-05-01T08:47:00.003+02:00

Most formabontó módon magamat fogom köszönteni e jeles napon. :D
Itt ülök a gép előtt, rugózom a nagylabdán - altatom Hajnalt. Reggel fél hét óta fent van már a pici lány, mostanában ilyenkor ébred. És ha épp hétvége van, kijövök vele ide, ne ébresszem fel a többieket.
Ilyenkor szép csendben, nyugiban tudok gondolkodni, készülni a napra, ezt-azt megcsinálni, ami az előző estébe nem fért bele.
És ma úgy látom, hogy minden nehézséggel, álmossággal és könnyel együtt nekem a legjobb a világon. :))) Mert van két csodálatos gyerekem, akikről gondoskodhatok, és egy szerető férjem, aki segít ebben, őriz minket, felénk borul, mint egy meleg takaró.
Igaz, hogy amióta a gyerkők léteznek, teljesen megváltozott az életem. Igaz, hogy néha hiányzik pár dolog a régi életemből, úgy mint éneklés, önálló mozgás, tervezhetőség... de nem mennék vissza semmiért az időben! Az anyaság egy csoda. Ez a két gyönyörűség mindent megér! :) Sokszor csak nézem őket, nem is hiszem el, hogy vannak. Hogy belőlem vannak. A folytatásaim. Amikor ők örülnek, én is. Amikor sírnak, facsarodik a szívem. Hihetetlen megélni azt, hogy általuk túl tudok lépni magamon.
Minden nap tanítanak, hol így, hol úgy.
Nagyon hálás vagyok értük!

Hajnal videó Anyunak :)

2011-04-24T10:38:00.002+02:00

Anyunak

2011-04-22T23:58:00.004+02:00

Offolok a saját blogomban, tudniillik most nem a gyerkőkről lesz szó.
Hanem az Anyukámról, akinek ma születésnapja van! Neki szeretnék ezzel a szépséges szívmandalával minden lehetséges jót, örömöt és egészséget kívánni a hátralévő (remélem) legalább ennyi évére! :)))
Boldog szülinapot, drága Anyukám!

Kaptam :)

2011-04-19T08:47:00.005+02:00

Blogdíjat kaptam Natitól. Köszönöm szépen, nagyon jól esett! :)

Akkor most rajtam a sor, hogy tovább adjam. Elvileg 10 kiválasztottnak kéne, de én szeretem felrúgni a szabályokat. :D

Így szeretettel küldöm e díjat

Gala Andinak, aki ikerlányai kalandjait írja le szerintem igazán élvezetes formában :)

Bíbianyunak, kinek írásait olvasgatva mindig meleg bizakodás önti el a szívemet

Vikinek, aki igen szorgalmasan jegyzi le zajló, izgalmas családi mindennapjait :)

és utoljára, de nem utolsó sorban Mártinak, mert gyönyörű és igényes blogját olvasgatva mindig igazán nőnek érzem magam. :)

Köszönöm nektek a sok vidám percet, amit az írásaitok adtak!

Dokumentumfilm az otthonszülés magyarországi helyzetéről

2011-04-11T10:17:00.004+02:00

Képek múlt hétvégéről - Visegrádi-hegység

2011-04-10T00:33:00.003+02:00

Tavasz! Végre!! :)

2011-04-10T00:17:00.004+02:00

És végre, vééééégre eljött a tavasz! Nagyon örülünk neki! :)
Süt a nap, újra népes a játszótér, és vár a természet! Most, hogy már kint is könnyedén lehet szoptatni, több időt töltünk lakáson kívül, és ez bizony jó hatással van mind Nándorra, mind rám és ezáltal Hajnalra is. Éljen a friss levegő, a zöld fű, a virágzó fák! Még Budapest is sokkal emberibb ebben az évszakban.
De azért annál jobb érzés nincs sok, mint mikor kiszabadulhatunk a kőtengerből. Múlt hétvégén a Visegrádi hegységben jártunk, hát az egy csoda volt! :) Nem tudom elmondani, mennyire hiányzott a természet. Maga az élet csapott meg! A rügyező fák, a csillogó patak, és a madarak kórusa teljesen kiszakított a hétköznapi gondolatok fogságából. Túráztunk egy nagyot, amiből semmit nem éreztem, ha rajtam múlik, mentem volna még egy darabig. És Nándort is elvarázsolta az erdő! Minden érdekelte, lépten-nyomon talált valamit, amivel jól eljátszott volna akár órákon át is! (Nem úgy, mint itthon. :D )
És ami még hiányzott: szombaton bringára pattantunk együtt! Azaz Tibor hátán Nándor utazott kendőben, enyémen meg Hajnal. De jó érzés volt! Lánykánk először utazott így, szerintem tetszett neki, pár méteren belül elaludt, miután elindultunk. :)
Holnap is megyünk a természetbe (is). Egy rendezvényre kerekedünk föl, majd ha az időjárás engedi, gyermekvasutazunk, és barangolunk kicsit. Várom már!

Hajnal-videó

2011-03-22T07:37:00.002+01:00

Kicsi lányunk itt 3 hónapos volt, és imádni való. :)))

Sültkrumplit késsel-villával

2011-03-22T07:36:00.001+01:00

Nándor eszeget. :D

Szeretet :)

2011-03-20T17:43:00.004+01:00

Egy este Hajnal láthatóan átkívánkozott apja kezéből a bátyuséba. Aki szerette volna megölelni, így aztán odaadtuk neki a lánykát. Imádni valók voltak! :))) Hajnal épp nyűgösködött, de Nándor kezében elnyugodott, és elégedett hangocskákat hallatott.
Igyekszem e pillanatokat elraktározni magamban, mert a napi nehézségek közepette ezek adnak igazi, tiszta örömöt.

Cikk

2011-03-03T18:34:00.001+01:00

Itt egy új interjú dr.Geréb Ágnessel, friss és ropogós, örülök neki. :)
Bár házi őrizetben van, az aktivitása lankadatlan! :)))

http://www.elitmed.hu/ilam/interjuk/_az_otthon_szulest_nem_kellene_legalizalni_az_legalis_interju_gereb_agnessel_7165/

A jövő bringás nemzedéke :)

2011-02-28T18:43:00.003+01:00

A minőségért bocsánat, lemerült a fényképezőgép akkuja, így mobillal készült...

Hordozás Hajnallal

2011-02-27T11:39:00.006+01:00

Biztos írtam régebben ide is, hogy nagyon vártam már, hogy ismét pici babát hordozhassak. Vágytam a mindkettőnk számára élvezetes, fincsi, folyamatos testközelségre, ami már Nándornál is annyira jó volt! Egész különleges élmény egy szuszogó, picurka babát hordozni!
Majd eljött az idő, Hajnal kibújt. :) Persze, tanulmányaimból (is) tudom, hogy a gyermekágy alatt, főképp az első 2-3 héten nem ildomos sokat hordozni, mert a testnek regenerálódásra van szüksége a várandósságot és szülést követően. És éreztem is ezt!! Nándornál fittebb voltam... most meg a gyakori elszédülés (a vérszegénység miatt), plusz a gáttájéki fájdalom épp elég komoly visszatartó erőként hatott. Az első 3 héten alig hordoztam, de ekkor még úgyis első sorban az ágyban töltöttük az időt a pici lánnyal.
Ezután szépen lassan bátrabban vettem már magamra őt. És meg kellett lepődjek: lányunknál a képlet közel sem volt olyan egyszerű, mint Nándornál!! - akinek gyakorlatilag kerek volt a világ, mihelyt magunkra kötöttük. No Hajnalnál nem így történt! Az első 3 hétben, míg inkább apja hordozta, szépen, békésen alukált a kendőben, de amikor "elkezdett kinyílni a csipája", változott a dolog. Sokszor inkább mellénk letéve tűnt jobb kedvűnek, és gyakran sírt, mikor felkötöttem. Nem esett jól a dolog, csodálkoztam, hogy neki miért nem jó így, nem értettem az egészet. Aztán elkezdtem dolgozni az ügyön. :)
Hátha több cici kell! - így mindig, mikor sírt, levettem/cicire engedtem, és bizony gyakran ez volt a megoldás! Szopizni szeretett volna, és ezért nem nyugodott meg csak úgy a kendőben.
Aztán a másik: valószínűleg túl is öltöztettem az elején, és melege volt rám kötve. Ezen is változtattam, egy réteg ruhával kevesebbet adtam rá. Valamennyit ettől is változott a helyzet.
Próbálkoztam továbbá más kötésekkel (mint elől csomós x ), csípőn hordozással. Előbbi nem tűnt meghatározónak, utóbbi sokszor bevált.
Ami a leginkább működött: megpróbáltam, ahányszor sírt a kendőben, erősen a lányunkra figyelni és az intuíciómra hagyatkozni. És legtöbbször egy idő múlva jött a válasz, mi a gond!
Így aztán, ahogy múltak a hetek, egyre harmonikusabban tudtunk együtt működni. Rá kellett jöjjek, hogy Hajnal érzékenyebben működik, mint Nándor picinek. Ahhoz, hogy béke legyen rajtam, kell, hogy teli legyen a pocak, ne legyen melege, száraz legyen a pelus (tényleg!), ne legyen túlontúl fáradt.
Szépen lassan vezetgetem most be a háton hordozást, mert bizony elől nagyon nehéz már a lányunk. Csípőn jól érzi magát, de kicsit jobban "útban van" így, mint háton.
Egyelőre azt látom, hogy picilány valamiért nem szeret igazán batyuban lenni, sokkal inkább a háti zsebes kötés az, amiben jól érzi magát. Így napi többször ily módon kötöm, nagyokat alszik benne, meg nézelődni is tud, ha akar, és ezt szereti. Én meg tudok szépen dolgozni, Nándorral foglalkozni. :)
Odakint egyelőre még elől van, így érzem most jobban őt a hidegben. Várom a melegebb időt azért is, hogy ha úgy adódik, hogy szopizni szeretne, míg kint vagyunk, ne kelljen szegény bátyját hazacibálnom a játszóról azért, hogy enni tudjon a húga. Simán mellre teszem Hajalt kint is, csak ne kelljen már attól félni, hogy bármelyikünk megfázik!

Hát így vagyunk most, majd írom a továbbiakat, ahogy alakulunk. :)

Gyerekszáj :)

2011-02-27T10:59:00.002+01:00

Nándor kérdi apját, mikor ehet rágót.
- Majd ha nagy leszel.
- Én növekszem.
- Igaz.
- Mikor növekszem?
- Most is növekszel.
Megáll, koncentrál...
- Nem érzem, hogy növekszem.

Pár héttel ezelőtti filozofikus megjegyzése:
- Az idő olyan, mint a vonat.

Egyik nap az étkezőasztal melletti székek egyikét szépen, lassan lefekteti. Kérdem, miért tette.
- Azért, mert álmos.
Majd felállítja.
- Most nem álmos.

:DDD

És ismét pár kép :)

2011-02-27T10:44:00.004+01:00

Amúgy jobban vagyunk, gyógyulgatunk, már olyan 95%-osnak mondanám magunkat egészségügyileg.
Süt a nap odakint, remélem, hamarosan tavasz lesz... addig is annak is örülünk, ha sikerül teljesen meggyógyulni.

Betegen...

2011-02-22T15:45:00.001+01:00

Múlt héten Nándor beteg lett. Először jött a köhögés, takonykór, aztán a láz. Kezdi kiheverni. Most Hajnal van soron, ugyanezekkel a tünetekkel. :( Szép az élet, sallalla.
Remélem, ha ezen túl vagyunk, elhúznak a vírusok és bacik, és jön helyettük a tavasz.

Zene nektek :)

2011-02-20T12:45:00.004+01:00

Egy kis hallgatnivaló --- ez volt az egyik zeném a Hajnallal való vajúdás közben, csodálatos újra hallgatni, gondoltam, megosztom a minket olvasó tömeggel. :D

Ákos: Minden álom véget ér

Ezt meg tegnap hallottuk újra a Szemlő-hegyi barlangban, jajjjj, nagyon-nagyon szép!

Vangelis: Rachel's Song

Rólunk szavakban

2011-02-11T15:49:00.006+01:00

Most jött el az ideje, hogy végre szöveges bejegyzést is kreáljak. Sok-sok mondanivalóm van...
Először is a gyerekekről.

Nándor nagy-nagy kópé, dackorszaka legjavát éli. Nyilván nem teljesen független ez a mértékű lázadás a tesó megérkezésétől, de tény, hogy vele most sokszor nehéz. A mi hiperaktív fiunk, akit haza sem lehetett soha rángatni, ha kint voltunk vele, most alig hagyja magát lecibálni. Talán a telet, öltözködést utálja? (Amit megértek én is.) Szóval rettentő nehéz két hónapon vagyunk túl vele, hetekig csak a négy fal között voltunk, mert nem tudtam rávenni Nándort a kimozdulásra. (Megerőszakolni meg nem tudtam, meg nem is nagyon akartam, főképp elől rajtam lógó picivel.)
Szegény elsőszülöttemet biztosan nagyon rosszul érintette a figyelem megoszlása, azért most tényleg kevesebb jut neki, bármennyire is igyekszünk. Persze ha nem figyelünk rá eléggé, megteszi a magáét; ront-bont, hátha úgy odanézünk. :D Szóval gyakran nem könnyű vele. (Bár néha azt gondolom, inkább mi vagyunk a nehéz esetek, amiért nem értjük meg igazából.)
Amúgy ezzel párhuzamosan sokszor nagyon-nagyon bújós, anyás/apás, és gyakran mondogatja, hogy "én téged nagyon szeretlek". Tesójával is tündéri! Okosan figyel rá (amennyire egy két és fél évestől az elvárható), vigyáz rá, ha kérem (értsd: foglalkozik vele, míg én mondjuk pisilek), sokszor simogatja. Mutogatja neki a játékait, magyaráz ezt-azt, igényli a babatesó figyelmét. (Meg is kapja!!)
Továbbra is rettentő okos, hihetetlen, miket mond, gyakran csak lesünk, és aggódunk, hogy mi lesz, ha ez a gyerek egyszer csak kinő minket intelligenciában??! Minden érdekli, a számok, betűk, bolygók, mindenre rákérdez, egy nap kismilliószor hallom, hogy "miért"? És amilyen komoly tekintettel tudja mondani, hogy "értem"! :DDD

Hajnal egy imádnivaló cicalány. :)
A nem-alvása miatt az első kb.másfél hónapban rettentő nehéz éjszakáink voltak, és nagyon aggódtam, mi lesz így velünk, de szerencsére javul a dolog. :) No nem mondom, ő sem egy alvásimádó (ebben az egyben hasonlít a bátyjára), de mostanság azért éjfél körültől reggel 8-ig nagyjából nyugiban alszunk vele.
Gyönyörűen fejlődik; súlya most, majd' 3 hósan közelíti a 6 kilót (egy ideje nem mértük...), és a hossza... hát, lassan 68-as ruhákat kell szerezni neki, mert nagyon gyorsan nyúlik!! Gyorsabban, mint anno Nándor. Legtöbben nagyobbnak nézik a koránál, de nem csak a hossza miatt, hanem, mert olyan komolyan-okosan tud nézni! Nagyon figyelmes, szemlélődő baba. És ami a legjobb, hihetetlenül vidám, kedves, mosolygós! Keveset sír, akkor csak, amikor tényleg nem stimmel valami. Amúgy mindig vigyorog, dumál, bearanyozza a napjainkat. :) Hétről-hétre könnyebb vele, és csodás érzés látni, ahogy egyre inkább kinyílik a szeme a világra. Valahogy nem emlékszem, hogy Nándornál is ennyire élveztem volna ezt a folyamatot, talán kell egy második gyerkő, hogy az ember erre rácsodálkozhasson.
Az első pár héten azt gondoltuk néha, hogy ez a lány bizony nincs oda a hordozásért. Sokszor nem nyugtatta meg a kendő sem, ha sírt. Mára már rájöttünk, hogy nem erről van szó. Egyszerűen csak őnagysága egy rettentő igényes baba; akkor jó neki ránk kötve, ha száraz a pelus, nincs melege, teli a pocak, és jó a hangulata (vagy elég álmos). Kíváncsi leszek, milyen lesz később ez a borsószem kisasszony! :D
Sokan nézik fiúnak a legnagyobb bosszúságomra. Pedig szerintem olyan világszép arca van, annyira csaj! :)
Ja, ha már lányosság... rájöttem, hogy lányos anyának lenni csudajó! imádom a csinos, színes ruháit, a (kölcsön) rózsaszín kendőt, amiben hordozom, meg az érzést, hogy ez is megadatott, mármint hogy pici leánykánk született. Régebbi félelmeimen csak nevetek; tudniillik egy az egyben olyan szerelmes vagyok belé is, mint a fiamba. :)))

Rólunk: háááát, elég fáradtak vagyunk. Igaz, sok gondunk volt mostanság, a gyerekek - az összes öröm mellett - elég igénybevevősek, meg ezer egyéb dolog nyomasztott minket mostanság... sajnos alvásból általában messze nem jutott annyi, hogy mindig türelmünknél maradjunk, amikor arra szükség lett volna... nem ragozom soká, a lényeg, hogy nagyon csodálom azokat, akik pici korkülönbséggel bevállalnak 3.-4. gyereket is... nálunk a következő poronty azt hiszem, csak 3-4 év múlva jön.
Az is lehet, hogy azért látom néha sötéten a dolgokat, mert sötét van, mármint tél... jajjj, nagyon elegem van a négy falból, vágyom ki a levegőre, a napsütésre, legyen már tavasz.
(Rémlik, hogy tavaly ilyentájt is született már a tavaszvárásomról bejegyzés, hihi. :D )

Nándor halászik

2011-01-28T15:40:00.010+01:00

A már említett állatkertes játszóházban készült eme videó, Nándor egyik kedvenc helyszínén, a beltéri "halastónál". Miután végre hálóhoz jutott (igen népszerű játék, sokan voltak ott mindig), nagy élvezettel halászott. :)

Hajnal beszélget

2011-01-28T15:33:00.009+01:00

Videós bejegyzéssel jövök, mert nincs sok időm/energiám szövegesekhez. Pedig lenne mit mondanom! No majd ha többet alszunk.
Addig is, íme egy kis jókedv. Így beszélget a pici lánykánk 2 hónaposan és 1 hetesen. :)

Csajos leánykánk :)

2011-01-11T18:11:00.005+01:00

Hajnalunk itthon általában a szokásos-praktikus kezeslábasba öltöztetve tölti a napjait. De mikor végre kimoccanunk, adok rá szép, lányos ruhákat. Imádok lányos anya lenni, mondtam már? :D És jéééé, mostanában valahogy a rózsaszín a kedvenc színem. ;)
Kis dokumentáció a hercegnőről.

Hordozó anya és fia :)

2011-01-10T16:36:00.002+01:00

Játszóházban

2011-01-10T16:19:00.004+01:00

Tegnap végre újra egy vidám családi programban volt részünk! :)
Az állatkert játszóházát látogattuk meg, ami bár drága mulatság volt, de annyira megérte!!! Mindannyian élveztük az ott eltöltött időt, legfőképp persze Nándor... hihetetlenül pörgött, azt sem tudta, mihez kapjon, kipróbált egy halom játékot, együtt játszott nagyobb gyerekekkel is. :) Alig bírtuk elhozni, mikor úgy gondoltuk, indulni kéne, és tegnap este, meg ma is egész nap azt skandálta, hogy menjünk az állatkerti játszóházba. :D

A videó azt hiszem, többet mond a szavaknál. :)

Szép esténk :)

2011-01-06T23:05:00.003+01:00

Ma este -nem emlékszem, mennyi idő után ismét- együtt fürödtünk Nándorral. Igazából nem az én ötletem volt... fiunk elkezdte vacsi után skandálni, hogy "fürdeni-fürdeni", én is mondtam, hogy bizony rám is férne egy zuhanyzás, mire Tibor fölvetette, hogy akár együtt is lehetne. Micsoda kiváló ötlet volt!!
Engedtem jó adag vizet a nagy kádba, beleoldottam az egyik karácsonyra kapott rózsás fürdőszivecskénket (valami olajos alapú cucc, nem tudom a nevét), és csüccs. :) Fantasztikus illat lengte be a fürdőszobát, én élveztem az ülőfürdőt (10 hónap kihagyás után), Nándor meg nagyon örült az együtt fürdésnek! Végig boldogan csacsogott, öntözgette magát meg engem, játszott a vízben úszkáló rózsaszirom-darabkákkal. (Úgy érzem, az ilyen élményekből kéne több, hogy normalizálódjon a némileg szétzilált kapcsolatunk.)
Jó sokat voltunk a kádban, amikor én kiszálltam (Hajnal megébredt az apján), Nándor még szerette volna, hogy visszamenjek mellé.
Pár percre rá még azt is megengedte, hogy levágjam a haját!! (Életében először, majd hozok képet.) Olyan jó érzés volt, hogy végre rám meri bízni magát e téren is!
Gyakrabban kéne így együtt lenni, ilyen felszabadultan és meghitten.

Hajnalunk alva és éberen :)

2010-12-31T13:32:00.004+01:00

Kis karácsonyunk

2010-12-31T13:22:00.003+01:00

Nincs erőm szöveges bejegyzést írni, azt hiszem, ez eddig is feltűnt már a szemfüles követőknek. :D
(Meg láthatjátok a jelen állapotom az egyetlen képen, amin e bejegyzésben szerepelek... khm, nem véletlenül nincs rólam több.)
Szóval jöjjenek ismét a képek. :)

December eleji képek 2. adagja

2010-12-31T13:16:00.002+01:00

Anyukám képei (dec.elejéről)

2010-12-31T13:04:00.002+01:00

Nagymama és kisebbik unokája

2010-12-25T20:19:00.002+01:00

Délutáni alvás...

2010-12-21T21:14:00.003+01:00

... a 4-es villamoson. :D Nehéz napunk volt, a városban rohangáltunk egyik irodából a másikba. Gyerkők: egyik szinte egész nap rajtam aludt rövid megszakításokkal, a másik meg a villamoson bágyadt el, s kéretőzött az ölembe. (Nem is sejtettem addig, hogy így elfér rajtam mindkét csemetém. :D )
A képen ugyan csak Nándor látszik igazából, de én mondom, Hajnal is ott van! :)))

Csodás vidámsága :)

2010-12-04T17:26:00.005+01:00

Ez a kép hogy-hogy nem volt eddig? :O Pedig szerintem elképesztően bájos. :)

Itt még egy testben - szülés előtt 4 nappal :)

2010-12-03T20:43:00.002+01:00

Az első közös hóember

2010-12-03T20:18:00.004+01:00

Így (nem) alszik Nándor

2010-12-01T01:15:00.005+01:00

Nándor alvása mindig is problémás volt. Kistesó érkezése ezen természetesen cseppet sem javított. Az alábbi fotó ékes példája annak, mennyire nem tudjuk kezelni még mindig ezt a kérdést. A történet hozzá annyi, hogy késő délelőtt próbáltam Nándort kikönyörögni a lakásból egy kis játszóterezésre. Mikor nagy végre sikerült mindent ráadni, s már csak a sapka volt hátra, akkor még utoljára jól kivágta a hisztit, hogy a legjobb meleg sapkáját nem hajlandó felvenni. (Tavaly még szerette, idén már "szúr".) Végül odáig fajult a helyzet, hogy bömbölve leült az ajtó elé, majd mikor végre megunta, és elcsendesedett, akkor kb. fél perc alatt mély álomba zuhant. Ahogy a mellékelt ábra mutatja...

Szóval mint kiderült, valójában a hiszti azért volt, mert álmos volt, de szokás szerint magától eszébe nem jutna aludni ilyenkor. Én meg délelőtt nem gondoltam volna, hogy éppen ez a gond. Persze utólag nem csodálkozom, mivel mindig is össze-vissza alszik, aznapra valószínűleg pont összegyűlt a fáradtság annyira, hogy váratlanul kidőljön.

Reméljük, Hajnal Virág kicsit jobb alvó lesz. Az eddigi jelek inkább biztatóak.

Képek itthonról

2010-11-30T00:50:00.007+01:00

Kórházon kívül

2010-11-30T00:13:00.002+01:00

A "menu"-re vagy a teljes képernyős módra (jobb felső sarok) kattintva letölthető, nagyítható.

Hajnal Virág születésének története

2010-11-22T23:32:00.000+01:00

Leánykánk kibújásának története nem a születésének napján kezdődött. Már vagy egy héttel a nevezetes dátum előtt jelezte nap mint nap, hogy erőteljesen készülődik. Sok-sok jósló fájásom volt napközben és éjszakánként is, aminek köszönhetően minden nap azt gondoltam, hogy szülünk. S mivel éjjelente óránként ébredtem ilyen-olyan testi nyűgökre és ingerekre, a kipihentségi szintem sem volt az igazi a szüléshez közelítve.

A sok jelezgetés miatt rendszeres telefonkapcsolatot tartottam V. doktorral és a dúlánkkal, M-mel, akik azt javasolták, igyekezzek minél többet pihenni, aludni. Na, igen, jó lett volna.

November 17-én szerdán reggel CTG-n voltam a kórházban. A szülésznő megvizsgált, és 2 cm-nyi méhszáj nyitottságot észlelt. Azt mondta, bármikor elindulhat a lányka. De mivel szombaton már ugyanez volt a helyzet, én úgy mentem haza, hogy ebből ma úgysem lesz semmi, biztos napokig húzzuk még egyben.

Aztán délután 3 körül, mikor Nándort altattam, tört rám az első gyanús fájás. Igen, ez olyan más volt, mert volt eleje, csúcsa, lecsengése, emlékeztetett a szülési fájdalomra. Szerettem volna aludni egyet a fiammal, de mivel a fájás 20 perc múlva újra jött (jó erősen), már nem tudtam. És innentől így vajúdtam jó sokáig… Kb. 20 percenként jó erős fájások, köztük pihenés. 4 körül haza hívtam Tibort, mert már nyugtalanított, hogy nincs a környékünkön. Miután ő hazaért, Nándor megébredt. Örültem, hogy már csak magammal és Hajnallal kell foglalkozzak. Párom a kérésemre betette Sting tavaly karácsonyi albumát, én pedig mécseseket gyújtottam, és muskotályzsálya illóolajat párologtattam. Kis idő múlva a fiúk magamra hagytak, játszótérre mentek. Így egyedül vajúdgattam tovább a csodás, háborítatlan nyugalomban. Mivel továbbra is csak 20 percenként jöttek a kontrakciók, erősen gondolkodtam, hogy Nándorral mi legyen, itthon aludjon-e, vagy sem… Végül a V. doktorral való ismételt telefonbeszélgetés után arra jutottunk, hogy csak elindul ma a lányunk, adjuk meg magunknak az esélyt a nyugalomra. Így aztán este 9 után Tibor átvitte a fiunkat a felvigyázó családhoz. Míg egyedül voltam, kicsit mintha ritkultak volna a fájások, így nyeltem a homeós bogyókat, és ittam a málnalevél teát. Egy keveset ettem is, ekkor még ment. Aztán hazaért Tibor, és együtt folytattuk a dolgot. Ő írogatta egy papírra, hogy mikor fájok, én nem akartam ezzel frusztrálni magam.

Úgy éjfél körül forró fürdőt vettem muskotályzsályával, ami nagyon jól esett, a fájdalmat csillapította, és befelé fordított, de cserébe eléggé elpilledtem tőle. Így fél óra elteltével kijöttem, és a hintafotelben vajúdtam tovább betakarva. Szinte végig így maradtam, ülve és betakarózva, mert amúgy folyton rázott a hideg… Pedig a fájdalom sokkal elviselhetőbb volt állva, járva, ringatózva.

Úgy 1 után kb. 10 percekre sűrűsödtek a kontrakciók, de még mindig teljesen elviselhetők voltak. Mikor jöttek, lélegeztem, vagy mély torokhangokat adtam ki magamból. 2 után hívtuk fel a dúlánkat, hogy lassan jöhetne, mert ekkor már olyan 7-8 percenként jöttek a fájások. 3 körül érkezett meg. Szívhangot hallgatott, ami rendben volt, majd együtt ültünk le a kanapéra a sötét nappaliban. Én ekkor már úgy 5 percenként fájogattam, és közben nagyon erős hányingerem is volt, de mivel amúgy kedélyesen beszélgettem, mikor épp jól voltam, nem gyanítottuk, mi következik.

A fájások jellege amúgy érdekesen változott időközben. A 20 perceseknél kifejezettem a méhszájam fájt, 10 perceseknél inkább a combtövem, ezeknél az 5 perceseknél pedig megint az alhas, méhszáj. Az utolsó 5 perces kontrakció kevéssel 4 óra előtt jött. Ekkor kezdtünk volna készülődni a kórházba, hogy nehogy elkéssünk. Ehhez képest, mikor felálltam a kanapéról, az épp elmúló fájás átment rögtön a következőbe, ami az eddigiektől eltérően brutálisan fájt már, és hosszú percekig tartott. Olyan érzés volt, mintha a méhszájamat késsel hasítanák. Ezt követően rögtön éreztem az első tolási ingert. A többiek is látták rajtam, hogy gyanúsan „úgy maradtam”, és hallották, hogy megváltozott a hangom, így elkezdődött a kapkodás. A második tolófájás a szobában, a pelenkázó mellett ért, ahol el is folyt egy adag magzatvíz. Minden felgyorsult. Tibor hívta a mentőket, hogy szülő nőhöz kéne jönni. Erős fájások vannak-e? Ő válaszolja, hogy „igen”. Én kiabálom, hogy tolófájások. Dúlánk feszült, pontosan ettől a helyzettől tartott. Én ekkor meg voltam róla győződve, hogy a tolók közepette egy tapodtat nem tudok már innen moccanni. De Tibor kitartóan mondogatta, hogy siessünk, siessünk, és húzogatta fel rám a nadrágot. Ahogy voltam, mezítláb cipőt húztam, az egy szál trikómra kötött kardigánt, és ki a lakásból. M. letámogatott a ház elé, a kapuban jött a következő toló. M. mondja, hogy ne toljak. Én próbálok fájás közben előre totyorogni, mert amíg mozgok, könnyebb nem nyomni.

Kint a járdán is ide-oda mentem, miközben jöttek a fájások. A mentő nem érkezett túl gyorsan, noha velünk szemben van az állomás. Némi támogatással beszálltam, leültem, Tibor mellém. A mentős férfi kérte, hogy jelezzek, mikor jön a fájás. Nem volt rá szükség, az első után előre szólt, hogy tényleg sietni kéne.

6 perc alatt az Istvánba értünk, ez 3 fájásnyi idő volt. Tibor folyton mondogatta, hogy lélegezzem el, ne nyomjak. Könnyű azt mondani! Odaértünk a kórház kapujához. Ő lelkesen mondta, ott vagyunk, mindjárt engedhetem.

Odafönt az ügyeletes szülésznő fogadott minket, mondta, hogy irány a vizsgáló. Egy tolófájás jött, ő pedig gyorsan véleményt változtatott, menjünk a szülőszobára. Párom kérdi, szabad-e az alternatív, mondták, hogy nem, tumultus van. Nem baj, lényeg, hogy legyünk már bent!

A szobában „gyorsan” lekaptam magamról a ruhákat. Befutott a dúlánk is, aki kevésbé tudott tempózni, és parkolnia is kellet. A szülésznő megvizsgált (egyetlen alkalom a szülés alatt), koponyát tapintott. Vizsgálat közben távozott egy adag magzatvíz, s már Tibor is látta a fejecskét. Ügyeletes doki be, nyomhatunk. Igen ám, de fekszem. Nem esik jól. Kb. 3 tolófájás után sincs még kint a lányunk. Az orvosi csapat kezd türelmetlenné válni. Tibor és M. felvetik, hogy metszés helyett váltsunk inkább pozíciót. A doktor megengedő, „jó, egy fájás erejéig”. Tibor és M. térdre segít a szülőágyon, miközben egy másik, kevésbé kedves szülésznőtől ezeket hallom: „Le fog szakadni az ágy!”, „Ráül a babára!”. Na persze, nyilván ráülök! Mérges vagyok rá, miért kell ilyesmiket mondani most? Miután feltérdeltem, M. azt mondja, kapaszkodjak a vállába, Tibor pedig a másik oldalról támogat. A következő fájással pedig kicsusszan a lányunk feje, majd az egész teste!!! 4 óra 28 perc volt ekkor.

A gátam végig nagyon égetett, csípett, védelemre nem volt idő, de mikor ő végre kibújt, az hihetetlen érzés volt! Centiről centire éreztem a csusszanást, nagyon intenzíven. Teljesen más így szülni, mint fekve! A lábaim közt láttam meg először, nagyon picinek tűnt. Magzatmázas is volt, ellentétben a bátyjával. Rögtön mellre akartam tenni, a szülésznő aggódott, hogy óvatosan, rövid a zsinór. Lefeküdtem, Hajnal pedig rajtam pihegett, és néha sírdogált. Alig hittem el, hogy megcsináltuk. A zsinórt kb. 5 perc után vágta el Tibor. A lepényt sajnos kicsit siettették, nem hagyták magától megszületni. Ez fájt. A tisztogatás is, de a doktor szigorúan azt mondta, hogy kell. (Pedig a lepény ép volt.) Nem baj, nekem már csak a lányunk létezett. Felszíni repedésem lett, 7 öltéssel varrta össze az orvos. Az egyik szülésznő a hatásosabb méhösszehúzódás érdekében vénás oxitocint próbált beadni, de mivel félre szúrta, és utána már Hajnal lelkesen szopizott, ezt a beavatkozást végül megúsztam.

Ezután magunkra hagytak minket vagy 3 órára. Hajnalt a kérésünkre nem fürdették le, csak lemérték apja jelenlétében. Hallottam a folyosóról a hangját, szegény igencsak kieresztette. De amúgy szerencsére végig velünk volt, egészen addig, míg engem leküldtek a nőgyógyászatra, lányunkat pedig az újszülött részlegre vizsgálni. Mivel tumultus volt, én csak pár órával később követhettem őt az újszülöttes anyák közé, de addigra ő már rég velem volt megint, mert Tibor kiharcolta, hogy gyorsan visszaadják. A megőrzés egész idejét Hajnal a mellemen töltötte, órákig szorgosan dolgozott, majd elaludt.

Szülés után nagyon-nagyon fáradt voltam, folyton szédültem, kétszer el is ájultam. Valószínűleg az előző napok kipihenetlensége lehetett a bűnös ebben. De nagyon boldog vagyok, hogy ennek ellenére ilyen fantasztikusan sikerült lányunk világrajövetele! Ismét nagy köszönet illeti – a dúlánk mellett - Tibort, aki ezúttal is nagyon sokat segített az egész szülés alatt.

Hajnal Virág megérkezett közénk

2010-11-20T22:08:00.006+01:00

November 18-án, csütörtök hajnalban 4.28-kor megszületett lányunk, Hajnal Virág. Születésének történetét majd leírom bővebben, mihelyt lesz energiám rá. Most csak annyit, hogy bár hosszasan, lassanként készülődött, végül fél nap szép, háborítatlan vajúdást követően úgy robbant be az életünkbe, hogy majdnem itthon pottyant ki. :) Hihetetlen erőteljes élmény volt!!

Azóta én átestem némi gyengélkedésen, volt pár ájulásom, de mára már jól vagyok (ma este jöhettünk végre haza a kórházból). Leányzó pedig világrajövetele óta szünet nélkül csüng a cicin, és amikor néha éberen figyelget maga körül, tündéri mosolyokat szór szerte szét. :)
Nándor pedig úgy tűnik, kedveli a kishúgát. Első naptól kezdve simogatja, puszilgatja, ajándékokat hord neki. Imádni való!

(Zárójel: Hajnal hordozott baba. :))) Apja először fél napos korában kötötte magára kendőben, aminek hosszas, nyugis alvás volt az eredménye. )

Várakozó állásban

2010-11-16T21:32:00.003+01:00

Nos, várunk. Várjuk a lányunkat.
Aki már vagy 5-6 napja folyamatosan jelezget, hogy lassan indulna... minden nap nagyon sok jóslófájásom van, éjszakánként még több, furcsán-másképp érzem magam már egy ideje, és a vizsgálat szerint is készül erősen a testem a nagy eseményre.
De hogy végül mikor jön a kicsi lány? Ki tudja... én mindenesetre már nagyon szeretném őt inkább a karomban, mint a hasamban tudni. :D
Holnap kettős fronthatás, ki tudja, hátha... utána a választott szülésznőnk elutazik 3 napra, na emiatt is próbálom győzködni drágát, hogy holnap estig tessék szépen kibújni.
Türelmetlen lennék?? Ááááá. dehogy. :D
Csak már teljesen elviselhetetlen vagyok. Nándorral és szegény párommal is folyton pattogok, saját magamat is idegesítem... szeretnék már szülni, tényleg. :)

Videó - interjú Feldmár Andrással

2010-11-10T20:35:00.001+01:00

Elgondolkodtató szerintem.
Itt nézhetitek meg: http://vimeo.com/16628544

Hangok a várakozásban

2010-11-10T20:22:00.002+01:00

Így érzek most, ez a vers annyira kifejezi, mi dúl bennem a szüléshez közelítve!

Szabó T. Anna: Hangok a várakozásban

(Az asszony beszél)

Mellem hasamra, hasam combomra omlik,
gerincem roppan, derekam fáj, mellbimbóm körül barna udvar.
Eres a lábam, püffed az arcom, beleim között ki dörömböl?
Nehéz vagyok már, szülni vágyom.

Köldököm ferdén előreugrik, bőröm felreped, mint a szilva,
derekam, combom csupa párna, készül a puha ringatásra,
valaki rugdos, mocorog bennem, érzem a könyökét, érzem a térdét –
nehéz vagyok már, szülni vágyom.

Lehet, hogy ezt, így, már soha többé, lehet, hogy ő lesz az utolsó,
tudom, hogy rögtön, mihelyst künn lesz, méhembe megint visszahúznám,
ne legyek egyedül, legyek a fészke, legyen a közepem, érezzem újra:
nehéz vagyok már, szülni vágyom.

Hordom a terhem, almafa ősszel, itt van az óra, fürdöm a fényben,
ég fele nyúlok, föld fele hajlok, tudom a titkot, áldás, áldás,
beteljesítem, amiért lettem, ez a teljesség, ez a perc – mégis:
nehéz vagyok már, szülni vágyom.

(És újra szól)

Éjszaka van, és mind elhagytak engem.
Férjem, fiam nyugodtan alszanak.
De mozdul, fordul a harmadik bennem,
egy tapintásról ismerős alak:
a lába, karja, térde kifeszíti
a bőrömet, mint keret a dobot,
saját ütemét belém kényszeríti,
ahogy mozog és kapkodón dobog,
képére formál, magává gyúr engem,
hogy ezentúl már egy legyek vele,
hogy bennem-létét soha ne feledjem,
hogy mardosson majd mohó melege.

Jaj, két fiaim: karom, ölelésem,
siető lábam, otthonos ölem –
nélkülük egész nem vagyok egészen,
de ők egészek lesznek nélkülem.

(És fellázad)

Miért nem lettem éles, tiszta szellem?
A fájdalomnak testet mért adok?
Miért fordultam békességem ellen?
Hogy megtudjam, hogy halandó vagyok?
Azt hittem: épp így leszek halhatatlan.
Vagy – tudom én? Az érv nem izgatott,
csak foganni és teremni akartam,
csak fogadni a teremtő magot.

(Ezt mondja Pythia )

De aki a magot magába fogadta,
megnyílik az idő mélye alatta,
világok méhe vajúdik tőle –

ki tudja, kit ránt elő belőle,
szűk üregekből tág levegőre,
messzi időkből kit tol a létre,
újra ölésre, új ölelésre.

(Mária hangja messziről)

Fogadjátok és szüljétek mindet!
Megváltanak majd, szeretnek minket.
Jó hírt fogadtam, fiat fogantam,
más akaratnak, halálnak adtam.

Engem akart, hát hadd legyek eszköz!
Hadd legyek áldott asszonyaid közt.
Testembe szálla – illesse hála –
isteni léte, földi halála.

(Magdolna hangja közelről)

Mért vagyok asszony? Tűrök és várok:
halál kezében húsom a zálog –
adom-e majd, ha cserébe kéri?
Megváltást vártok ? Szeretek élni.

Adjam a vérem? Nyújtsam a testem?
Magamat végleg kényére vessem?
Nézzem, ha rezzen, lessem, ha szusszan,
várjam, ha elmegy, vágyjam, ha itt van,
s mint a szuka, ha kicsinyét ója,
legyek kuckója, vigasztalója…?

Gyenge vagyok – mit tehetek érte?
Lenyaljam tán, ha csordul a vére?
Enyhítsem lázát hűs tenyeremmel?
Fájdalom ellen senki az ember.

(És az asszony válaszol)

Ó, puha háta, combja, térde!
Ó, ölelése édessége!
Függeszkedése! Ragaszkodása!
Csepp tenyerének símogatása!
Gyöngék hatalmas gyöngédsége!
Születni, szülni érdemes érte.

Éjente ágyához lopózom,
leheletével takarózom –
fekete pillás, lehunyt szemeknek
suttogom egyre: nagyon szeretlek…

http://szabotanna.com/versek/szabo-t-anna-hangok-a-varakozasban/

Hartai hétvégénk

2010-11-05T21:07:00.021+01:00

A múlt, hosszú hétvégén hartai énekes tanítványom, Évi -és szűkebb családja- látott vendégül minket. Már nagyon régen találkoztunk utoljára, nagyon-nagyon vártam ezt a másfél napot.
És milyen jól sikerült! :) Éviék igazán kedvesek voltak, ez úton is köszönet mindenért nekik! A vendéglátást igencsak élveztük, nagyon finomakat ettünk, jó helyekre mentünk és nem utolsó sorban soooookat beszélgettünk. :)))
Évivel és Árpival való hosszas traccspartijaim alatt vagy Tibor játszott Nándorral, vagy Evelin, Évi nagylánya. (Nándor rajong a nála idősebb nagylányokért, és Evi különösen jó játszótársnak bizonyult! ) Néha Árpi is foglalkoztatta, kivitte a kertbe, mutatott neki kisnyuszikat, halacskákat a kerti tóban.
Vasárnap pedig kimentünk együtt a Dunához. Na, ez volt ám az igazi nyerő program a fiunknak!! A parton heverő kisebb-nagyobb köveket elkezdte beledobálni a folyóba, nagyon vicces volt, ahogy nagy gonddal hajigálta be egyiket a másik után, méterről-méterre. :D Vagy fél óráig ezzel foglalatoskodott!! Utána volt munkahelyemen, a zeneiskolában még dobolt egy sort (erről hozok mobilos videót), majd az autóban fél perc alatt ájult be felébreszthetetlenül. :D
(Ja, nem kicsit néztünk, mikor gyermekünk a zenesuliban sikeresen belefújt a trombitába és a tubába!!!)
Haza már nem akart jönni persze, így nem volt könnyű hétfőn az elindulás. :D
Évi és Árpi, mindent köszönünk, reméljük, hamarosan újra találkozunk!

Hétfői program

2010-11-05T18:54:00.000+01:00

Felhívás

Fáklyás felvonulás a Magyar Tudományos Akadémiától Semmelweis Ignác szülőházáig

2010. november 8-án születik döntés dr. Geréb Ágnes előzetes fogvatartásának 60 nappal való meghosszabbításáról, amire az ügyészség mondvacsinált indokokkal javaslatot tett.

Nem engedhetjük meg, hogy ha pecsét kerül a javaslatra és továbbra is törvénytelenül fogságban tartják dr. Geréb Ágnest, a mi bábánkat - aki már eddig is rengeteg áldozatot hozott értünk és a háborítatlan szülés ügyéért -, hogy csöndben tűrjük a törvénytelenséget!

Nem engedhetjük meg, hogy a magukat szakértőnek tituláló szülész orvosok a nyilvánosság előtt a tudományos tényeket meghamisítva tovább szítsák az indulatokat dr. Geréb Ágnes és bábatársai ellen!

Nem engedhetjük meg, hogy dr. Geréb Ágnes, aki nemzetközileg elismert szakember, és akinek köszönhetjük, hogy végre rendezett körülmények között lehet majd kórházban és kórházon kívül is választani a bábai modellt, mindeközben lelkileg és testileg kiszolgáltatva börtönben sínylődjön!

Nem engedhetjük meg, hogy Semmelweis Ignác után másodszor is megismétlődjön hazánkban, hogy a magzatok és édesanyák biztonságáért küzdő szakembert meghurcoljanak, az emberi életek megmentésére alkalmas módszer elterjedését megakadályozzák önös érdekek miatt!

Ezért kérünk mindenkit, hogy tartson velünk dr. Geréb Ágnes és a háborítatlan szülés ügyének védelmében tartandó fáklyás felvonuláson és nagygyűlésen.

Gyülekező ideje: 2010. november 8. 17.00

Gyülekező helyszíne: Magyar Tudományos Akadémia, Budapest V. Roosevelt tér 9.

Indulás: 17.30

Útvonal: Roosevelt tér (MTA) - Széchenyi Lánchíd - Clark Ádám tér - Lánchíd utca - Ybl Miklós tér - Apród utca 1-3. (Semmelweis Orvostudományi Múzeum)

Érkezés: kb. 18.20 (a rendezvény 20 óráig tart)

Mi és az otthonszülés...

2010-11-05T18:01:00.003+01:00

Ábel blogjának, s a minivilág cikkjeinek szerzője, Mariann tett föl kérdéseket nekünk otthon szülésről.
Ennek végeredményét linkelem. :)
http://minivilag.hu/cikk.php?id=60

Hetvenkét óra

2010-10-25T00:40:00.002+02:00

Gyönyörű olvasnivaló, szívből ajánlom.
http://eremizoltan.blogspot.com/2010/10/hetvenket-ora.html

Orvoslátogatás után

2010-10-19T17:16:00.004+02:00

Tegnap este nőgyógyásznál jártunk Nándorral és Picilánnyal. Fiunk elég nehezen viselte a várakozásokkal rendesen terhelt túrát, sokat randalírozott a rendelőben, de túléltük.
Babatesóról pedig... jól van a bőrében, rendben fejlődik. Az ultrahang szerint pár nappal nagyobb a koránál, nagyjából 2550 grammos súlya lehet, és jól éreztem, már befordult a helyes irányba. :)
Ami nagyon tetszett az uh-os vizsgálatban, az a kicsi arcocskája volt. Olyan aranyos, kerekded formái vannak már, egyáltalán nem az a vékony, "ufós" jellegű, mint eddig.
Amúgy már vannak jelei annak, hogy lassan csak-csak kifelé készülődik, méhszájam elkezdett érni, meg a lepény is. Hiába, tegnap töltöttük a 35.hetet együtt. :)
Elvileg többször már nem megyünk a dokinőhöz, megvan minden szükséges vizsgálat eredménye, az igazolás a hepa b negativitásról, a papír az anyasági támogatáshoz.
Lányunk világra jövetelének helyszíne egyre bizonytalanabb, sajnos a jelen viszonyok között nem tudunk semmi biztatót gondolni ezzel kapcsolatban. Én személy szerint dühös vagyok... nagyon.
De hogy ne a rosszkedvű ámen maradjon így a végére, azért azt is megemlítem, hogy már rajtam van a fészekrakó ösztön rendesen. :) Leánykánk leendő ruhácskáit és pelusait nagy kedvvel mosom, rendezgetem, és nagyon-nagyon várom már, hogy találkozhassak vele idekint is. (Ha rajtam múlna, ez olyan 4 hét múlva válna aktuálissá, de ő majd eldönti.)

Mai fejlemények - mese az egyszer volt cikkről

2010-10-16T22:22:00.003+02:00

Ennyit röviden a pártatlanságról; a cikk, amit egy fórumos ismerős blogjáról linkelek, megjelent, meg nem is...

Anya kis védelmezője :)

2010-10-16T10:59:00.004+02:00

Minap Nándorral az ebédünket fogyasztottuk, mikor egyszer csak feljajdultam. Tudniillik pici lányunk elég erősen bír már idebent mocorogni. :)
Nándor: "Miért jajj?"
én: "Mert babatesó nagyon erősen rugdosott anya pocakjában."
Nándor erre közelebb hajolt a pocakhoz, és jó hangosan a következőt mondta: "Babatesó, ne rugdoss ilyen erősen!!"

Meg kell zabálni, nem? :)))

Miért itthon?

2010-10-14T00:02:00.004+02:00

Régóta érik már bennem a gondolat, hogy írni kéne arról, miért is szeretnék ez alkalommal intézményen kívül szülni. Mert igen, erre készülünk lánykánk pocakbéli életének első napjától (és nem tudom elég jól kifejezni, mennyire bánt, hogy e lehetőségtől talán elestünk!).
Nem szerettem volna, ha olyan apropó miatt írom meg végül ezt a posztot, amilyen miatt most szükségesnek érzem, de ez van.
Szóval miért itthon? Mert különc, alteros népség vagyunk? Mert gyertyafényre és halk zenére vágyunk?
Nem, nem ilyesmiről van szó... de kezdjük az elejétől.
Nándor kórházban született: híres, divatos, bababarát kórházban, drága és sokak által dicsért magánorvos segítségével. Igaz, már akkoriban is gondolkodtunk az otthon szülés lehetőségén, de végül, sok-sok rágódás után másképp döntöttünk. (Azaz tulajdonképp döntöttem, mert a párom rám bízta, támogatott volna ebben is, abban is.)
Szóval jó alaposan utánajártunk az egész szülés-kérdésnek, orvost kerestünk, és találtunk is olyat, aki -úgy tűnt- minden bogarunkat elfogadja. Aki természetesség és háborítatlanság-párti, akinek a szülés nem rutin, hanem csoda, aki maga is anya, és átérzi a helyzetet. Jó volt hozzá járni terhesgondozásra, korrekt volt, minden kérdésre türelmesen válaszolt, és mondhatni, eloszlatta a kórháztól való félelmeimet. Azt mondta, nem avatkozik be, csak ha nagyon muszáj, hogy 2 hétig nem indítja meg a gyerkőt, ha túlhordom, de egészséges. Hittünk neki.
Aztán eljött a kiírás napja, majd el is múlt szép csendben. Nándor jól érezte magát a pocakban, nem sietett kifelé. Szülésznőnk -aki együtt dolgozik a doktornővel- a terminustúllépés 5. napján már gyakorlatilag fenyegetőzött, hogy meg kéne indítani a szülést, mert nem jó már idebent ennek a babának, "bármi" történhet vele. Mondta mindezt tökéletes CTG-vel és áramlási vizsgálattal a kezében... rákérdeztem a doktornőnél, hogy akkor hogy is van a 2 hét, amit ígért. Jaaaa, hogy azt elfelejtette mondani, hogy 3 centire nyitott méhszájjal már nem ilyen engedékenyek???! Köszönjük. Azért szurkoltam, hogy hagyják magától elindulni ráérős fiunkat. Aki végül is még aznap elindult egyébként...
Szép vajúdás volt, Tiborral kettesben foglaltuk el az alternatív szobát a kórházban. Szülésznő néha bejött, megvizsgált (jajjj, mintha megerőszakolt volna, mindig fájás közben, rossz volt nagyon), és elviharzott. Én meg vagy 4 órán át a kádban vajúdtam, éltem át a folyamatot kontrakcióról-kontrakcióra. Párom segített, itatott, biztatott. Tényleg meghitt emlék marad ez, komoly munka volt, és küzdelem, de közben az egyik legszebb dolog, ami valaha történt velünk.
Aztán az egyik vizsgálat után a szülésznő meglepődve közölte, hogy nem számított ilyen gyorsra, hívja is a dokinőt. Én addigra kikászálódtam a kádból, és rátelepedtem a szülősámlira, ahol egész jó volt, amin ülve gyönyörű, erőteljes tolófájások hullámoztak át a testemen.
Megérkezett hát a szakember. Ő is megvizsgált, azt mondta, "szüljünk", és lefektetett a franciaágyra, holott korábban azt ígérte, hogy tőle akár fejen állva is szülhetek! Rosszul esett. A hatásos tolók elgyengültek, így kicsit elhúzódott Nándor kibújása, és végül szükség volt (?) egy kicsi gátmetszésre. Ami csak egy dolog lett volna, ha nem látszik meg a vágás az újszülött kisbabánk fején!!
Doktornőnk szerint álomszülés volt, sokáig mi is 99%-ig tökéletesnek éreztük, aztán szépen lassan elkezdtek leesni fejben a dolgok...
Ja, Nándor a kórházban fertőzést is kapott, ami miatt életét egy 5 napos antibiotikum-kúrával kezdte. Tudom, hogy másoknak adott esetben sokkal súlyosabb bajokkal kellett szembe nézniük, megküzdeniük, nekem épp elég nehéz volt feldolgozni a picurka kézből kiálló branül látványát, és a tönkretett bélflóra okozta hasfájás miatti sok-sok sírást. Abba nem is akarok belegondolni, hogy az antibiotikum milyen esetleges hosszútávú hatást gyakorolt kicsi fiunk immunrendszerére.
No szóval ezek után úgy érezzük, a kórház nekünk nem az a hely, ami a feltétlen biztonságot nyújtja. Ezért (is) szeretnénk, ha a lányunk itthon láthatná meg a napvilágot.

Dr. Geréb Ágnes képekről régebben nem tűnt egy különösebben szimpatikus embernek. (Bár az is igaz, hogy a cikkekben sorra elég előnytelen fotókat hoznak róla máig...) Aztán láttam egy kisfilmet, amin születéseknél segédkezik. Feltűnt az alázat, amivel dolgozik. Az, hogy nem parancsol, hanem "ott van", maximális diszkrécióval, támogató, finom, mégis határozott mozdulatokkal, nagyon meleg mosollyal. Szerető gondoskodással. Igazán tetszett, amit láttam.
Így végül eljutottunk az információs hétre, ami hihetetlenül sokat nyújtott. Ágit végre személyesen megismerhettük... gyakorlatilag első naptól kezdve mélyről jövő bizalmat éreztem iránta, és Tibor is szimpatikusnak találta. A kompetenciája egyáltalán nem tűnt kérdésesnek. Egy szem kétségünk nem maradt, hogy megvan, ez az utunk, és ők azok az emberek, akikkel végig szeretnénk járni. A lehető legjobb kezekbe kerültünk!
Nem tudom, mi lesz velük, mi lesz velünk. Sír a szívem!!
És mi lesz azokkal a családokkal, akik szintén meg lettek fosztva a választás szabadságától?
S persze mi történik ezzel a csodás asszonnyal? Aki jelen pillanatban szörnyű, méltatlan bánásmódban részesül, holott valami egész mást érdemelne...
Nincs kedvem hosszasan arról írni, milyen borzasztónak tartom, hogy míg a kórházakban hibázó orvosokat jótékonyan megóvja az intézményük, és nyugodtan praktizálhatnak tovább, addig Áginak még csak hibáznia sem kell, máris éhesen ugrik rá a média és a rendőrség. Nem akarok a negatív hangok táborához csatlakozni.
Egyet szeretnék... szívből kívánom Áginak, hogy végigjárhassa azt az utat, amit bevállalt, hogy a mostani történésekből megerősödve kerüljön ki, és csapatával együtt még számtalan családnak segíthessen abban, hogy életük meghatározó óráit méltó módon élhessék meg!

Orvosok a Szabad és Biztonságos Születésért nyilatkozata az otthonszülésről

2010-10-12T00:19:00.002+02:00

Ajánlom ezt a cikket is olvasásra!

Leánykánkkal 33 hetesen

2010-10-11T23:19:00.005+02:00

Ez a kép a múlt hétvégén készült, mikor is Szentendrén kirándultunk.
Amint az látszik, már egy elég szép kis görögdinnyét cipelgetek. :) Mozgásom ennek megfelelően lomha és bálnás, egyre gyakrabban ejtek ki a kezemből dolgokat, hajolgatni mondhatni képtelen vagyok, de sebaj, így szép az élet! :D