... történt, szombat délelőtt, hogy Nándor fél óra alatt megtanult biciklizni!!
Az úgy volt, hogy vele, meg Hajnallal lementünk a térre egyet levegőzni. Hajnal elég álmos, meg nyűgös volt, így az idő nagy részét az esernyőkocsiban csücsülve töltötte.
Bezzeg a bátyja! Felfedezett egy kicsike kétkerekűt, ami épp a földön pihent (egy ismerős gyermekének kisbringája volt). Kölcsönkérte, és felpattant rá. Azaz pattant volna, de hát ugye nem tudott még bringázni. No, üsse kavics, ő azért nekiesett a dolognak!! Pár mondatban segítettem neki, hogy induljon el, mire figyeljen... és ő nekiindult, és próbálta.
Felpattant, elindította a bringát, lábakat a pedálra, majd eldőlt. Először rögtön, aztán később nagy kanyarogva már ment egy-egy métert. Minden esésnél nyűgösködött kicsit, de véletlenül sem hagyta abba!! S én csak szóban segítettem, biztattam, rohangáltam utána a babakocsiban pihenő Hajnallal. Sokszor esett, volt, hogy nagyon elkeseredett, de mindig visszaült. És rövid időn belül ráérzett az egyensúlyra! Mivel tekerni már tudott, s futóbringás előéletének köszönhetően az egyensúly is hamar megvolt, kettőt sem pillanthattam, és ő már a teret tekerte körbe! :) Hihetetlenül ügyes és kitartó volt, no és persze nagyon boldog. Megható volt látnom a büszke mosolyát, a csillogó szemeit, hogy ő most tényleg megtanult bringázni! :) Tapsoltunk is neki Hajnallal sokat.
Amikor visszakérték a bringát, csak nagyon nehéz szívvel adta. S azóta is, ahányszor a téren vagyunk, mindig az figyeli, felpattanhat-e valakinek a kétkerekűjére.
2012. szeptember 28., péntek
2012. szeptember 13., csütörtök
2012. szeptember 11., kedd
Ovis nagyfiú
Nándor elkezdte az ovit! :)
Igaz, még csak két napon vagyunk túl, azaz kb. 2x1,5 óra udvari játékon, de eddig igazán jó élmény neki az oviba járás! Hétfőn még a környéken voltunk Hajnallal, ma pedig ott hagytuk, és nagyjából föl sem tűnt neki, hogy elmentünk. :) Az egyetlen baja mindkét napon az volt, hogy el kellett indulni haza. Márti, az egyik óvónéni ma búcsúzáskor azt mondta neki, hogy látja, mennyire szeretne már igazi ovis lenni, így holnap maradhat a mesére is (azaz zárásig).
Örülök nagyon, olyan jó érzéseim vannak most! :) Felszabadító a tudat, hogy teljesen megbízom azokban, akikre Nándort mostantól minden nap bízom.
És büszke is vagyok erre a kedves, okos, akaratos, csupa energia kópéra, hogy első perctől oldottan vegyül a gyerekek közé. Azt hiszem, a közösségbe járásnak nála már valóban elérkezett az ideje.
Izgatottan várom, hogy alakulnak a továbbiak... mi lesz, ha az első pár izgalmas napnak vége, megmarad-e a lelkesedése azután is... tele vagyok kérdésekkel, s kíváncsisággal, hogy vajon mit hoz majd ki drága elsőszülöttemből az óvoda.
Igaz, még csak két napon vagyunk túl, azaz kb. 2x1,5 óra udvari játékon, de eddig igazán jó élmény neki az oviba járás! Hétfőn még a környéken voltunk Hajnallal, ma pedig ott hagytuk, és nagyjából föl sem tűnt neki, hogy elmentünk. :) Az egyetlen baja mindkét napon az volt, hogy el kellett indulni haza. Márti, az egyik óvónéni ma búcsúzáskor azt mondta neki, hogy látja, mennyire szeretne már igazi ovis lenni, így holnap maradhat a mesére is (azaz zárásig).
Örülök nagyon, olyan jó érzéseim vannak most! :) Felszabadító a tudat, hogy teljesen megbízom azokban, akikre Nándort mostantól minden nap bízom.
És büszke is vagyok erre a kedves, okos, akaratos, csupa energia kópéra, hogy első perctől oldottan vegyül a gyerekek közé. Azt hiszem, a közösségbe járásnak nála már valóban elérkezett az ideje.
Izgatottan várom, hogy alakulnak a továbbiak... mi lesz, ha az első pár izgalmas napnak vége, megmarad-e a lelkesedése azután is... tele vagyok kérdésekkel, s kíváncsisággal, hogy vajon mit hoz majd ki drága elsőszülöttemből az óvoda.
Reggeli vicces
Hajnal az imént valamin rágódott, kérdem tőle:
-Hajnal, mi van a szádban?
Erre ő szájára teszi a kezét, s mondja:
-Szádban...
Újra kérdem:
-De mi van a szádban?
Válasz:
-Fogad.
:DDD
-Hajnal, mi van a szádban?
Erre ő szájára teszi a kezét, s mondja:
-Szádban...
Újra kérdem:
-De mi van a szádban?
Válasz:
-Fogad.
:DDD
